Karácsony egyedül, de nem magányosan

Szombathelyi főiskolás éveim alatt három évig egy idős bácsinál laktunk szobatársaimmal albérletben. Nagyon szerettünk ott lakni s azóta is szeretettel gondolok vissza az ott eltöltött időszakra. Lajos bácsi, akinél laktunk, egyedül élt, felesége évekkel azelőtt meghalt. Mindig bántott, hogy miután hazautaztunk az ünnepekre, ő egyedül töltötte a karácsonyt, ezért igyekeztünk mindig feldobni az ünnepet számára: apró ajándékokkal, képeslapokkal, házi süteményekkel leptük meg. Akármikor hívtam telefonon, vagy látogattam meg a későbbi években, mindig egyedül volt, de soha nem volt magányos vagy szomorú.

Lajos bácsi már nem él, de nincs olyan karácsony, hogy ne jutna eszembe az ő életfelfogása. A történet csak egy példa arra, hogy bizony vannak, akik az ünnepet nem szerettei körében töltik, hanem egyedül. Ha a gyermekünk külföldön él és nem tud hazautazni, vagy valamelyik szülőnk dolgozik külföldön és nélküle ünneplünk, vagy a testvérünk, esetleg barátaink költöztek messze, s sajnos alakulhat úgy, hogy a szentestét nem tudjuk együtt tölteni. A testvérem messzebb él, nem tud minden karácsonykor hazautazni, sajnos meg kell érteni, hogy számos tényező közrejátszik abban, mikor hagyhatunk ott csapot-papot és utazhatunk haza családunkhoz. Van, hogy ez nem sikerül. Vagy nem karácsonykor sikerül. Ettől még senki sincs egyedül és senkinek sem kell magányosnak éreznie magát, az ő ünnepi időszakuk is csodálatos lehet.

Mély szomorúság, de vannak olyanok is, akik sajnos már nem érhetik meg az idei karácsonyt és nem ünnepelhetnek velünk. Sajnos tény, hogy a gyász ünnepekkor óhatatlanul felerősödik azoknál, akik elvesztették szeretteiket, ezt én is sokkal erősebben érzem ilyenkor. Elhunyt családtagjainkra, barátainkra is szeretettel gondolunk ilyenkor, emlegetjük őket, felidézzük a legutolsó közös karácsonyt, s ezáltal közelebb érezhetjük magunkhoz elhunyt szeretteinket is. Karácsony a szív és a szeretet ünnepe, és a szív érzi, hogy azok is ott vannak velünk a karácsonyfa körül, akiket a szemünkkel ugyan nem láthatunk, szívünkben mégis ott vannak.

Ha valaki egyedül tölti a karácsonyt, az nem jelenti azt, hogy számára szomorú és "fekete" az ünnep. Az egyedüllét remek lehetőség önmaguk megismerésére. Akik egyedül vannak, a saját örömükre cselekszenek, bármit csinálhatnak, amiben örömüket lelik. Feldíszíthetik ünnepi fényekkel a lakásukat, hallgathatnak kellemes karácsonyi zenéket gyertyafényben, megnézhetnek néhány filmet. Nem kell kapkodniuk, nincs stressz, nincs idegeskedés. Ha egyedül lennék, én valószínűleg elmennék otthonról szenteste. Bármikor örömmel veszik adományainkat a kórházak, gyermekotthonok, állatmenhelyek. Adni sokkal jobb érzés, mint kapni! Fel lehet térképezni a környéken hol van szükség segítségre és körbejárhatjuk ezeket a helyeket karácsonykor. Végül elmehetünk a legközelebbi templomba, ahol karácsonykor pásztorjátékot adnak délutánonként és éjféli misét tartanak: mindkettő különleges élményt jelent.

Azt hiszem az ünnepeket el lehet tölteni egyedül is békében és örömben, megelégedéssel, boldogságban, ahogy óriási társaságban is, kötelező vacsorán, nagy családi rokonsággal - feszélyezetten, veszekedésekkel, sértődésekkel, magányosan.