Menü

Le a melltartókkal!

Nők, figyelem! Legalább ma ne foglalkozzatok a buta társadalmi elvárásokkal, és dobjátok le a melltartóitokat a Nemzetközi Melltartó Nélküli Nap alkalmából! A legtöbb nőnek így kényelmesebb, az egészségről nem is beszélve, mégis nap, mint nap szenvednek a melltartó szorításában. Hogy miért? Mert ezt várja tőlük a társadalom.

Milyen romboló elvárásokkal találkozunk rendszeresen a női mellek kapcsán? A szilikoncicik világában szinte követelmény, hogy a mellek jól tartsanak, formájuk pedig kerek legyen. Nyilván ez a trend csak alkalmazkodik a szépségipar és a retusáló magazinok által kreált tökéletes nő képéhez. Persze a mellbimbó sem látszódhat a ruha alatt – kivéve akkor, ha a mellek egy Playboy-nyusziéhoz hasonlatosak. A kicsi melleket szivaccsal kell nagyobbítani, a logó melleket feljebb polcolni, a túlméreteset optikailag kicsinyíteni…

Ne álltassuk magunkat, ebben hatalmas üzlet rejlik. Gondoljunk csak a tonnányi eladott melltartóra, és a plasztikai sebészekhez óránként becsengető kliensekre, vagy a mellfeszesítő krémekre. A „földi halandó” nyilván első körben megoldásként a melltartókhoz nyúl, mert ez az a ruhadarab, amellyel műtét, krémek, vagy Photoshop nélkül is formálhatja kebleit. És amely nem utolsó sorban alapszett egy igazi nő számára. Hiszen egy magára valamit adó nő „nyilván” hord melltartót, sőt, lehetőleg a bugyival megegyező kivitelben.

Pedig a kutatások már régóta igazolták, hogy a melltartóviselés egyáltalán nem egészséges. Sőt, a lelki okokat leszámítva a leginkább felelős a mellrák kialakulásáért! Noha ezt a tényt az emlegetett szépségipar nyilvánvalóan próbálja tagadni. A nők jórésze bevallja, hogy nem szeret melltartót hordani, és amint hazaér, leveszi magáról ezt a ruhadarabot. Sokan pedig bevallják: fogalmuk sincs, hogy magát a melltartóviselést szeretik-e, vagy éppen gyűlölik, mert már nem tudnak megszabadulni az emlegetett társadalmi elvárásoktól önmagukkal szemben sem, melltartó nélkül például nem szívesen nézik meg magukat a tükörben. Talán mondani sem kell, hogy ez a tény igencsak szomorú.

Éppen ezért üdvözítő, hogy meghirdették a Nemzetközi Melltartó Nélküli Napot! Végre a közvélemény is megmozdul, hogy a helyzet pozitívabb, elfogadó irányba változzon.

Az esemény hírét kommentáló elszomorító, vagy éppen kifejezetten szexista megjegyzésekből láthatjuk, hogy sok még a dolgunk. Mindenesetre a legfontosabb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk elfogadni önmagunkat, és kizárjuk a figyelünk köréből a romboló, mihaszna véleményeket. Legalább ezen a napon tegyük meg önmagunkért, hogy úgy élünk, ahogy nekünk tetszik: ha úgy tartja a kedvünk, a kényelmünk és az egészségünk, akkor igenis melltartó nélkül!

A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége

A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.

A manuálterápia szerepe és pozitív hatásai a mozgásszervi rehabilitációban

A manuálterápia egy olyan speciális gyógyászati módszer, amely a mozgásszervi panaszok mechanikai kiváltó okait célozza meg kézzel végzett technikákkal. Nem tévesztendő össze a sima masszázzsal, hiszen itt az orvos vagy gyógytornász célzott fogásokkal állítja helyre az ízületek és a gerinc mozgás szabadságát.

A gyomorvérzés élettani háttere, veszélyei és a korai felismerés jelentősége

A gyomorvérzés nem önálló kórkép, hanem egy mögöttes, gyakran súlyos egészségügyi probléma drámai tünete. A tápcsatorna felső szakaszából származó vérzés az orvostudomány egyik legsürgetőbb kihívása, hiszen az enyhe szivárgástól az életveszélyes, sokkos állapotig terjedhet. Megértése és időben történő felismerése szó szerint életmentő lehet, mivel a jelentős vérveszteség percek alatt összeomláshoz vezethet.

Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?

Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?

Milyen, amikor nem elég a C-vitamin a szervezetünkben?

Mindenki ismeri a C-vitamint, és azt is tudja mindenki, hogy fontos, hogy eleget fogyasszunk. Mutatom, milyenek a hiánytünetek és mit tehetünk ellene.