Menü
  • Ajánló
  • Az atyai keresztek nyomában

Az atyai keresztek nyomában

A neowesternek mindig is a kritikusok nagy kedvencei voltak, a sorból mi sem maradhattunk ki. A párizsi születésű Jacques Audiard a remek Próféta, a díjesőben fürdő, sokunk személyes kedvence, a Csont és rozsda és az Arany Pálma díjas Dheepan után előállt a Sister testvérekkel (magyarul Testvérlövészek). A hangulat, díszlet rendben van, azonban nem várt csavarok is várnak ránk ebben a westernben. Adott két testvér (John C. Reilly, Joaquin Phoenix) bérgyilkos, akik fejvadászként dolgoznak, hírük messze megelőzi őket. Alaposak és nem kímélnek senkit. A fanyar humorukkal a ropogós puskapárbajok és cserfes örömlányok közepette próbálják meglelni a lelki békéjüket.

Ami kiemelkedő a Testvérlövészekben az a történet családi vetülete. Apránként fejlik fel a hírhedt gyilkos páros életének háttere. Ezek nagyban befolyásolják a főszereplők tetteinek mozgatórúgóit. Ami miatt kicsit rázhatjuk a fejünket, az az, hogy az apa karakterként funkcionáló kormányzó (a jó öreg Rutger Hauer) szerepe/szereplése a vágóasztalon végezte. De a jelenléte mindig érződik a filmben. A mindig jóképű, kimondhatatlan nevű Jake Gyllenhaal (Túl a barátságon, Éjjeli féreg) is tiszteletét teszi a történetben. Ami a színészeket illeti, nagyon élvezték az egzotikus, európai ízű forgatást. Nem meglepő módon Phoenix már megint kiemelkedik a mezőnyből az iszákos, elveszett élethabzsoló szerepében. Eközben Reilly kisujjból hozza a páros nyugodtabb tagját.

Kifejezetten üdítő látni egy jól megírt forgatókönyvvel megáldott amerikai filmet. A kiváló felépítés, pedig remek szórakoztatássá teszi ezt a keretes szerkezetű westernt. Ami kicsit zavaró, hogy az előzetes, mint olyan sokszor, most is túl sokat árul el a történetből, így annak megtekintését nem ajánlom. A mögöttes tartalom, jelesül a gyerekkori családi traumák utóhatásainak egyéni feldolgozásának nehézségei pedig csak hab a tortán. Jól van Jacques, szép munka. Így szabad lemenni kutyába és a kliséktől hemzsegő Hollywoodban próbálkozni.

  • A rovat további cikkei

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.

Haverok,buli,like! De hogyan tovább?

Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?

Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet

A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.