Menü

Egy svájci poén is lehet jó

A Bonzsúr, Svájc! 2023-as remek svájci szatíra a helyi nyelvi sokszínűség és szabályozás anomáliák oltárán, megkésve bár, de elstartolt a mozijainkban. A svájci rendező, forgatókönyvíró, Peter Luisi igazán kellemes délutánt adhat azon bátraknak, akik a multiplexek árnyékában elcsípik ezt az ironikus vígjátékot a szélesvásznon.

Adott Walter, egy kissé lelassult, idősebb svájci német rendőr (Beat Schlatter), aki egyszer csak elveszíthet mindent, amit biztosnak vélt egy érthetetlen nyelvi szabályozás miatt. Egy „balul” elsült népszavazás gyanús eredménye okán szinte egyik percről a másikra a sokszínű Svájc francia! nyelvűvé fog válni ebben a fikcióban. Az olasz és a német közösségek az idegösszeomlás határán állnak. A svájciak azonban köztudottan szabálykövetőek, elkezdenek hát felkészülni az átállásra.

Főhősünket, hogy állását mentse a festői, olaszajkú Ticinóba küldik, hogy a helyi ellenállást felszámolja. Hű társa lesz ebben a mondvacsinált küldetésben egy végletekig karót nyelt, új kollega (a zseniális Vincent Kucholl), aki ráadásul egy túl sok James Bondot néző, high tech trükkökkel villogó yuppie. Az álruháitól önmagában röhögőgörcsöt lehet kapni. A csipet csapat tehát elkezd beépülni a szeparatisták közé, akik kedvesebbek, mint elsőre gondolnánk.

A fordulatok pörgősek, a humor igazán emberi és kulturált. A kellemes mozidélután garantált. Még ha a történet kiszámítható is helyenként, mód felett jót lehet röhögni a nyelvi szófordulatain és abszurd helyzetein. Nyilván amint közeledik a nyelvi egységesülés napja, a nemzetközi helyzet erősen fokozódik. Nagy piros pont a forgalmazónak, hogy nem szinkronizáltatta le a filmet, mert az tényleg vétek lett volna.

Az univerzális humoron felül nagy pacsi jár az a készítőknek, amiért mernek svájciként a svájciakon szívből röhögni. A főhős anyukájának gerillacsoportja, illetve az olasznyelvűek vezetőjének diktátorkodása olyan kedves pillanatok, amikért érdemes egy ilyen szatirikus filmnek esélyt adni. A Bonzsúr, Svájc! remek kikapcsolódás, tele kifordított helyzetekkel és lágy humorral, de szigorúan feliratosan ajánlva. Svájcban nem csak a csokik, hanem a helyi viccek is lehetnek kiválóak.

Egy tündérmese örök nosztalgiája

Imádtuk Julie Roberts és Richard Gere párosát a 90-es évek nagy romantikus klasszikusában, a Micsoda nőben. Aki nem akarja ismét rongyosra nézi a filmet, annak adott a Madách Színházban újraalkotott musicalváltozat. Érdekesség, hogy a zenei világért eredetileg Bryan Adams felelt. A non-replica, sajátos magyar változat jobb szöveget, kellemes hangulatot és folyamatos pörgést ígért Szirtes Tamás rendezése. Nézzük sikerült-e?

Minden családban van egy örökség

Sajnos a legkifinomultabb, nyugdíjasokat érintő átverések aranykorát éljük. Erről és egy diszfunkcionális család dinamikájáról írt egy remek forgatókönyvet Tasnádi István de hosszú, hosszú évekig nem talált finanszírozóra, így a Vígszínháznak készített színdarab lett belőle (Apa szeme fénye címmel). Azonban hála istennek a pszicho-thriller kamaradarab filmként végül alig 2 hét forgatással, rengeteg kreatív megoldással elkészült, és immáron vezeti a honi nézői listákat. Vajon Mucsi apakaraktere vagy az ezer éve együtt szereplő Molnár Áron, Lengyel Tamás fiatal páros közti összhang ennek az oka vagy a film erős, kissé tabusított témája?

A férfiak is tudnak magukon nevetni!

Az egykor Bafta (angolok Oscarja) és számos más európai filmdíjat bezsebelő, 1997-es Alul semmi brit-amerikai közismert vígjátékot is elérte a humoros emberdrámák evolúciója, színpadra álmodták. A magyarországi ősbemutatót elkövető Thália Színház még bőszen műsorra tűzi a hat sheffieldi munkanélküli pasi kálváriáját ahogy férfi sztriptízzel próbálnak egy kis pénzt szerezni és egyúttal visszaszerezni önbizalmukat. De vajon a remek alapanyag, a vicces jelenetek, Szabó Győzővel a címszerepben élvezhető-e a mai kor színpadán?

A tomboló csend anatómiája

Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.

Igazából színdarab

A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?