Menü

Két királynő egy eset, így esett a rém-eset

Egy Stuart Mária és Erzsébet királynő kettősét bemutató filmpróbálkozás alapvetően a fő színészeken áll vagy bukik. Jelentem ez ügyben nagyon el vagyunk kényeztetve. Mind a mesterségesen elcsúnyított Robbie Margot, mint az ír ősökkel bíró, ezúttal a skót királynőt játszó Saoirse Ronan hiteles. A díszletek kimagaslóan jók. Külön piros pont, hogy a moziban feliratosan adják, így pár zamatos skót dialektust is elcsíphetünk. A képzeletbeli suspenset megöli hamar a mozi, még a kevésbé képben lévő nézőnek is elmagyarázzák előre a történet végkifejletét. A keretes szerkezet nem zavaró, bár így nagyon nehéz drukkolni a dacos kis skót főszereplőnek.

Az Oscar-díj várományos kosztümök remekül visszaadják a hangulatot. Külön kiemelendő, hogy a csatajelenetekből nem csináltak eposzi harcokat. A realista, tévéfilmes jelleg teljesen megfelelt a célnak. Az ármányok és hatalmi praktikák miliőjében igazi gender mű született. A történetvezetésbe nem lehet belekötni. A főhős Oscar jelölésének elmaradása csak az igazi meglepetés. Még sokat fogunk Saoirseről hallani. A kissé minimalista jelleg is jót tesz ennek a két szereplős (igazából) kamara darabnak. A dialógusok remekül meg vannak írva és még Guy Pearce szakálla is csak elsőre idegesítő. Bár üdvözítő őt végre egy rendes hazai, brit szerepben látni.

Igazán felemelő egy ennyire szolgalelkűen történelmi filmet látni. Külön lélekemelőek a remek tájképek, amelyek segítségével jobban megérthetjük a főhősnő motivációit. A skót táj szinte együtt lélegzik Máriával. Erzsébet királynő jelenléte is jelentős. Méltó párja az északi királynőnek. A többször is csinos arcával/testével hódító Margot meglepően fesztelenül mozog az örök realista, végletesen maszkulin angol királynő szerepében. Hiteles és tekintélyt parancsoló. A közös találkozása pedig Máriával igazi kis csemege minden mozirajongónak. Ez a kis mozi azonban nem lesz klasszikus, mert a keretes szerkezete egy puszta történelmi mesére predesztinálja, annak viszont kiváló. Soha rosszabb tévéfilmbe ágyazott mozit.

fotó:www.imdb.com

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.

Az ember, aki az USA-ban született

Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.