Egy svájci poén is lehet jó
A Bonzsúr, Svájc! 2023-as remek svájci szatíra a helyi nyelvi sokszínűség és szabályozás anomáliák oltárán, megkésve bár, de elstartolt a mozijainkban. A svájci rendező, forgatókönyvíró, Peter Luisi igazán kellemes délutánt adhat azon bátraknak, akik a multiplexek árnyékában elcsípik ezt az ironikus vígjátékot a szélesvásznon.
Adott Walter, egy kissé lelassult, idősebb svájci német rendőr (Beat Schlatter), aki egyszer csak elveszíthet mindent, amit biztosnak vélt egy érthetetlen nyelvi szabályozás miatt. Egy „balul” elsült népszavazás gyanús eredménye okán szinte egyik percről a másikra a sokszínű Svájc francia! nyelvűvé fog válni ebben a fikcióban. Az olasz és a német közösségek az idegösszeomlás határán állnak. A svájciak azonban köztudottan szabálykövetőek, elkezdenek hát felkészülni az átállásra.
Főhősünket, hogy állását mentse a festői, olaszajkú Ticinóba küldik, hogy a helyi ellenállást felszámolja. Hű társa lesz ebben a mondvacsinált küldetésben egy végletekig karót nyelt, új kollega (a zseniális Vincent Kucholl), aki ráadásul egy túl sok James Bondot néző, high tech trükkökkel villogó yuppie. Az álruháitól önmagában röhögőgörcsöt lehet kapni. A csipet csapat tehát elkezd beépülni a szeparatisták közé, akik kedvesebbek, mint elsőre gondolnánk.
A fordulatok pörgősek, a humor igazán emberi és kulturált. A kellemes mozidélután garantált. Még ha a történet kiszámítható is helyenként, mód felett jót lehet röhögni a nyelvi szófordulatain és abszurd helyzetein. Nyilván amint közeledik a nyelvi egységesülés napja, a nemzetközi helyzet erősen fokozódik. Nagy piros pont a forgalmazónak, hogy nem szinkronizáltatta le a filmet, mert az tényleg vétek lett volna.
Az univerzális humoron felül nagy pacsi jár az a készítőknek, amiért mernek svájciként a svájciakon szívből röhögni. A főhős anyukájának gerillacsoportja, illetve az olasznyelvűek vezetőjének diktátorkodása olyan kedves pillanatok, amikért érdemes egy ilyen szatirikus filmnek esélyt adni. A Bonzsúr, Svájc! remek kikapcsolódás, tele kifordított helyzetekkel és lágy humorral, de szigorúan feliratosan ajánlva. Svájcban nem csak a csokik, hanem a helyi viccek is lehetnek kiválóak.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.