Menü

Az atyai keresztek nyomában

A neowesternek mindig is a kritikusok nagy kedvencei voltak, a sorból mi sem maradhattunk ki. A párizsi születésű Jacques Audiard a remek Próféta, a díjesőben fürdő, sokunk személyes kedvence, a Csont és rozsda és az Arany Pálma díjas Dheepan után előállt a Sister testvérekkel (magyarul Testvérlövészek). A hangulat, díszlet rendben van, azonban nem várt csavarok is várnak ránk ebben a westernben. Adott két testvér (John C. Reilly, Joaquin Phoenix) bérgyilkos, akik fejvadászként dolgoznak, hírük messze megelőzi őket. Alaposak és nem kímélnek senkit. A fanyar humorukkal a ropogós puskapárbajok és cserfes örömlányok közepette próbálják meglelni a lelki békéjüket.

Ami kiemelkedő a Testvérlövészekben az a történet családi vetülete. Apránként fejlik fel a hírhedt gyilkos páros életének háttere. Ezek nagyban befolyásolják a főszereplők tetteinek mozgatórúgóit. Ami miatt kicsit rázhatjuk a fejünket, az az, hogy az apa karakterként funkcionáló kormányzó (a jó öreg Rutger Hauer) szerepe/szereplése a vágóasztalon végezte. De a jelenléte mindig érződik a filmben. A mindig jóképű, kimondhatatlan nevű Jake Gyllenhaal (Túl a barátságon, Éjjeli féreg) is tiszteletét teszi a történetben. Ami a színészeket illeti, nagyon élvezték az egzotikus, európai ízű forgatást. Nem meglepő módon Phoenix már megint kiemelkedik a mezőnyből az iszákos, elveszett élethabzsoló szerepében. Eközben Reilly kisujjból hozza a páros nyugodtabb tagját.

Kifejezetten üdítő látni egy jól megírt forgatókönyvvel megáldott amerikai filmet. A kiváló felépítés, pedig remek szórakoztatássá teszi ezt a keretes szerkezetű westernt. Ami kicsit zavaró, hogy az előzetes, mint olyan sokszor, most is túl sokat árul el a történetből, így annak megtekintését nem ajánlom. A mögöttes tartalom, jelesül a gyerekkori családi traumák utóhatásainak egyéni feldolgozásának nehézségei pedig csak hab a tortán. Jól van Jacques, szép munka. Így szabad lemenni kutyába és a kliséktől hemzsegő Hollywoodban próbálkozni.

Mamma Mia! – nem lehet ABBAhagyni!

2014 szeptembere óta hódít az ABBA-zenékkel tarkított musical, vagyis a Mamma Mia! a honi műsorrendben, a Madách Színházban. Az idei egyik júniusi előadást élvezhettem végig, és próbáltam megfejteni, hogy az ABBA férfi tagjai által zeneileg írt darab, aminek 1999-ben volt a londoni premierje, miért ilyen népszerű még mindig? Ezek motoszkáltak bennem kérdésként. Az biztos, hogy remek dalokat, könnyed hangulatot ígért egy mesebeli görög sziget díszletei közt. Lássuk milyen ez a 12 éven aluliaknak nem ajánlott, örökzöld musical mai szemmel?

Az igazság ideát van

Steven Spielberg, kedvenc popcorn mozis mesemondónk újra sci-fi témához nyúlt. A többek között a Harmadik típusú találkozások, az E.T. - A földönkívüli, valamint a Világok harca rendezője ezúttal 19-re lapot húzva, az UFO hitének összegzését tárja elénk A leleplezés napja című új filmjében. A csapata nagyon impozáns: David Koepp, horror és popcorn mozik ismert forgatókönyvírója adta az alapot, a nagy öreg John Williams a filmzenét, míg a mester ’házi’ operatőre, Janusz Kaminski is benne volt a buliban. Megaköltségvetés és igazi X-aktás hangulat. Lássuk, klasszikussal van-e dolgunk?

Humorral figyelmeztet a Pixar új kalandja

Daniel Chong első Pixar-rendezése egyszerre vicces, megható és aktuális. Az Agyugrász nemcsak az év egyik legszórakoztatóbb animációs filmje, hanem egy fontos figyelmeztetés is arról, hogy milyen világot építünk fel és hagyunk magunk után.

Chopin zenéje megküzd a halállal is

A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?

Harcra született: Mortal Kombatra fel!

Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!