A szülők is iskolát kezdenek...
- Dátum: 2015.08.31., 07:11
Holnaptól megkezdődik a tanítás az iskolás korú gyerekeknek. Mindez azonban nem csak a diákok számára jár változásokkal: a szülők életére is jócskán hatással van. Örülnek-e vajon, vagy megkönnyebbüléssel tölti el őket, hogy csemetéik újra visszaülnek az iskolapadba?
A gyermekek körében változó tendenciát mutat, hogy örülnek-e annak, hogy mától-holnaptól újra iskolába kell járni. A legtöbben nyújtanák még a nyári szünetet, de azért már hiányolják a társaságot és a barátaikat - a tanulást persze kevésbé... De vajon mit szólnak a szülők? Kik azok, akik örülnek az iskolakezdésnek, és kik azok, akik kevésbé?
Merthogy a szülők életére is jócskán hatással van a szeptember. Igaz, mostantól nem gond, hogy ki vigyázzon a gyerekre otthon, ha még akkora, hogy vigyázni kell rá, nem kell rágni a fülét, hogy elolvasta-e a kötelező olvasmányt (talán ezt a szerepet innentől átveszi az irodalomtanár), nem kell neki ebédet főzni hétközben, hogy ne haljon éhen, ha mondjuk napközis. Valljuk be őszintén: a szülők fele most biztosan megkönnyebbülten sóhajt fel: beindul a szokásos rutin, és a nap nagy részében (remélhetőleg) jó helyen van a gyerek, otthon kevesebb időt és odafigyelést igényel a csemete.
De biztos, hogy így van ez? Kevesebb energiabefektetéssel jár a szülőnek a sulikezdés? Innentől reggelente indítjuk iskolába a gyerekeket. Nincs lazsálás, meghatározott időpontban kell kelni, szendvicseket készíteni, összepakolni az iskolatáskát. Hozni-vinni a gyerekeket, ha nem egyedül járnak, a kisebbeknek ellenőrizni a leckéjét, időben ágyba küldeni őket, hogy kipihenjék magukat a másnapi tanításhoz, az esetleges különórákról nem is szólva... Bizony mindez a rutin sok-sok energiát igényel a szülő részéről is. Figyelni a tornacuccra, időben kimosni a ruhákat, és még sorolhatnánk. Nekik is megmérettetés ez, újra belerázódni a hétköznapok körforgásába.
S itt van még az aggódalom az oktatási intézmény és a gyermek "kapcsolatára" vonatkozóan: nem terhelik meg túlzottan a gyerekeket? Nem túl sok-e a házi feladat? Elég művelt lesz-e a gyermek, vagy épp ellenkezőleg, nem kap-e túl sok, később feleslegesnek tűnő információt?
Azért igyekszünk mindenkit megnyugtatni - főleg az elsős gyermekek szüleit, a többieket pedig emlékeztetni (mert az sosem árt): belerázódunk. Csak a kezdet nehéz, megszokni, visszaszokni, csak az első napokban izgulunk, hogy megvan-e minden könyv és füzet, és hogy tudja-e a gyermek, hogy melyik buszra kell szállni, valamint befizettük-e az ebédpénzt. Hamarosan mindez beépül a hétköznapokba, és teljesen természetessé válik. Októberre már [újra] profik leszünk. Egyetértenek?
Fotó:
Pixabay.com
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.