Menü

Könyvajánló: Baráth Viktória – Egy év Rómában

Baráth Viktória az utóbbi évek egyik legtermékenyebb sikerlistás magyar írónője. Írásai fiatalosak és lendületesek, történetei mindig tele vannak csavarokkal, és soha nem lehet tudni, mi fog történni az utolsó oldalakig, mivel komplex és igen sok komoly témát érint. Így történt ez az Egy év Rómában című könyvben is.

A történet szerint Leilának, a főszereplő hölgynek írói mélypont érkezett az életébe, melyet tovább súlyosbítottak magánéleti válságok is. A kiadó egy utolsó esélyt ajánl neki: utazzon Rómába egy évre, és próbálja meg visszakapni a rég elvesztett ihletet. Mivel veszítenivalója nincs, így felkerekedik, és az olasz fővárosba repül, ahol kezdetét veszi hihetetlen kalandja. Ebben segítségére van Jonathan Raymond atya, aki jóságával és kedvességével megváltoztatja Leila életszemléletét, és akivel nem mindennapi baráti viszonya alakul ki. Miután pedig megtudja az atya titkos, fájdalmas múltját, kapcsolatuk még mélyebbre és komolyabbra fordul.

Közben persze Leilának a maga démonjaival és a külvilág elvárásainak is meg kell felelnie, ráadásul a hirtelen kapott lehetőségek csak még jobban bonyolítják a helyzetét. A kérdés viszont az: vajon sikerül-e visszakapni a boldogságát, az ihletet és a motivációját az életéhez?

A könyv egészét átlengi a bizonytalanság és a teljesen reális nézet, hiszen bármelyikünk, bármelyik pillanatban kerülhet mélypontra. Egészen a végéig kell jutnunk az olvasásban ahhoz, hogy kiderüljön, vajon Lelilának és Raymond atyának sikerült kikerülniük a maguk személyes életkrízisükből? Kérdéses a happy end, és döbbenetes is.

Nyaraláshoz, vízparton ülve tökéletes történet, ha pedig Rómát szeretnénk jobban megismerni, a tájleírások igen pontosak és motiválóak. Az pedig, hogy magyar írónő tollából került ki egy ennyire sikeres és egyedi történet, mindenképp becsülendő.

Akinek ez a kis ízelítő felkeltette az érdeklődését az Álomgyár kiadó honlapján megrendelheti a könyvet.

kép: alomgyar.hu; fotó: Vass Attila szerző: Kecsenovity Erna

Hungarikumnak számít a Csengetett, Mylord?

A Csengetett, Mylord? egy igazi hungarikum lenne? Van, aki szerint igen!
Három év kutatómunka előzte meg Boromisza István A Csengetett, Mylord? Univerzum című kötetének megjelenését, amely a magyar sorozatrajongók körében is méltán népszerű brit televíziós műsor kulisszatitkairól szól. Könyvajánló következik.

A sport és a szerelem hálójában

Kevés komoly témájú romantikus film lát napvilágot manapság, és még ritkábbak a minőségi darabok, a néhány napja megjelent Challengers azonban minőségi romantikus alkotás, és sportfilmnek is bőven megállja a helyét. Romantikus dráma ez, de közben csak nyomokban tartalmaz szerelmet, és messze nem csak egy nőért versengő két férfiról szól. Helyette komoly emberi érzelmekről, drámáról, és a sport mögöttes mozgatórugóiról is beszél.

Eszelős utcai harcosok

A 2024-es Országúti diszkó az 1989-es Patrick Swayze-féle akciófilm remake-je, motívumában eltér elődjétől, de mégis hű marad a régi időkhöz. A 80-as évek filmjeinek megvan a sajátos, korra jellemző atmoszférájuk. Ez alól az akkori alkotás sem volt kivétel, mely főként a kocsmai verekedései és Patrick Swayze karizmája miatt vált ikonikussá. Nos, a mostani 2024-es Doug Liman újrafeldolgozás nem egy mély érzelmeket megmozgató alkotás, de az összképet tekintve egy nagyon jó akció-vígjáték.

Agatha Christie - Az Alibi

Az angol címmel megjelent Ordeal By Innocence Agatha Christie azonos című regényének legújabb minisorozatos feldolgozása. Az alkotás magyarul Az Alibi címet kapta, és alapvető témája az ártatlanság pszichológiája, valamint az ehhez való emberi viszony. Mindezt pedig már egy sokszor látott gazdag brit családon keresztül mutatja be a sorozat, jó néhány helyen modernizálva a történetet.

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.