A hobbi öröm, nem elvárás

Előfordult már, hogy valamit azért kezdtél el csinálni, mert örömödet lelted benne, de idővel úgy érezted, teherré válik, és csak a válladat nyomja? Nem vagy egyedül.

Sokan járnak hasonló cipőben. Ezért vannak emberek, akik hiába végeznek olyan tevékenységet, amit szívből szeretnek, mégis fáradtan, fásultan mennek haza a nap végén. Talán nem mindenkinek való, hogy a kedvenc elfoglaltságát napi nyolc órában űzze. Vagy nem minden kedves elfoglaltság alkalmas erre a célra. Nincs is ezzel semmi gond.

Fontos, hogy felismerjük, mikor érkezik el az a pont, amikor már nem fűlik a fogunk ahhoz, amit valaha annyira a magunkénak éreztünk, és annyira szerettük űzni. Ha ezt felismerjük, képesek leszünk tudatosítani magunkban azt, hogy ezt a tevékenységet nem azért végezzük, mert muszáj, hanem azért, mert az örömöt hoz az életünkbe (és itt nem a munkaszintű, hanem a szabadidőben végzett aktivitásokra gondolok). Ha például zongorázni tanulunk, és egy-két nap gyakorlás kimarad, ne hibáztassuk magunkat. Néha a legnagyobb mesternek is szüksége van pihenésre. Később annál hatalmasabb műveket fog tudni komponálni.

Tudatosítsuk magunkban azt, hogy a hobbi nem elvárás, csak öröm. Mi magunk választjuk meg, a saját örömünkért, a saját boldogságunk érdekében. Nem azért csináljuk, mert kötelező, muszáj, kell. Azért nyúlunk mindig vissza hozzá, mert feltölt minket energiával. Amint elvárásnak érezzük, váltsunk vagy pihenjünk. A saját hobbijainkat akár naponta is cserélgethetjük, senki nem fogja szóvá tenni. Ma futok, holnap kötök, holnapután novellákat írok, de tegnapelőtt lehet, hogy fotóztam. A lényeg, hogy kikapcsoljon. Hogy el tudjuk felejteni a mindennapi feladatokat. A problémák, amelyek korábban hatalmasnak tűntek, ezt követően nevetségesen apróvá zsugorodnak. De ha csak annyi történik, hogy egy órára mindenről megfeledkeztünk, ami addig a lelkünket nyomta, az is hatalmas előrelépés, hiszen sokan erre sem képesek. A hobbi gyakorlásával esélyt adunk magunknak, a testünknek és a lelkünknek egyaránt, hogy tudat alatt feldolgozza a körülöttünk zajló eseményeket, miközben mi vígan foglalatoskodunk valakivel.

Tehát a legjobb, ha nem várunk el magunktól semmit, ha hobbiról van szó. Élvezzük, feledkezzünk bele, és legyünk szabadok!