Menü

Mindörökké Queen

A mindig is szabadnak született Freddie Mercuryt nem kell senkinek bemutatni. Most eljött az idő, hogy az X-men filmek atyaúristene, Bryan Singer tegyen egy erős próbát megfilmesíteni Freddie nem mindennapi életét. Aki a Queen zenéjén nőtt fel az nem tud erre úgyse nemet mondani. A legnagyobb kérdés persze az, hogy a főprimadonnát játszó színész hiteles tud-e lenni. Habár Rami Malek (Mr. Robot) kicsit nehezen jön bele a szerepbe, de a legvégére teljesen átlényegül.

Az indítás picit elnagyolt, szinte azonnal találkoznak a zenészek, de hát a bő két órás játékidőbe ennyi fért bele. A jellemfejlődést elég jól megmutatja a Bohemian Rhapsody. Láthatjuk, hogy lesz reptéri rakodóból világsztár Freddie. A zenei aláfestés adott, azonban meglepően jól adagolt. Szemlátomást Singer erős kézzel fogta a projektet, amely a kis humorbonbonjai ellenére óramű pontossággal működik is. Közép tájon ritmust vált és szimpla életrajzi filmből egyszeri zenés remekké változik. A vége koncert, pedig kissé ugyan elnyújtott, de valahogy nem lehet ennyi jó zene esetében haragudni emiatt senkire. Freddie ekkorra már együtt lélegzik a filmmel és fentről adja az energiát. Ami miatt lehet nem lesz megasiker a film az a főhős közismert kicsapongó homoszexualitása, amit nem is rejt el teljesen a film, sőt. Aki nem bírja a csókolózó pasikat, zavarban lesz. Külön öröm, hogy remek kiegészítő személyzet áll rendelkezésre a hangulathoz.

Ami abszolút piros pont, hogy a sztori egyértelmű lényegévé tették ennek a hipertehetséges zanzibári születésű srácnak a család és hely keresését. A folyamatot, ahogy elfogadta önmagát és a feladatát, helyét a világban. Szomorú, hogy ekkorra már beteg volt. Szinte könnyfakasztó a film végi családi megbocsájtás a férfiak iránti vonzalma miatt. Minden rendben van ezzel. A végső energiák, pedig minden képzeletet felülmúlnak. Aki ezután nem rohan fel a youtube-ra Queent hallgatni, az adja fel. Engem kilóra megvett a végére ez a család után ennyire áhítozó zenei 'jelenség' története. Kötelező darabja az évnek, még ha egy kicsit hosszabb személyiség átalakulást és merészebb történetmesélést elnéztünk volna. Na most pedig hallgassuk újra...”Don't stop me now.”

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.

Haverok,buli,like! De hogyan tovább?

Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?

Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet

A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.