Menü

Testvér nélkül felnőni – az egykék élete

Minden ember társas lény, így talán a gyerekekre is igaz, hogy jobban viselik a környezetük változásait, ha nincsenek egyedül. Vannak azonban gyermekek, akik egykeként nőnek fel. Milyen az ő életük?

Az egyetemi éveim alatt gyakran kaptam a következőhöz hasonló megjegyzéseket: „Nem is hiszem el, hogy nincs testvéred, hiszen nem vagy elkényeztetve.” Korábbi életem során nem találkoztam még ezzel a sztereotípiával, ezért nem is értettem a létjogosultságát. Miért kellene, hogy el legyek kényeztetve? Hiszen gyerekek ezrei nőnek fel Magyarországon is egyetlenként a családban. Több kedves barátomnak sincs testvére, és mindannyian normálisak a szó mindennemű értelmét tekintve.

Minden családban megvan az ok, hogy miért csak egy gyermek születik: anyagi megfontolás, egészségügyi problémák, szülési trauma vagy csak szimplán azért, mert így érzik teljesnek a családot. Egy gyermekkel megkapnak mindent, amire vágynak.

Természetesen nálunk is megvolt az ok. Édesapám idejekorán távozott az életünkből, így egy szem gyermek maradtam Édesanyám mellett.

Azon még gondolkodnom kell, hogy milyen előnyei vannak annak, ha egy gyermek egyedüli a családban. Több figyelmet kap? Nem hiszem. Egy egészségesen és szeretetben működő családban minden gyermek megkapja azt a mennyiségű figyelmet, amire szüksége van.

A páromnak azonban két testvére van, így látom, mennyi előnye van annak, ha az ember nem egyedül nő fel. Természetesen az ő életükben is jelen volt a testvéri civakodás, de most, hogy mindannyian felnőttek, szoros kötelék és egy belső, sajátos kommunikációs rendszer alakult ki közöttük.

Szüleik nevelésének hatására mindhármuk szeme előtt az a felfogás lebeg, hogy „Szeresd a testvéredet, mert ő az, akire egész életed során biztosan számíthatsz majd!

Talán ez az egyik legnagyobb tanulsága a testvéri kapcsolatoknak. Ezért szomorít el mélységesen az, amikor azt látom, hogy testvérek közötti kapcsolat mennyire meg tud romolni, néha teljesen meg is szakad.

Egykeként felnőve nem éreztem semmiféle hátrányát annak, hogy nincs testvérem. Néha az osztálytársak elbeszéléseit hallgatva sokan még azt is gondoltuk, hogy „de jó, hogy nincs testvérünk, így nem kell vele megosztani ezt vagy azt”. Nem éreztem hátrányát, hogy nincs kivel játszani, esetleg délutánonként egyedül vagyok. Jól le tudtam foglalni magamat, mint a legtöbben, akik így nőnek fel.

Kíváncsi lennék, mások hogyan élik vagy élték meg ugyanezt a helyzetet. Most, felnőtt fejjel viszont – látva, hogy létezik igazi testvéri szeretet – úgy érzem, néha jó lenne egy-két testvér, mert az mégsem ugyanolyan érzés, mint egy nagyon közeli barát.

Mindenesetre az biztos, hogy egyszer, ha a gyermekvállalás kerül előtérbe az életemben, és financiális vagy egészségügyi akadálya nem lesz a döntésemnek, nem fogok gondolkodni a második vagy harmadik csemete vállalásán, és igyekezni fogok hasonló szellemben és szeretetben nevelni őket.

Ha babát szeretnél…

Amikor eldöntjük, hogy babát szeretnénk, a legfőbb félelmünk, hogy soká várat magára a pozitív terhességi teszt. Nyilván a természet a főnök ő teszi a dolgát, azonban néhány trükkel mi is növelhetjük a teherbeesés esélyét.

Várandósság alatti étrend

Nem, nem kettő helyett eszünk. Ikrek esetén se három helyett. Minőséget és nagyon jól megkomponált, tápanyagdús táplálkozást kell összerakni. Nem is olyan egyszerű.

Az igazi anya

Egymillió féleképpen lehetsz jó anya. Minden gyerek más és minden anyuka egyedi, eltérő képességekkel, különböző erényekkel és hibákkal. Egész más nehézségekkel kell megküzdened neked, mint nekem, a szomszéd néninek, vagy az unokatesódnak, aki épp most szülte meg első gyermekét - így természetesen nem létezik egyetlen határozott lista arról, hogy miket KELL tenned azért, hogy jó anya légy.

Mekkora stressz vajon a szülőknek a „tanárlét”?

Szerintem egy átlagos szülőnek soha eszébe nem jutott soha, hogy egyszer majd tanár lesz. Karantén idején mégis az lett, és olyan tudásokat kellett elővennie, amit rég eltemetett magában. De ez vajon növelni fogja a szülő részéről a toleranciát a tanár felé, ami ugye manapság kiveszőben van? Ezt kutatják szakemberek is.

Vidd ki őket a szabadba!

Nem azt mondom, hogy végleg el kell venni a kütyüfüggő gyerekeinktől a tabletet, telefont, de naponta egy órára, másfélre igenis ki kell hozni őket a virtuális rabságból, a karantén okozta világháló-börtönből