A szülők is iskolát kezdenek...
- Dátum: 2015.08.31., 07:11
Holnaptól megkezdődik a tanítás az iskolás korú gyerekeknek. Mindez azonban nem csak a diákok számára jár változásokkal: a szülők életére is jócskán hatással van. Örülnek-e vajon, vagy megkönnyebbüléssel tölti el őket, hogy csemetéik újra visszaülnek az iskolapadba?
A gyermekek körében változó tendenciát mutat, hogy örülnek-e annak, hogy mától-holnaptól újra iskolába kell járni. A legtöbben nyújtanák még a nyári szünetet, de azért már hiányolják a társaságot és a barátaikat - a tanulást persze kevésbé... De vajon mit szólnak a szülők? Kik azok, akik örülnek az iskolakezdésnek, és kik azok, akik kevésbé?
Merthogy a szülők életére is jócskán hatással van a szeptember. Igaz, mostantól nem gond, hogy ki vigyázzon a gyerekre otthon, ha még akkora, hogy vigyázni kell rá, nem kell rágni a fülét, hogy elolvasta-e a kötelező olvasmányt (talán ezt a szerepet innentől átveszi az irodalomtanár), nem kell neki ebédet főzni hétközben, hogy ne haljon éhen, ha mondjuk napközis. Valljuk be őszintén: a szülők fele most biztosan megkönnyebbülten sóhajt fel: beindul a szokásos rutin, és a nap nagy részében (remélhetőleg) jó helyen van a gyerek, otthon kevesebb időt és odafigyelést igényel a csemete.
De biztos, hogy így van ez? Kevesebb energiabefektetéssel jár a szülőnek a sulikezdés? Innentől reggelente indítjuk iskolába a gyerekeket. Nincs lazsálás, meghatározott időpontban kell kelni, szendvicseket készíteni, összepakolni az iskolatáskát. Hozni-vinni a gyerekeket, ha nem egyedül járnak, a kisebbeknek ellenőrizni a leckéjét, időben ágyba küldeni őket, hogy kipihenjék magukat a másnapi tanításhoz, az esetleges különórákról nem is szólva... Bizony mindez a rutin sok-sok energiát igényel a szülő részéről is. Figyelni a tornacuccra, időben kimosni a ruhákat, és még sorolhatnánk. Nekik is megmérettetés ez, újra belerázódni a hétköznapok körforgásába.
S itt van még az aggódalom az oktatási intézmény és a gyermek "kapcsolatára" vonatkozóan: nem terhelik meg túlzottan a gyerekeket? Nem túl sok-e a házi feladat? Elég művelt lesz-e a gyermek, vagy épp ellenkezőleg, nem kap-e túl sok, később feleslegesnek tűnő információt?
Azért igyekszünk mindenkit megnyugtatni - főleg az elsős gyermekek szüleit, a többieket pedig emlékeztetni (mert az sosem árt): belerázódunk. Csak a kezdet nehéz, megszokni, visszaszokni, csak az első napokban izgulunk, hogy megvan-e minden könyv és füzet, és hogy tudja-e a gyermek, hogy melyik buszra kell szállni, valamint befizettük-e az ebédpénzt. Hamarosan mindez beépül a hétköznapokba, és teljesen természetessé válik. Októberre már [újra] profik leszünk. Egyetértenek?
Fotó:
Pixabay.com
Hipnoterápia

Megannyi módszer létezik arra, hogy kezeljük testi és lelki gondjainkat. Ilyen módszer a hipnoterápia is, mely sokféle gond leküzdésére jelenthet gyógyírt.
Miért szeretjük, ha fáj? – A tragédia vonzereje

Furcsa kijelenteni, hogy szeretjük a szenvedést. Nem a saját életünkben persze, hanem amikor olvasunk, filmet nézünk vagy hallgatunk. Egy hős elesik, egy szerelem elvérzik, egy álom összeomlik és mi ott ülünk, lenyűgözve, néha könnyezve, néha csak csendben. Miért keresünk ilyen történeteket? Miért érezzük katartikusnak a veszteséget?
Tartsd fent a motivációt!

A motiváció fenntartása nem mindig könnyű, de vannak olyan hatékony módszerek, amelyek segíthetnek, hogy folyamatosan lendületben maradjunk.
A kognitív disszonancia jelensége

A kognitív disszonancia elmélete izgalmas és fontos szempontokat kínál a viselkedésünk és a belső meggyőződéseink közötti feszültség megértésében. Ahogy a leírásban is szerepel, az emberek gyakran tapasztalnak ellentmondást a cselekedeteik és a belső értékrendjük között, és ez a disszonancia kellemetlen érzéseket vált ki, amelyeket igyekszünk csökkenteni.
Az önkéntelen emlékezet

Az önkéntelen emlékezet egy hirtelen villanás, amiből a múltunk egy korábbi részére nézünk vissza és ez az érzés olykor nagyon magával ragadó tud lenni. A kérdés, hogy honnét jönnek ezek? Hogyan keletkeznek? Ebben a cikkben az önkéntelen emlékek témáját járjuk körül.