Filmajánló: Szerelempatak
- Dátum: 2014.10.02., 20:26
- Bálint-nap, díjazott, Erdély, Espansioni Nőegylet, filmfesztivál, generációk, hűtlenség, időskor, IMDb, különdíj, megcsalás, nászéjszaka, orgazmus, öregkor, ránc, Sós Ágnes, stresszlevezetés, szerelem, Szerelempatak, szexualitás, Trieszti Filmfesztivál, udvarlás, vágy
Sós Ágnes dokumentumfilmje különleges alkotás. Bár valóban dokumentál, de azt olyan érzékletességgel teszi, hogy teljesen elmerülünk benne. Két okból is: a rendhagyó téma, és a csodálatos képi alkotások miatt.
A filmet még év elején, éppen Bálint-napkor mutatták be. Nyilván az időzítés nem véletlen. A képsorokon 80 év körüli erdélyi emberek mesélnek szerelemről és szexualitásról. Mondanánk, hogy kendőzetlenül, de ez egyszerre volna igaz, és mégsem. Nyíltan vitatják a témát, mesélnek az élményeikről, de ezt olyan szóhasználattal teszik, hogy ilyet nemigen hallani kis országunk leszűkített határain belül. Egyszerre furcsálljuk is, meg értjük is, mosolyogjuk is, és csodáljuk is.
Szó van itt az udvarlásról, a nászéjszakáról, orgazmusról, vágyról, megcsalásról, időskori szerelemről, és még sok minden másról. Megelevenedik előttünk, hogy a ráncok alatt nevető arc bizony ugyanúgy volt fiatal és hamvas, mint a mai tizenévesek. A test öregszik, de a lélek örökre huncut maradhat! És bizony elevenen magában őrzi a testiség emlékeit is, sőt mi több, a mai napig gondol rá.
Ennél szebben nem lehetett volna elkészíteni ezt a filmet, mint ahogy Ágnes tette. Művészi, fényképszerű képkockák adják a díszletet – amely persze nemcsak egy háttér, hanem maga a valóság. Visszaidézi a múltat, ami a szereplőknek máig a jelent jelenti. Készül az étel, fenik a kaszakövet, megpaskolják az állat nyakát, majd mesélnek s mesélnek… Pironkodás helyett nevetni fogunk, s gondolkodni: vajon minden megváltozott az új generációknál, vagy maradt minden ugyanolyan? Egyszerre fog el minket az előbbi és az utóbbi érzés is.
A 70 perces film nemzetközi elismerésekben is részesült: A Trieszti Filmfesztiválon elhozta a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat, és emellett odaítélték az Espansioni Nőegylet különdíját is. Ami már csak azért is érdekes, mert ezt a filmet nem lehetett egyszerű ugyanilyen értékes és gazdag módon más nyelven átadni, mint magyarul. Aki még nem látta, és értékes művészi filmalkotást keres, annak mindenképp ajánljuk. A nagyközönséget levette a lábáról: a nemzetközi IMDb oldalon 10-ből 8,2-es értékelést kapott. Mi is tízpontosra szavaznánk. Egy rohanós, stresszes napnak teljesen más színezetet ad, ha egy ilyen filmmel zárjuk azt.
Fotó:
pixabay.com
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.