Külföldi lét saját szemmel
- Dátum: 2017.12.19., 09:58
- dokumentumfilm, Európai Uniós projekt, hazatérés, honvágy, kivándorlás, külföld, lakás, magyar, munkakeresés, nehézség, Olaszország, tanulás, újrakezdés
Előzőleg a külföldre kivándorolt vagy onnan már éppen hazatért magyarokról szóló dokumentumfilm-sorozatról írtam. Ennek kapcsán és folytatásként most saját tapasztalataimat osztom meg, hiszen 10 hónap kinn-tartózkodás után hazatértem.
Nos, immáron itthonról, magyar honból írom eme sorokat.
Összesen 10 hónapot töltöttem Dél-Olaszországban, egy olyan európai uniós projekt keretében, mely lehetőséget minden magyar fiatalnak ki kellene használnia. Úgy érzem, nekem sokkal könnyebb dolgom volt, mint egy olyan embernek, akinek nulláról kellett újraépíteni életét egy másik országban.
Hiszen a Menjek/Maradjak dokumentumfilm-sorozatban olyan magyarok történetét ismerhetjük meg, akiknek nemcsak a beilleszkedéssel, idegen nyelvvel, honvággyal, hanem a munka-és lakáskereséssel is meg kell megküzdeniük. Az esetemben az utóbbi kettő adott volt és része a projektnek, ami úgy érzem, igencsak megkönnyítette a külföldi létemet és enyhítő körülményként hatott a hónapok során felmerülő nehézségekre. Viszont amikor a párom 2 hónap után kiköltözött, esetében a munka-és lakáskeresés igen nagy problémát jelentett. Az ő szemszögéből nézve még szerencsésebbnek éreztem magam, hogy nekem ez a „kényelmes" lehetőség megadatott!
Nagyon érdekes, hogy mielőtt kiköltöztem, arra számítottam, hogy a honvágy nem vagy alig fog jelentkezni nálam, hiszen mondhatjuk, hogy elegem volt Magyarországból, az itteni helyzetből, amibe én is belekerültem annyi többdiplomás társammal együtt. Szerettem volna kiszakadni a családi fészekből is, a saját lábamra állni, kipróbálni, milyen idegenekkel együtt élni egy idegen országban. Ennek ellenére 6 hónap után iszonyatos honvágy uralkodott el rajtam, s úgy éreztem, ennyi elég volt kint, annak ellenére, hogy szerettem ott élni. Ebben talán közrejátszott az is, hogy kiderült, babát várok, dolgoztak a hormonok, kissé elfáradtam, és valahogy hiányzott minden, ami itthon van: nemcsak a család, a barátok, hanem a városom, az ízek is. Végül 8 hónap elteltével látogattam először haza rövid időre. 9 nap múlva sem volt jó érzés visszamenni Olaszországba. Pedig a párom is jött velem.
Egy dolog a sok közül, amit tanultam és sosem gondoltam volna magamról távol a hazámtól, hogy a megszokott otthonból, családi fészekből való kiszakítottság és az ebből következő elmagányosodás hatására mennyire felerősödik az emberben a magyarság érzése és felértékelődnek a gyökerek, ahonnan jöttünk. Odakinn, ha egy magyar nyelvű dalt hallgattam, általában mindig elérzékenyültem.
Kíváncsi vagy, hogyan illeszkedtem be, milyen nehézségekkel küzdöttem és mivel is foglalkoztam Dél-Olaszországban? Akkor tartsatok velem az utazásomon, a következő 3. részben!
Gősi Gabriella
A fagyöngy – karácsonyi jelkép és gyógyító növény
Mindenki ismeri a fagyöngyöt, amit nem csak a fákon látunk csomókban, hanem leszedve a karácsony egyik jelképe, de ez a növény egy dísznél sokkal több.
A karácsony üzenete a rohanó világban
A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.