Harcolni a tökéletlenségünkkel – Amadeus a szegedi színpadon

A színdarab Peter Shaffer írása nyomán halad, de hallhatunk részleteket Beethoven naplójából és a jelenetek Milos Forman azonos című Oscar-djas filmjét idézik.

Hiába Mozart a fő- és címszereplő is, mégis Salieri vezet minket végig mesélve a történeten és elsősorban az ő belső harcaival azonosulhatunk.

Mint tudjuk, Mozart csodagyerek volt, akinek művei mintha nem önnön saját komponálásai lettek volna. Mozart kiválasztott volt, csupán egy felsőbb erő halandó tolmácsa, emberi közvetítője, aki csak lejegyezte azt, amit felülről üzentek neki. Ez egyben áldás és átok is volt számára, mégis tökéletesnek számított, annak ellenére, hogy egy rosszmodorú és infantilis személyiséggel rendelkezett.

A rivalizáló, sértett Salieri pedig, aki amióta ismerte Mozartot, az ő árnyékában élt, ezért vele, Istennel és önnön tökéletlenségével harcolt. Pedig jó zeneszerző volt, a császár közelében, az udvarnak dolgozott, megbízható, jó tanár, az életet élvező olasz, aki ugyanakkor erkölcsös, hűséges ember volt. Átlagosnak, középszerűnek számított, amibe sohasem nyugodott bele.

A darab célja és hatása az számomra, hogy meglássuk magunkban Salierit és Mozartot is.

Az énünket, aki szeretne kitűnni, felsőbbrendű lenni, valami különlegesre vágyik és nem éri be az átlagossal és folyamatosan kutatja Istennel való kapcsolatát. Ugyanakkor azt az énünket is, aki elég bátor ahhoz, hogy gátlástalanul önmaga lehessen, minden benne rejtőző gyermeki dinamizmussal, illemszabályokkal és az egész világgal szembe merjen szállni.

Aki teheti, nézze meg ma este a darabot a szegedi Kisszínházban, már csak Mozart zenéje miatt is!

/Szerző: Gősi Gabriella/

/Darab plakátjának forrása:A Szegedi Nemzeti Színház oldala (http://szinhaz.szeged.hu/szindarab/amadeus/)/.