A pont, amivel örökre véget vethetsz az elhízásnak

Egyetlenegy dolog megtanulásával gyakorlatilag örökre véget vethetnék az elhízásnak és a túlsúlynak. Ez az, aminek a fontosságát nem hangsúlyozzák eléggé, mi lehet ez? Csak akkor és addig enni, amíg valóban éhesek vagyunk. Ugye, mennyire egyszerűnek hangzik? Akkor vajon miért ennyire nehéz?

Logikusan és ésszerűen hangzik, hogy akkor eszünk, ha éhesek vagyunk. A modern kultúra azonban teljesen más attitűdöt mutat az evéssel kapcsolatban. Eszünk, hogy együtt legyünk a családdal és a barátokkal, eszünk, hogy jobb kedvünk legyen, eszünk, ha unatkozunk, nassolunk olvasás és filmnézés közben... És sokszor mindeközben nem is vagyunk valójában éhesek. Arról nem is beszélve, hogy ha mégis éhségérzet révén állunk neki az evésnek, akkor sem hagyjuk abba a falatozást, ha már jól laktunk.

Mit tehetünk azért, hogy ez megváltozzon?

- Figyeljünk oda magunkra, és csak akkor együnk, ha tényleg megéheztünk! Ha megkér valamely családunk, barátunk, hogy pl. vacsorázzunk vele, de mi nem vagyunk éhesek, akkor üljünk le vele, de ne érezzünk kényszert az evésre, enélkül is nagyon jól elbeszélgethetünk! Iszogassunk közben vizet, vagy cukormentes limonádét, esetleg nassoljunk el egy csak zöldségekből álló salátát, ha nem bírjuk ki, hogy semmit ne fogyasszunk közben.

- Evés közben különösen legyünk tudatosak. Inkább lassan együnk, ne siessük el az étkezést, és inkább kisebb adagokat szedjünk a tányérunkra. Mielőtt repetáznánk, gondoljuk át még egyszer, hogy valóban továbbra is éhesek vagyunk-e, vagy csak megszokásból, szórakozásból szednénk újra?

- Ha jellemző Önre, hogy evés után jelentősebb telítettségérzettel küzd, akkor még evés közben gondolkodjon! Ez azt jelenti, hogy étkezés közben nem állt meg ott, ahol kellett volna, és jóval többet evett a kelleténél. Ilyenkor aztán jön a "majd kidurranok", és "mindjárt elalszok" érzése. Próbálja ki, mennyivel kellemesebb, ha kicsit kevesebbet eszik, és étkezés után elmarad az elnehezült testi érzet! Azt sem árt tudatosítani, hogy a jóllakottság-érzet kicsit később jelentkezik, mint ahogy eszünk - emiatt is ajánlott a lassabb, komótosabb étkezés, és a kisebb adagok.

- Az evést gyakran unaloműzésnek, vagy jutalmazásnak használjuk önmagunknál. De vajon biztos, hogy ez a legjobb módszer? Érdemes átgondolni, hogy mik azok az esetek, amikor ilyen motivációval nyitjuk ki a hűtőt. Vezessen be néhány praktikát ennek elkerülésére! Unalom esetén inkább olvasson el egy fejezetet valami jó könyvből, vagy fejtsen rejtvényt, ha pedig szomorú és stresszes, akkor találjon más levezetési módot! Ilyen lehet például a sportolás, egy lazító fürdő, vagy valamilyen kreatív tevékenység.

- Rábeszélésre nem kell enni... Sokan azért esznek akkor is, ha nem éhesek, mert rábeszélik őket. Típikus példa erre a szülői szeretetből fakadó táplálás. A szeretetet sokszor etetéssel próbáljuk kifejezni (a magyar nyelv szimbolikája csodálatos e tekintetben is. szerETET - az ennivaló az a szer, amivel etetni akarjuk a másikat szeretetérzésünk kifejezésére). Ezt finoman, de nyugodtan utasítsuk el, például úgy, hogy "Nagyi, tudod, hogy imádom a szeretetből sütött süteményeidet, de most nem vagyok éhes. De ettől még értékelem, hogy szívből készítettél nekem valamilyen finomságot, inkább hazavinnék belőle." Fordítva is érdemes tudatosítani magunkban a gyereknevelés, az unokákra vigyázás során, hogy ne tanítsuk őket felesleges, indokolatlan evésre! A szülők, nagyszülők hajlamosak túlaggódni az evés kérdését, pedig a legtöbb gyermek bölcsen el tudja dönteni, hogy éhes-e, vagy sem. Ha nem, akkor ne tukmáljuk rá az ételt.

- Olvasás, tévénézés közben könnyebben elragadhat minket az evés, nassolás heve, és nem figyelünk oda arra a pontra, amikor már jóllaktunk, és nem kívánnánk már több ennivalót. Hiszen fókuszunk az olvasott dolgokon, vagy nézett filmeken van ehelyett. Legyünk őszinték magunkkal, és ha ez jellemző ránk, akkor előre készítsük ki a reális adagokat! Például a kettő helyett egy szelet kenyér, vagy a zacskó mogyoró helyett csak egy kis tálkányi...

Egy idő után kellő önismerettel rendelkezünk majd ahhoz, hogy megálljunk annál a pontnál, ahol jóllaktunk, és hogy csak akkor együnk, amikor tényleg éhesek vagyunk. Érdekes, de érthető módon a testünk is alkalmazkodik ehhez a folyamathoz, gyomrunk összeszűkül, az agyunk pedig ritkábban és csak indokolt módon ad le "éhes vagyok" jelzéseket. Annak, aki korábban a folyamatos evés rabja volt, egy idő után valódi örömérzetet és biztos jelet adhat az igazi éhségérzet.