Minden, ami a sírással kapcsolatos

„Néha a patakokban ömlő könnyeink gyógyítanak meg, és a már elviselhetetlen szenvedésből születünk újjá és felszabadult, boldog emberré”. - Müller Péter

A sírást gyakran a gyengeségünknek tekintjük, és számtalanszor visszafojtjuk azt. Pedig ez öreg hiba. Szó sincs arról, hogy gyengeség lenne. Én úgy gondolom, hogy inkább egy olyan dolog, ami életünk első percétől elkísér az utolsóig, hol bánat kíséri, hol pedig öröm. Hiszen amikor megszületünk, akkor az első dolog, amit mindenki nagy figyelemmel vár, az az, hogy felsírjon a kisbaba. Hiszen ilyenkor beindul a tüdeje, tudtára adja az őt körülvevő embereknek, hogy semmi baj, csak megváltozott a környezet körülötte. Ez egy boldog pillanat mindenki számára, mégis mindenki sír. A születést követően, pedig egy jó ideig, sírással jelzi a baba, hogy éppen mire van szüksége.

Viszont van, amikor a bánat kíséri. Ez, bármikor bekövetkezhet. Csak, hogy egy pár példát említsünk ilyen, ha valamit nem sikerült elérni az életünkben, amit nagyon szerettünk volna, vagy nem úgy sikerül, mint mi azt eltervezzük, súlyosabb esetben, pedig szeretteink elvesztése is kiváltja ezt a folyamatot. De hogy ne rontsam el az olvasók kedvét rögtön az olvasás elején, ezért inkább példának a sírás kialakulására, az óvodai zsírkréta harcot említeném, vagy a játékokért folytatott küzdelmet, aminek egészen biztos, hogy az egyik fél számára sírás lett a vége. Na, de most vizsgáljuk meg szakszerűen is, hogy mi is az a sírás.

A Magyar Értelmező Kéziszótárban a sír címszó alatt ezt találhatjuk: „1. Fájdalomtól, megindultságtól szaggatott lélegzés és jellegzetes hang kíséretében könnyeket hullat. 2. Csecsemő, kisgyermek a fájdalma, kívánsága kifejezésére eltorzult arccal, meg-megszakadó hangon ordít. 3. Valamely élmény hatása alatt (könnyezve) mély fájdalmat érez.”

A sírás és sírás között is van különbség, hiszen nem mindegy, hogy a hagyma pucolása közben erednek el a könnyeink, vagy stresszes helyzet miatt következik ez be. Amíg a hagymás eset nem a lelkünkből jövő fájdalomra utal, addig a másik a lelki állapotunkat mutatja. Most vegyünk 10 olyan tényt, amely megmutatja, hogy miben is segít nekünk a könnyhullatás, illetve, hogy miért ne szégyelljük ezt.

1) Egy kiadós sírás után megkönnyebbül a lelked.

2) Ne meneküljünk el az érzéseinktől, hanem adjuk ki magunkból bánatunkat és így könnyebben tovább tudunk lépni rajtuk.

3) Izomlazító, csökkenti a stresszt keltő hormonok képződését és még az infarktus megelőzésében is segít.

4) Megnyugszunk tőle és boldogabbak leszünk utána. Átértékeljük a dolgainkat és valóságosabban fogjuk látni a világot.

5) Méregtelenít.

6) Javítja a látást, mivel kimossa a szennyeződéseket a szemből.

7) Javítja a kapcsolatainkat azáltal, hogy sokkal belsőségesébe válik azzal a kapcsolatunk, akivel elsírjuk magunkat, vagy vigasztalni próbál.

8) Ahogy már említettem, hogy megszabadít a méreganyagoktól, ugyan ilyen hatással van az elménkre is.Kitisztítja az elmét, ezért mindenkinek szüksége van néha egy kiadós sírásra.

9) Ahogy a filmekben is látjuk egy nagy zacskó zsepi szükséges ilyenkor, hiszen nem csak a könnyeinket törölgetjük vele, hanem orrfúváshoz is szükséges ebben a helyzetben. Ilyenkor kitisztul az orrunk és könnyebben fogunk lélegezni utána.

10) Enyhíti a fájdalmat.

Remélem, hogy így a végére mindenki úgy látja majd, hogy a sírás nem gyengeség, hanem erő. Erősebbé tesz, segít a megkönnyebbülésben és a végére teljesen máshogy látjuk majd a helyzetet. Boldogságot is elhozhatja. Senkinek nem szabad szégyellnie, ha olykor elpityeredik. Sőt ahogy már fentebb is említettem, a sírás és nevetés édes testvérek, viszont abban különböznek, hogy a nevetés kollektív, míg a sírás inkább egyedüli tevékenység.

/Szerző: Kohajda Wentholin Loretta/