Halfogyasztás régen és ma

Karácsonykor hagyományosan a vacsoraasztalon helyet kap a hal is. Fogyasztása nagyon egészséges, mégis nagyon keveset eszünk belőle. Klasszikus halászlé, rántott hal, vagy inkább lazac kapormártásban, tonhalsaláta előételként, rozmaringos pangasius, tejszínes halragu - tulajdonképpen bármilyen halétel része lehet a karácsonyi menünek a család igényei szerint. Ha ilyen széles a lehetőségek tárháza, miért nem eszünk év közben is?

Egy átlagos magyar 3,7 kg halat fogyaszt évente, ami a teljes húsfogyasztásának kb. egy-tizenhatod része. A világátlag évi 20 kg, de még a szintén tenger nélküli és hasonló kulturális meghatározókkal rendelkező Csehországban is 10,4 kg az éves átlag. Ennek a kevés halnak a kétharmadát karácsonykor esszük. Inkább ne is gondoljunk bele, mekkora lenne ez a szám, ha a karácsonyi halevés nem tartozna hagyományaink közé!

Sokan érvelnek azzal, hogy a magyar hagyományosan nem halevő nemzet. Lehet, hogy sosem voltunk olyan halevők, mint a norvégok vagy a svédek, de a XV. századból Galeotto Marzio olasz utazó fennmaradt feljegyzéseiben a magyaroknál gazdag halfogyasztásról ír. További írásos emlék a halfogyasztásunkról Kőszeghy Pál írása 1695-ből, aki Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina menyegzőjéről szóló történeti énekében 42 különböző hal felszolgálását írja le. Czifray István Magyar Nemzeti Szakácskönyvének 188-as kiadásában mintegy 110 féle halétel szerepelt. Hagyományosan nem halevő nemzetnek tehát egyáltalán nem vagyunk nevezhetőek! A halfogyasztás a XIX. század második felében indult csökkenésnek, amikor az elkezdődő folyószabályozások, lecsapolások nem tettek jót a halállománynak, és így közvetve a halfogyasztásnak sem. Majd egy évszázaddal később a trianoni szerződéssel elveszített Adriai-tengerrel a tengeri halak, makréla fogyasztása is visszaesett.

Sajnos a szocializmusban nem propagálták a halfogyasztást, sőt osztályidegen, úri huncutságkén kezelték, inkább a nagy tömegben termelhető, jól eltartható és szállítható élelmiszerekre helyezték a hangsúlyt, hogy „ne legyen éhes száj az országban”. A nyolcvanas években a pontyhalászlén, rántott pontyon kívül nem sok hal szerepelt az étlapokon. Szerencsére mára már a hazai vendéglők is rájöttek, hogy van élet a rántott halon, sült hekken, halászlén és harcsapaprikáson túl is. Sőt úgy tűnik, hogy a magyar halfogyasztási történelem új fejezetéhez értünk, mert bár még mindig alacsony az éves halfogyasztásunk, a korábbi évekhez képest növekedett. Különösen figyelemre méltó ez a növekedés a tengeri halak esetében. 2009. óta több tengeri halat fogyasztunk, mint édesvízit. Az édesvízi halfogyasztás 70%-ban a pontyból származik, a hazai kínálat legnagyobb részét ez a halfajta adja. Míg a tengeri halak iránt viszonylag stabil kereslet mutatkozik, addig a ponty fogyasztása erős szezonalitást mutat. Kiemelkedő időszak a húsvét és elsősorban a karácsony, hiszen a tradicionális karácsonyi vacsorának része a halászlé.

Nemcsak otthon készül ilyenkor halétel, de több étterem, kifőzde készít elvitelre is nagy mennyiségben. Az egyre népszerűbb szállodai karácsonyozásokon is a hagyományoknak megfelelően pontyhalászlé készül. Ha pedig az egész ország halászlé illatba burkolózik, akkor értelemszerűen megnő az igény, s vele párhuzamosan a kínálat is, így a termelési, fogyasztási mutatók a decemberi időszakban nagy kiugrást mutatnak az édesvízi halaknál. Az utóbbi években még így is csak a haleladások 50%-át adják az édesvízi halak. A tradicionális halászlé, rántott pontypatkó helyett többen karácsonykor is már inkább lazacot, tilápiát, tőkehalat vagy az olcsóbb pangasiust választják a vacsora halas fogásához.

Elsősorban az egészségtudatos fogyasztók igyekeznek kerülni, a zsírosabb magyaros fogásokat, így a lazac kapormártásban már éppúgy megjelenik a karácsonyi menükben, mint a halászlé. Ez is egy jó megoldás, de sokaknál azért még a hagyományos magyar ételek megtartása talán inkább a járható út. Kicsit reformosabban elkészítve még a töltött káposzta is lehet diétás. Gondoljunk csak bele: szárnyas hússal, fehér rizs helyett barna rizzsel, vagy quinoával, zabtörettel készítve mit kapunk - sovány hús, jó szénhidrát, zöldség. Pont, amit az egészséges táplálkozásban ajánlani szoktunk! Nem túl sok zsiradékkal készítve belefér az egészséges táplálkozásba. A halászlé pedig végképp semmi nagyon egészségtelent nem tartalmaz, ha mérsékelt mennyiségű zsírral készítjük. Igaz, hogy nincs olyan omega-3 zsírsav tartalma, minta tengeri halaknak, de mindig figyelnünk kell az egyéni különbségekre. Bármennyire is egészséges a japán vagy a mediterrán konyha, Magyarországon a helyi alapanyagok felhasználásával érdemes az egészségünket (is) szolgáló ételeket fogyasztanunk. Bárhogy is döntünk, olyat együnk, ami jólesik. Talán ha ráeszmélünk, hogy tulajdonképpen szeretjük a halat, az év más szakaszában is többet eszünk majd. A halhús fehérjében gazdag, zsírtartalma azonban csupán 1-7/100 g, ráadásul telítetlen zsírsavakban gazdag zsírokról (pl. omega-3-ról) beszélünk esetükben. A halakban található omega-3 zsírsavak bevitele testi-lelki egészségünk szempontjából is fontos, ezért figyeljünk oda a heti minimum kétszeri halfogyasztásra!

Jó időszak ez arra, hogy halas recepteket nézegessünk. Meg fogjuk látni, hogy több olyan is van, amit el tudnánk képzelni a családi asztalon. Válaszunk ki hármat és az egyiket készítsük el karácsonyra, a másik kerttő pedig legyen a jövő hét két halas fogása. Ha a család a halászlevet preferálja, készüljön nagyobb adag és adagonként fagyasszuk le, így sokáig lesz még kész halas fogásunk is. A halhús nagyon gyorsan elkészül, így nem csak egészségtudatosaknak, de időhiányban szenvedőknek is jó szívvel ajánlható. Alakbarát, egészséges, gyorsan elkészül, mi más kéne még? Biztos vagyok benne, hogy a sok recept között akad olyan, ami még egy halat kevésbé kedvelőnek is ízleni fog!