Menü

A holdraszállás emberi története

A sikert nem kell megmagyarázni. A Kalifornia álom díjesője után Ryan Gosling és a rendező Damien Chazelle újra összefogtak, hogy a vászonra álmodják a mindenki által már ismert történetet Neil Amstrongról. A sztori remek és az asztronauta életének pont megfelelő részét emelték ki. Az 1961 és 1969 közti elemeket követhetjük nyomon. Külön kiemelném a követő kamera gyakori használatát, amely a levegő és szimulátorbeli pillanatokat nagyon közel hozza hozzánk. Kifejezetten átélhető ez a kaland. Leszámítva azt az emberi tragédiát, amely a történet belső motorja.

A színészi játéka Roslingnak mindig is remek, ha visszafogottan kell jelen lenni és lélegezni a kamerával. Filmszalagra termett a srác, nincs mese. Mint minden életrajzi film, itt Az első emberben is ismerjük a kereteket, de én mégis izgultam. Remekül fel van a sztori építve. Jó a ritmusa a történetnek. A főhős feleségét játszó Claire Foy is nagyon igyekszik közel hozni minket a valós történésekhez. A zsigeri szubjektív feldolgozás tragédiákkal tarkított, korán sem egyenes vonalú kaland. A holdraszállást nem adták ingyen. Az áldozatokat éppúgy átérezzük mint a végső leszállást. Amit kicsit lehet kritizálni az a játékidő, picit későn látjuk meg a nagy, végső kalandot.

A NASA egyértelmű reklámjáról beszélhettünk, ahol az űrutazás összes korabeli díszlete, kütyüje felvonul. Korrekt történelmi film készült, amely bátran ajánlható bárkinek, akár az iskolásoknak is oktató műnek. Arra azért fel kell készülni, hogy néha olyan valóságos a rázkódás, egyensúly zavar, hogy kimondható, hogy aki hajlamos az egészségügyi problémákra az megfogja szenvedni a film nézését. Egyébként nehéz rosszat mondani Az első emberről. Korrekt történet, egy nagyon visszafogott Roslinggal, sok ismert kiegészítő színésszel és egy nagyon emberi történettel egy pilótáról, aki asztronauta lett, majd ott járt ahol még senki korábban. Remek szórakozás.

fotó: www.imdb.com

Virgin River – A sorozat, ami anyát beszippantotta

A Virgin River (2019) egy jelenleg 5 évadon át ívelő drámasorozat, mely alapjául Robyn Carr, a sorozattal azonos című könyve szolgál, de a negyedik évadot 2022 júliusában dobták csak ki a Netflix oldalára. Az epizódok élhetően 45 perc körüliek, szóval egy anyás énidőbe is beleférnek

A király halott, hát éljen a király!

Baz Luhrmann nem aprózta el. A nagy epikus filmek (pl. Ausztrália) után a giccs határán(?) lezongorázott A nagy Gatsby vagy éppen a szürreálisan csömör Moulin Rouge után bejelentkezett az idei Oscarra egy Elvis életrajzi filmmel. A gonosz kizsigerelő producer/menedzser/pótapa szerepében Tom Hanks rosszalkodhat végre egy kicsit. Popcorn be, lemezeket élesíts és hagyj szóljon!!!

Lélegzetelállító vadászrepülés - Top Gun: Maverick

A Top Gun: Maverick debütálásra már két évvel ezelőtt is sor kerülhetett volna, ám a járványhelyzet csúszásra kényszerítette a 80-as évek ikonikus vadászgépes filmjének a folytatását. A stúdió és Tom Cruise ragaszkodtak ahhoz, hogy a Maverick az a fajta moziélmény, amit mindenképp a nagyvásznon kell látni, és lehetőleg minél nagyobb közönség előtt. Ez pedig be is bizonyosodott, az új Top Gun ugyanis sikerrel szállítja azt a lélegzetelállító repülést, amiben bíztunk, az érzelmi történetszál viszont továbbra sem a legjobb.

A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya - Kritika

Nicolas Cage a színész Nicolas Cage-et játssza el, vagyis a mémet, az ikont. A színészt ráadásul az utóbbi években divatossá vált cikizni a különböző “Zs kategóriás” filmjeiért, azonban A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyában, amely remekül beszél a megkopott hírnevű színész múltbéli filmjeiről, már Ő maga is ugyanazt teszi és önmagát is remekül parodizálja.

Filmajánló: Elveszett város

Amikor egy háromgyerekes anyuka eljut moziba, (fényévente) akkor annak „nyoma kell, hogy legyen” így, ha a kedves olvasók valami könnyed, hétvégi, vagy hétköznap esti filmre vágynak, engedjék meg, hogy ajánljam Az elveszett város című, 112 perces akciókalandvígjátékot, Sandra Bullock és Channing Tatum főszereplésével!