Menü

Le a melltartókkal!

Nők, figyelem! Legalább ma ne foglalkozzatok a buta társadalmi elvárásokkal, és dobjátok le a melltartóitokat a Nemzetközi Melltartó Nélküli Nap alkalmából! A legtöbb nőnek így kényelmesebb, az egészségről nem is beszélve, mégis nap, mint nap szenvednek a melltartó szorításában. Hogy miért? Mert ezt várja tőlük a társadalom.

Milyen romboló elvárásokkal találkozunk rendszeresen a női mellek kapcsán? A szilikoncicik világában szinte követelmény, hogy a mellek jól tartsanak, formájuk pedig kerek legyen. Nyilván ez a trend csak alkalmazkodik a szépségipar és a retusáló magazinok által kreált tökéletes nő képéhez. Persze a mellbimbó sem látszódhat a ruha alatt – kivéve akkor, ha a mellek egy Playboy-nyusziéhoz hasonlatosak. A kicsi melleket szivaccsal kell nagyobbítani, a logó melleket feljebb polcolni, a túlméreteset optikailag kicsinyíteni…

Ne álltassuk magunkat, ebben hatalmas üzlet rejlik. Gondoljunk csak a tonnányi eladott melltartóra, és a plasztikai sebészekhez óránként becsengető kliensekre, vagy a mellfeszesítő krémekre. A „földi halandó” nyilván első körben megoldásként a melltartókhoz nyúl, mert ez az a ruhadarab, amellyel műtét, krémek, vagy Photoshop nélkül is formálhatja kebleit. És amely nem utolsó sorban alapszett egy igazi nő számára. Hiszen egy magára valamit adó nő „nyilván” hord melltartót, sőt, lehetőleg a bugyival megegyező kivitelben.

Pedig a kutatások már régóta igazolták, hogy a melltartóviselés egyáltalán nem egészséges. Sőt, a lelki okokat leszámítva a leginkább felelős a mellrák kialakulásáért! Noha ezt a tényt az emlegetett szépségipar nyilvánvalóan próbálja tagadni. A nők jórésze bevallja, hogy nem szeret melltartót hordani, és amint hazaér, leveszi magáról ezt a ruhadarabot. Sokan pedig bevallják: fogalmuk sincs, hogy magát a melltartóviselést szeretik-e, vagy éppen gyűlölik, mert már nem tudnak megszabadulni az emlegetett társadalmi elvárásoktól önmagukkal szemben sem, melltartó nélkül például nem szívesen nézik meg magukat a tükörben. Talán mondani sem kell, hogy ez a tény igencsak szomorú.

Éppen ezért üdvözítő, hogy meghirdették a Nemzetközi Melltartó Nélküli Napot! Végre a közvélemény is megmozdul, hogy a helyzet pozitívabb, elfogadó irányba változzon.

Az esemény hírét kommentáló elszomorító, vagy éppen kifejezetten szexista megjegyzésekből láthatjuk, hogy sok még a dolgunk. Mindenesetre a legfontosabb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk elfogadni önmagunkat, és kizárjuk a figyelünk köréből a romboló, mihaszna véleményeket. Legalább ezen a napon tegyük meg önmagunkért, hogy úgy élünk, ahogy nekünk tetszik: ha úgy tartja a kedvünk, a kényelmünk és az egészségünk, akkor igenis melltartó nélkül!

Watson-coaching

A coach szó a mai világban már teljesen mindennapos, de nem mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk.

GLP-1 és fogyás: hogyan segíthetnek a GLP-1 alapú készítmények a testsúlycsökkentésben?

Az elmúlt években egyre többet lehet hallani a GLP-1 alapú fogyásról, illetve azokról a gyógyszerekről, amelyek eredetileg a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére jelentek meg, de jelentős testsúlycsökkenést is előidézhetnek. A GLP-1 receptorokra ható készítmények az elhízás kezelésében is fontos szerepet kaptak, de alkalmazásuk minden esetben orvosi mérlegelést igényel.

Hogyan óvhatjuk meg a bőrünket ősszel?

A hűvösebb idő beköszöntével a bőr könnyebben kiszáradhat. A háttérben több, egymást erősítő hatás állhat, amelyek a fűtési szezon kezdetével még feltűnőbbé válnak.

Amikor nincs kinek elmondani – a magyarok kétharmada egyedül küzd a lelki nehézségekkel

Van, amikor nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy elfáradtunk. Túl sok a feladat, kevés az idő, állandóan ott motoszkál bennünk a pénzügyi bizonytalanság, a munkahelyi elvárás vagy éppen a családért érzett felelősség. Beszélnénk róla, de sokszor nincs kinek. Egy friss felmérés szerint a magyarok jelentős része éppen így éli meg a lelki nehézségeit.

Mit tehetünk a demencia ellen? A megelőzés már jóval idősebb kor előtt elkezdődhet

A demencia sok család számára már nem egy távoli, ismeretlen betegség. Elég csak egy idős hozzátartozóra gondolni, aki korábban mindenre emlékezett, pontosan tudta, mikor kinek van a születésnapja, vagy éppen ugyanazt a történetet mesélte el újra és újra – aztán egyszer csak bizonytalanná váltak ezek az emlékek. Ilyenkor az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, vajon lehetett volna-e bármit tenni korábban, és mi az, amit mi magunk megtehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük szellemi frissességünket.