Az örökbefogadás dilemmái

Az örökbefogadás régi módja, hogy elárvult, elhagyott gyerekek családra lelhessenek, és lehetőség arra, hogy a gyermekáldásra hiába váró párok szülővé válhassanak. Az örökbefogadás egy lelkileg és procedurálisan is bonyolult folyamat, ezért érdemes a sokszor leegyszerűsítő, túlságosan naiv elképzeléseken túllátni.

Sokan, akik nincsenek benne egy ilyen folyamatban, de gondolkodtak már az örökbefogadás lehetőségén, bizonyos szempontból idilli módon képzelik el az szülővé válás ezen módját. Gyakori hiba, hogy az örökbefogadó szülő képéhez olyan szerepeket rendelnek, mint például a hős, a megmentő. Ez azért lehet tévút, mert ebből hajlamosak lehetünk, olyan következtetéseket levonni, mint például, hogy az örökbefogadott gyerekek kizárólag hálát érezhetnek az örökbefogadó szülőkkel szemben. De ez nem így van. Mert például egy idősebb korban örökbefogadott gyermeknek már múltja van, mely ilyen-olyan módon, de meghatározza a lelki beállítódását. Egy sok sérülésen átesett gyermek első gondolata nem biztos, hogy a hála lesz az örökbefogadó szülőkkel szemben, hanem megjelenhet a bizalmatlanság, vagy különböző alkalmazkodási nehézségek is megnyilvánulhatnak.

Talán pont ezek miatt is van az, hogy a legtöbb örökbefogadásra váró szülő 1-3 éves kor közötti gyermeket szeretne befogadni, magához venni. Csak hogy nyilván emiatt meg megnő a várakozási idő, ami szintén egy nehéz pontja a folyamatnak.

Az igazán elkötelezettek, és elfogadó hozzáállást mutató örökbe fogadni vágyok, nem tesznek kikötést a gyerek korára, bőrszínére és egészségi állapotára nézve. Ezekben az esetekben a várakozási idő nyilván rövidebb is.

Gyakori dilemmák, melyek megfogalmazódnak ilyen esetekben, hogy: milyen a gyerek genetikája, mi van, ha nem tudom saját gyerekemként szeretni, és mi van, ha az örökbefogadott gyerek nem tud majd elfogadni engem? Fontos, hogy ezek a dilemmák felmerülnek, mindenképpen szükséges ezekkel szembenézni, ezeket a kérdéseket feltenni magunknak, vagy adott esetben szakembernek is. Sokkal károsabb, ha túlságosan naivan, idilli módon gondolkozunk, és emiatt nem készülünk fel kellően arra a helyzetre, amikor valóban megvalósul az örökbefogadás, és kezünkbe kapunk egy gyermeket.

Az a jelenség is árnyalja a képet, hogy bár nagyon sok gyermek él állami gondozásban, nevelőotthonokban vagy nevelő szülőknél, nem minden állami gondozásban lévő gyermek örökbefogadható. Ennek az az oka, hogy bár sok szülő elhagyja gyerekét, vagy sok család olyan mértékben veszélyezteti a gyerekeket, hogy aztán a hatóság kiemeli őket a családból, a szülői jogról a szülők sok esetben nem mondanak le. Persze ha a szülő egyáltalán nem látogatja állami gondozásba vett gyermekét, akkor egy idő után elveszti a szülői jogot.