Menü

Filmajánló: Szerelempatak

Sós Ágnes dokumentumfilmje különleges alkotás. Bár valóban dokumentál, de azt olyan érzékletességgel teszi, hogy teljesen elmerülünk benne. Két okból is: a rendhagyó téma, és a csodálatos képi alkotások miatt.

A filmet még év elején, éppen Bálint-napkor mutatták be. Nyilván az időzítés nem véletlen. A képsorokon 80 év körüli erdélyi emberek mesélnek szerelemről és szexualitásról. Mondanánk, hogy kendőzetlenül, de ez egyszerre volna igaz, és mégsem. Nyíltan vitatják a témát, mesélnek az élményeikről, de ezt olyan szóhasználattal teszik, hogy ilyet nemigen hallani kis országunk leszűkített határain belül. Egyszerre furcsálljuk is, meg értjük is, mosolyogjuk is, és csodáljuk is.

Szó van itt az udvarlásról, a nászéjszakáról, orgazmusról, vágyról, megcsalásról, időskori szerelemről, és még sok minden másról. Megelevenedik előttünk, hogy a ráncok alatt nevető arc bizony ugyanúgy volt fiatal és hamvas, mint a mai tizenévesek. A test öregszik, de a lélek örökre huncut maradhat! És bizony elevenen magában őrzi a testiség emlékeit is, sőt mi több, a mai napig gondol rá.

Ennél szebben nem lehetett volna elkészíteni ezt a filmet, mint ahogy Ágnes tette. Művészi, fényképszerű képkockák adják a díszletet – amely persze nemcsak egy háttér, hanem maga a valóság. Visszaidézi a múltat, ami a szereplőknek máig a jelent jelenti. Készül az étel, fenik a kaszakövet, megpaskolják az állat nyakát, majd mesélnek s mesélnek… Pironkodás helyett nevetni fogunk, s gondolkodni: vajon minden megváltozott az új generációknál, vagy maradt minden ugyanolyan? Egyszerre fog el minket az előbbi és az utóbbi érzés is.

A 70 perces film nemzetközi elismerésekben is részesült: A Trieszti Filmfesztiválon elhozta a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat, és emellett odaítélték az Espansioni Nőegylet különdíját is. Ami már csak azért is érdekes, mert ezt a filmet nem lehetett egyszerű ugyanilyen értékes és gazdag módon más nyelven átadni, mint magyarul. Aki még nem látta, és értékes művészi filmalkotást keres, annak mindenképp ajánljuk. A nagyközönséget levette a lábáról: a nemzetközi IMDb oldalon 10-ből 8,2-es értékelést kapott. Mi is tízpontosra szavaznánk. Egy rohanós, stresszes napnak teljesen más színezetet ad, ha egy ilyen filmmel zárjuk azt. 

Fotó:
pixabay.com

Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.

Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!

Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.

Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?

A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.

„Képek nélkül a gondolatainkban” – Mi az afantázia?

Amikor becsukjuk a szemünket, a legtöbben képesek vagyunk előhívni egy tájat, valakinek az arcát vagy akár a reggeli ételünket. Vannak azonban emberek, akik számára mindez teljesen elérhetetlen. Ők azok, akik afantáziával élnek. A jelenség a képzelet szinte teljes hiányát jelenti – ugyanakkor ez nem betegség, hanem az agy működésének egy természetes változata.

Hogyan győzd le a vasárnapi szorongást?

Sokan már hétvégén azt érzik, hogy összeszorul a gyomruk a közelgő hétfő miatt. Ilyenkor ez az időszak nem az energiagyűjtésről, hanem az aggódásról szól. Pedig néhány egyszerű szemléletváltással és apró szokással könnyebbé tehetjük a hét lezárását, ezáltal a kezdete sem tűnik olyan ijesztőnek és lehangolónak. A pihenőnap akkor lesz teljes, ha megtanuljuk a benne rejlő lehetőségeket kihasználni.