Menü

A mozi varázsa felújítva

Ha van agyonellemzett himnusza a filmművészetnek, amit mindenkinek lehet jó szívvel ajánlani az a Cinema Paradiso. Ez a 1988-as olasz mozi érdekes utat járt be. Először simán megbukott, majd 123 perces megvágott formában teljesen megérdemelten elnyerte az idegen nyelvi Oscar-díjat A sztori dióhéjban egyszerűen megindítóan emberi. Egy déli olasz kisvárosban, a ministránskorú Toto minden idejét a templomból kialakított moziban tölti, innen az elnevezés a Cinema Paradiso, barátságot köt a bölcs mozigépésszel, Alfredóval (Philippe Noiret). A kettejük különös barátságán keresztül látjuk a mozi fejlődését a negyvenes évektől egészen a nyolcvanas évekig. Egy letűnt kor mementója a film, ahol még ollóval vágták a képkockákat, gyúlékony volt a filmszalag és az emberek még a legfontosabb közösségi terekben élték mindennapjaikat. A mozi varázsa, akárcsak az ifjú kori szerelemmé, örök hirdeti Giuseppe Tornatore remekműve. A kis közösség minden rezzenését megismerhetjük és korrekt látképet kapunk az olasz társadalomról.

A Cinema Paradiso magával ragadó alkotás, amely legszentebb szféráinkba enged bepillantást. Ami után minden mű megváltozik, a helyére kerül és teljessé válik. Megváltoztatja az embert, csak úgy mint a két nem direkten kódolt központi témája az elmúlás és a szerelem. Hirdeti, hogy a mozi egy csoda, amely elvisz egy másik világba, álmodozásra késztet, műfajától függően megnevettet. elgondolkodtat vagy elandalít.

Aki egy kisvárosból származott el, garantáltan meg fogja pityeregni a Cinema Paradiso végét. Az élet, mint mindig, most is utat tör magának a vásznon. A nagy kérdésekről játszi könnyedséggel mesélő mozidarabról kár is lenne többet elmesélni, mindenki tegyen vele egy próbát. Kihagyhatatlan. A színészek kiválóak, főleg a kisgyermekkori jelenetek nagyon ütősek. Nem véletlenül díjazták a szereplőket, az időskori Totot alakító Jacques Perrin kicsit visszafogottan játszik, de ilyen remek közösségben nehéz is tartani a lépést. Morricone zenéje emellett simán zseniális, rengeteget ad hozzá a hangulathoz. Még ma, a csúcstechnika korában is hat ránk a varázsa, amikor is a kütyüjeinknek köszönhetően akármikor és akárhol megnézhetjük kedvenceiket.

Ez a lelket magasra röptető mozi, amely évtizedeken ível át egységes egészként működik. A játékidő hossza fel sem tűnik, annyira sodróak a képek, néztem volna még a jobbnál jobb jeleneteket, amelyekről átjön az olasz temperamentum, és úgy mesél nekünk az élet nagy kérdéseiről, hogy méltó emléket állít a mozi aranykorának. Minden adott a jó szórakozáshoz.

fotó: www.imdb.com

Chopin zenéje megküzd a halállal is

A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?

Harcra született: Mortal Kombatra fel!

Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!

Michael Jackson legendájának nyomában

Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.

Az emberi teremtés tragédiája

Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.

A bömballban minden lehetséges

A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.