Városi méhészet – egy új, követendő forma

Hugh Whittingstall 1998-ban induló műsora, a River Cottage még a főzni nem szerető, nem tudó és megtanulni talán nem is akaró háziasszonyok kedvét is meghozta ehhez a lépéshez.

Magyarországon talán az ő szájából hallhattuk először a városi méhészkedés fogalmát. Sorozatának egyik részében egy londoni, akkor 16 éves fiúval találkozik, aki a lakásuk erkélyén kezdett el méhészkedéssel foglalkozni, míg Hugh ugyanezt a tevékenységet Dorset megyei farmján végezte. A fiatal fiú nyolc méhkaptárral dolgozik, nem is tudna többel, hiszen az erkélye már így is telített. Évi 2000 kisüveges mézet állít elő ezzel a módszerrel. Hugh-val kivitték a piacra kettejük mézét teszteltetni úgy, hogy az emberekkel kóstoltatták, és a londoni méz semmivel sem maradt le a vidéki méztől.

2013-ban itthon is indult egy kezdeményezés Közösségi Méz címmel, amelynek során a résztvevők a városi méhészet csínját-bínját ismerhették meg. A jelentkezés annyira népszerű lett, hogy a létszám betartása érdekében bizonyos jelentkezőket vissza kellett utasítaniuk.

Sajnos az emberek egyelőre eléggé ellenkező magatartást mutatnak ezen a területen, hiszen Magyarországon egyáltalán nem elterjedt a városi méhészet fogalma, pedig világszerte számos helyen találkozhatunk már vele, többek között New Yorkban, London, Párizsban, ahol a magánszemélyek tevékenysége mellett sok hotel tetején is telepítettek már kaptárakat, így a vendégek a hotel saját termesztésű mézét fogyaszthatják a reggeli teához.

Sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon elég tiszta-e az a méz, amit a városban gyűjtött virágporból állítanak elő a méhek? A válasz szerencsére az, hogy igen, hiszen ha logikusan belegondolunk, a méhek a legjobb minőségű táplálékot szeretnék az utódaiknak adni, tehát nem is lehetne a méz nem tiszta. Ezen kívül, a saját szipókarendszerük rendkívül vékony, így nem igazán jutnak át rajta apró méretű szemcsék sem, illetve a méhek rendelkeznek egy saját belső szűrőberendezéssel is, amely biztosan megszűri az esetlegesen addig bennmaradt szennyeződéseket.

A magyarországi program keretében egyébként a termelt mézet be is vizsgáltatták, és ugyanolyan tisztának bizonyult, mint a vidéken termelt testvére.

Ezen felül a városi – vagy itthon sokszor nevezik közösségi méhészkedésnek, hiszen integráló szereppel is bírhat – méhészkedésnek van egy nem elhanyagolható előnye is. Míg a vidéki méhészek kénytelenek a méhcsaládjaikat 2-3 hét elteltével, az adott növény virágzási időszakának végekor átköltöztetni egy következő helyre, addig a városi méhek a hivatalos méhész időszak alatt – de legtöbbször még utána is – biztosan elegendő mennyiségű virágporhoz jutnak anélkül, hogy a kaptáraikat megmozdítanánk.

Tanuljunk, és ha kedvet kaptunk hozzá, olvassunk még jobban utána, és próbálkozzunk!