Le a melltartókkal!
- Dátum: 2015.10.13., 12:38
- elfogadás, elvárás, kritika, mell, mellfeszesítő krém, melltartó, nők, plasztikai sebész, szilikon, társadalmi nyomás
Nők, figyelem! Legalább ma ne foglalkozzatok a buta társadalmi elvárásokkal, és dobjátok le a melltartóitokat a Nemzetközi Melltartó Nélküli Nap alkalmából! A legtöbb nőnek így kényelmesebb, az egészségről nem is beszélve, mégis nap, mint nap szenvednek a melltartó szorításában. Hogy miért? Mert ezt várja tőlük a társadalom.

Milyen romboló elvárásokkal találkozunk rendszeresen a női mellek kapcsán? A szilikoncicik világában szinte követelmény, hogy a mellek jól tartsanak, formájuk pedig kerek legyen. Nyilván ez a trend csak alkalmazkodik a szépségipar és a retusáló magazinok által kreált tökéletes nő képéhez. Persze a mellbimbó sem látszódhat a ruha alatt – kivéve akkor, ha a mellek egy Playboy-nyusziéhoz hasonlatosak. A kicsi melleket szivaccsal kell nagyobbítani, a logó melleket feljebb polcolni, a túlméreteset optikailag kicsinyíteni…
Ne álltassuk magunkat, ebben hatalmas üzlet rejlik. Gondoljunk csak a tonnányi eladott melltartóra, és a plasztikai sebészekhez óránként becsengető kliensekre, vagy a mellfeszesítő krémekre. A „földi halandó” nyilván első körben megoldásként a melltartókhoz nyúl, mert ez az a ruhadarab, amellyel műtét, krémek, vagy Photoshop nélkül is formálhatja kebleit. És amely nem utolsó sorban alapszett egy igazi nő számára. Hiszen egy magára valamit adó nő „nyilván” hord melltartót, sőt, lehetőleg a bugyival megegyező kivitelben.
Pedig a kutatások már régóta igazolták, hogy a melltartóviselés egyáltalán nem egészséges. Sőt, a lelki okokat leszámítva a leginkább felelős a mellrák kialakulásáért! Noha ezt a tényt az emlegetett szépségipar nyilvánvalóan próbálja tagadni. A nők jórésze bevallja, hogy nem szeret melltartót hordani, és amint hazaér, leveszi magáról ezt a ruhadarabot. Sokan pedig bevallják: fogalmuk sincs, hogy magát a melltartóviselést szeretik-e, vagy éppen gyűlölik, mert már nem tudnak megszabadulni az emlegetett társadalmi elvárásoktól önmagukkal szemben sem, melltartó nélkül például nem szívesen nézik meg magukat a tükörben. Talán mondani sem kell, hogy ez a tény igencsak szomorú.
Éppen ezért üdvözítő, hogy meghirdették a Nemzetközi Melltartó Nélküli Napot! Végre a közvélemény is megmozdul, hogy a helyzet pozitívabb, elfogadó irányba változzon.
Az esemény hírét kommentáló elszomorító, vagy éppen kifejezetten szexista megjegyzésekből láthatjuk, hogy sok még a dolgunk. Mindenesetre a legfontosabb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk elfogadni önmagunkat, és kizárjuk a figyelünk köréből a romboló, mihaszna véleményeket. Legalább ezen a napon tegyük meg önmagunkért, hogy úgy élünk, ahogy nekünk tetszik: ha úgy tartja a kedvünk, a kényelmünk és az egészségünk, akkor igenis melltartó nélkül!
Végtagzsibbadás és B-vitaminhiány: az egyoldalú táplálkozás rejtett következményei
A végtagzsibbadás sokak számára ismerős, mégis gyakran félvállról vett tünet. Időszakos bizsergés, érzéketlenség vagy „hangyamászás” a kézben vagy lábban legtöbbször ártalmatlannak tűnik, azonban tartós fennállása komolyabb problémákra is utalhat.
Mire figyeljünk sampon választáskor?
Ahogy bőrünket, úgy hajunkat is illik tisztán tartanunk, de nem mindegy, hogy azt milyen samponnal tesszük.
Tiszteljük a szolgáltatóipart – egy lemondott időpont tanulsága
A szolgáltatóipar mindennapjaink láthatatlan gerince. Fodrászok, kozmetikusok, masszőrök, szerelők és számtalan más szakember dolgozik azon, hogy kényelmesebb, rendezettebb és élhetőbb legyen az életünk.
Az emberi ökoszisztéma törékeny egyensúlya: A diszbiózis
Az emberi test nem egy elkülönült sziget, hanem egy bonyolult és nyüzsgő ökoszisztéma, ahol több billió mikroorganizmus él velünk szimbiózisban. Ennek a belső világnak, a mikrobiomnak a központja a bélrendszer, ahol a baktériumok, gombák és vírusok finom egyensúlya határozza meg nemcsak az emésztésünk hatékonyságát, hanem immunrendszerünk állapotát és mentális közérzetünket is.
Láz a sebben: Amikor a testünk vészharangja megszólal
A történelem során kevés dologtól rettegtek annyira a kórházak folyosóin, mint a sebláztól. Ez a kifejezés ma már talán régimódinak tűnik, de a mögötte rejlő biológiai háború ugyanolyan esélyekkel zajlik, mint évszázadokkal ezelőtt. A sebláz nem csupán egy megemelkedett testhőmérsékletet jelent; ez a szervezet utolsó védvonala a láthatatlan, mikroszkopikus betolakodók ellen, amelyek a bőrünkön keletkezett legkisebb rést is kihasználják a támadásra.