A holdraszállás emberi története
- Dátum: 2018.10.25., 10:01
- Vass Attila
- fotó: www.imdb.com
- asztronauta, Hold, kaland, kritika, mozi, NASA, Neil Amstrong, űr
A sikert nem kell megmagyarázni. A Kalifornia álom díjesője után Ryan Gosling és a rendező Damien Chazelle újra összefogtak, hogy a vászonra álmodják a mindenki által már ismert történetet Neil Amstrongról. A sztori remek és az asztronauta életének pont megfelelő részét emelték ki. Az 1961 és 1969 közti elemeket követhetjük nyomon. Külön kiemelném a követő kamera gyakori használatát, amely a levegő és szimulátorbeli pillanatokat nagyon közel hozza hozzánk. Kifejezetten átélhető ez a kaland. Leszámítva azt az emberi tragédiát, amely a történet belső motorja.
A színészi játéka Roslingnak mindig is remek, ha visszafogottan kell jelen lenni és lélegezni a kamerával. Filmszalagra termett a srác, nincs mese. Mint minden életrajzi film, itt Az első emberben is ismerjük a kereteket, de én mégis izgultam. Remekül fel van a sztori építve. Jó a ritmusa a történetnek. A főhős feleségét játszó Claire Foy is nagyon igyekszik közel hozni minket a valós történésekhez. A zsigeri szubjektív feldolgozás tragédiákkal tarkított, korán sem egyenes vonalú kaland. A holdraszállást nem adták ingyen. Az áldozatokat éppúgy átérezzük mint a végső leszállást. Amit kicsit lehet kritizálni az a játékidő, picit későn látjuk meg a nagy, végső kalandot.
A NASA egyértelmű reklámjáról beszélhettünk, ahol az űrutazás összes korabeli díszlete, kütyüje felvonul. Korrekt történelmi film készült, amely bátran ajánlható bárkinek, akár az iskolásoknak is oktató műnek. Arra azért fel kell készülni, hogy néha olyan valóságos a rázkódás, egyensúly zavar, hogy kimondható, hogy aki hajlamos az egészségügyi problémákra az megfogja szenvedni a film nézését. Egyébként nehéz rosszat mondani Az első emberről. Korrekt történet, egy nagyon visszafogott Roslinggal, sok ismert kiegészítő színésszel és egy nagyon emberi történettel egy pilótáról, aki asztronauta lett, majd ott járt ahol még senki korábban. Remek szórakozás.
fotó: www.imdb.com
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.
Del Toro újraéleszti a Frankensteint
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.
Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.