Menü

Miért (nem) járunk pszichológushoz?

Freud neve mindenki számára ismerős. Ha egy ismert személyt szeretnénk keresni, akinek a neve pszichológiával kapcsolatban merül fel, valószínűleg a legtöbben őt említenék. Pedig a pszichológia tudományának fejlődéséhez minden egyes pszichológus hozzátesz. Akkor miért veszett el a bizalmunk feléjük?

A válasz az, hogy nem veszett el. Nem veszett ki mindenkiből. Csupán nem merjük bevallani, hogy bízunk bennük, a módszereikben, a szakértelmükben. Nem merjük bevallani, hogy szükségünk lenne rájuk. A pszichológushoz járás ugyanis érzelmi, pszichés labilitásról árulkodik, legalábbis ez a sztereotípia. És épp itt az ideje, hogy tegyünk ez ellen!

Pszichológushoz járni ugyanis nemcsak akkor lehet és kell, ha mély depresszióval küzdünk, vagy nem tudunk feldolgozni egy traumát. Nemcsak akkor mehetünk el hozzá, ha a házi orvosunk beutal. Ha fáradtság, szorongás, félelem gyötör, szeretünk halasztgatni, nehezen találjuk önmagunkat, tanácstalanok vagyunk, haragszunk valakire, és még másik száz esetben is, nyugodtan fordulhatunk szakemberhez. Nem fogja ő megoldani a problémáinkat, de segít abban, hogy mi meg tudjuk oldani. Illetve az sem elhanyagolható, hogy megteremti a gondolkodáshoz és haladáshoz szükséges lelki állapotunkat.

Ha pedig valaki bizalmatlan a pszichológusokkal szemben, akkor néhány dolgot ideje végiggondolnia: az orvosok, a bolti eladók, a pékek, szerelők mind szakemberek a maguk területén, és bennük muszáj megbíznunk, hogy a mindennapi életünk gördülékenyen haladhasson. Ez a pszichológusokkal is így van. Megkönnyítik az életünket azzal, hogy útmutatást adnak magunkhoz, a nehéz helyzetekre. Ezért bizalommal kell hozzájuk fordulnunk, mert csak akkor tudnak hatékony munkát végezni.

Tehát, ha azt érezzük mélyen belül, hogy a problémáink megoldása könnyebb lenne egy pszichológus ellenőrzése alatt, ne féljünk felkeresni egyet! Ha pedig máson látjuk ugyanezt, őt is inkább bátorítani, mintsem megbélyegezni volna helyes.

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.

Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában

Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?

Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert

Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.

A betegség, mint tanítómester – Mit üzen a testünk, amikor megálljt parancsol?

Ritkán gondolunk úgy egy betegségre, mint valamire, ami ad is, nem csak elvesz. Amikor fáj valamink, lázasak vagyunk, vagy hosszabb időre ágynak esünk, leginkább azt szeretnénk, hogy minél hamarabb vége legyen. Pedig sokszor éppen ezek a kényszerű megállások azok, amelyek új irányt mutathatnak az életünkben.