Menü

A mozi varázsa felújítva

Ha van agyonellemzett himnusza a filmművészetnek, amit mindenkinek lehet jó szívvel ajánlani az a Cinema Paradiso. Ez a 1988-as olasz mozi érdekes utat járt be. Először simán megbukott, majd 123 perces megvágott formában teljesen megérdemelten elnyerte az idegen nyelvi Oscar-díjat A sztori dióhéjban egyszerűen megindítóan emberi. Egy déli olasz kisvárosban, a ministránskorú Toto minden idejét a templomból kialakított moziban tölti, innen az elnevezés a Cinema Paradiso, barátságot köt a bölcs mozigépésszel, Alfredóval (Philippe Noiret). A kettejük különös barátságán keresztül látjuk a mozi fejlődését a negyvenes évektől egészen a nyolcvanas évekig. Egy letűnt kor mementója a film, ahol még ollóval vágták a képkockákat, gyúlékony volt a filmszalag és az emberek még a legfontosabb közösségi terekben élték mindennapjaikat. A mozi varázsa, akárcsak az ifjú kori szerelemmé, örök hirdeti Giuseppe Tornatore remekműve. A kis közösség minden rezzenését megismerhetjük és korrekt látképet kapunk az olasz társadalomról.

A Cinema Paradiso magával ragadó alkotás, amely legszentebb szféráinkba enged bepillantást. Ami után minden mű megváltozik, a helyére kerül és teljessé válik. Megváltoztatja az embert, csak úgy mint a két nem direkten kódolt központi témája az elmúlás és a szerelem. Hirdeti, hogy a mozi egy csoda, amely elvisz egy másik világba, álmodozásra késztet, műfajától függően megnevettet. elgondolkodtat vagy elandalít.

Aki egy kisvárosból származott el, garantáltan meg fogja pityeregni a Cinema Paradiso végét. Az élet, mint mindig, most is utat tör magának a vásznon. A nagy kérdésekről játszi könnyedséggel mesélő mozidarabról kár is lenne többet elmesélni, mindenki tegyen vele egy próbát. Kihagyhatatlan. A színészek kiválóak, főleg a kisgyermekkori jelenetek nagyon ütősek. Nem véletlenül díjazták a szereplőket, az időskori Totot alakító Jacques Perrin kicsit visszafogottan játszik, de ilyen remek közösségben nehéz is tartani a lépést. Morricone zenéje emellett simán zseniális, rengeteget ad hozzá a hangulathoz. Még ma, a csúcstechnika korában is hat ránk a varázsa, amikor is a kütyüjeinknek köszönhetően akármikor és akárhol megnézhetjük kedvenceiket.

Ez a lelket magasra röptető mozi, amely évtizedeken ível át egységes egészként működik. A játékidő hossza fel sem tűnik, annyira sodróak a képek, néztem volna még a jobbnál jobb jeleneteket, amelyekről átjön az olasz temperamentum, és úgy mesél nekünk az élet nagy kérdéseiről, hogy méltó emléket állít a mozi aranykorának. Minden adott a jó szórakozáshoz.

fotó: www.imdb.com

A gonosz bennünk él?

A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.

Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős

James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.