Menü

Gondolataink börtönében

Megfigyelte már, hogyan rohannak egymás után a gondolataink megállíthatatlanul? Legtöbben elalvás előtt tudják rajtakapni magukat, amikor csak fekszenek az ágyban, és próbálnak nyugovóra térni, közben pedig mindenfélén jár az agyuk. S ha nem sikerül elaludni, esetleg feleszmélnek: "Honnan, hogyan is jutottam idáig?" Persze van, aki zuhanyzás, vagy autóvezetés közben éli meg, ahogy eláraszthatják gondolatai. Ilyenkor úgy érezhetjük, hogy gondolataink olyanok, mint az éjszakai álmaink - nincsenek az irányításunk alatt. Pedig ez tévedés: igenis megtanulhatunk bánni az elménkkel, amelyről sokszor úgy érezzük, ural bennünket. Sőt tapasztaljuk, hogy nincs ránk jó hatással.

Honnan ered gondolataink milyensége? Főleg a környezetünkből - szociális kapcsolataink, családunk erősen meghatározza későbbi gondolatainkat, de sok minden az alapszemélyiségünkből fakad. Pszichológusok tömkelege vitatkozott már rajta, hogy mi van ránk nagyobb hatással a kettő közül - genetikai készletünk, személyiségünk, vagy a környezeti hatás? Valószínűleg mindegyik együttesen.

De ez nem jelenti azt, hogy "ne szelídithetnénk meg a lovainkat", mert igenis, megtanulhatjuk kezelni gondolatainkat. Ehhez pedig sok önismeretre, odafigyelésre és magas fokú tudatosságra, elhatározásra van szükségünk, de megéri. Hiszen gondolataink határozzák meg az egész életünket, minden belőle fakad. A tények csak tények, de az arra adott reakcióinkat már gondolataink határozzák meg. Láthtjuk, milyen sokféleképpen reagálhatunk egy adott dologra. Nézzünk egy szélsőséges példát - egy komoly betegség hírére a legtöbben kétségbe esnek, de van, aki elhatározza, hogy mindezek ellenére is jókedvű marad, s mindenféle diagnózis és jóslat ellenére meggyógyul. Az már nem kérdés, hogy a hozzáállásunk pedig valójában hatással van az egészségügyi állapotunkra, és ez a fajta szemlélet jelentősen növeli a gyógyulási esélyeket. Sokan azt mondják "szerencsés", aki így gondolkodik. De a szerencsére fogni gondolataink milyenségét valójában a felelősség hárítása.

Mit tehetünk azért, hogy változzon a gondolkodásmódunk, mik a folyamat lépései? Az első, hogy felismerjük, átgondoljuk, hogy melyek azok a szemléletmódok, gondolatok, amelyek negatív hatással vannak életünkre, és destruktív módon hatnak ránk. A következő pedig, hogy elhatározzuk, melyeken szeretnénk változtatni, s esetleg milyen sorrendben.

A változáshoz rengeteg módon kaphatunk segítséget, szakemberek, könyvek önismereti csoportok, hanganyagok révén. Válasszuk azt, amely leginkább befogadható, és illik a személyiségünkhöz! Megéri kitörni az elménk rabságából, hiedelmeink szilárdnak vélt halmazából, hiszen az egész életünkre pozitív hatással lehet. Sajnos éppen az elme, az úgynevezett ego hiteti el velünk, hogy minden gondolatunk valódi. Ez egyfajta önvédelmi mechanizmus - ha minden gondolatunkat folyamatosan megkérdőjeleznénk, az akadályozná az életünket. De azért nem árt "felülvizsgálatot" tartani. Ha ezt nem tették volna meg már sokszor, akkor még mindig azt hinnénk, hogy a Föld lapos, nem pedig gömbölyű, és a repülés lehetetlen...

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.

Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában

Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?