Két királynő egy eset, így esett a rém-eset
- Dátum: 2019.02.12., 20:46
- Vass Attila
- kép: www.imdb.com
- ajánló, Anglia, Erzsébet, film, gender, háború, intrika, királynő, kritika, Skócia
Egy Stuart Mária és Erzsébet királynő kettősét bemutató filmpróbálkozás alapvetően a fő színészeken áll vagy bukik. Jelentem ez ügyben nagyon el vagyunk kényeztetve. Mind a mesterségesen elcsúnyított Robbie Margot, mint az ír ősökkel bíró, ezúttal a skót királynőt játszó Saoirse Ronan hiteles. A díszletek kimagaslóan jók. Külön piros pont, hogy a moziban feliratosan adják, így pár zamatos skót dialektust is elcsíphetünk. A képzeletbeli suspenset megöli hamar a mozi, még a kevésbé képben lévő nézőnek is elmagyarázzák előre a történet végkifejletét. A keretes szerkezet nem zavaró, bár így nagyon nehéz drukkolni a dacos kis skót főszereplőnek.
Az Oscar-díj várományos kosztümök remekül visszaadják a hangulatot. Külön kiemelendő, hogy a csatajelenetekből nem csináltak eposzi harcokat. A realista, tévéfilmes jelleg teljesen megfelelt a célnak. Az ármányok és hatalmi praktikák miliőjében igazi gender mű született. A történetvezetésbe nem lehet belekötni. A főhős Oscar jelölésének elmaradása csak az igazi meglepetés. Még sokat fogunk Saoirseről hallani. A kissé minimalista jelleg is jót tesz ennek a két szereplős (igazából) kamara darabnak. A dialógusok remekül meg vannak írva és még Guy Pearce szakálla is csak elsőre idegesítő. Bár üdvözítő őt végre egy rendes hazai, brit szerepben látni.
Igazán felemelő egy ennyire szolgalelkűen történelmi filmet látni. Külön lélekemelőek a remek tájképek, amelyek segítségével jobban megérthetjük a főhősnő motivációit. A skót táj szinte együtt lélegzik Máriával. Erzsébet királynő jelenléte is jelentős. Méltó párja az északi királynőnek. A többször is csinos arcával/testével hódító Margot meglepően fesztelenül mozog az örök realista, végletesen maszkulin angol királynő szerepében. Hiteles és tekintélyt parancsoló. A közös találkozása pedig Máriával igazi kis csemege minden mozirajongónak. Ez a kis mozi azonban nem lesz klasszikus, mert a keretes szerkezete egy puszta történelmi mesére predesztinálja, annak viszont kiváló. Soha rosszabb tévéfilmbe ágyazott mozit.
fotó:www.imdb.com
Michael Jackson legendájának nyomában
Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.
Az emberi teremtés tragédiája
Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.
A bömballban minden lehetséges
A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.
Egy ipari tragédia és az igazság ára
A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.
Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!
A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.