Menü

Az atyai keresztek nyomában

A neowesternek mindig is a kritikusok nagy kedvencei voltak, a sorból mi sem maradhattunk ki. A párizsi születésű Jacques Audiard a remek Próféta, a díjesőben fürdő, sokunk személyes kedvence, a Csont és rozsda és az Arany Pálma díjas Dheepan után előállt a Sister testvérekkel (magyarul Testvérlövészek). A hangulat, díszlet rendben van, azonban nem várt csavarok is várnak ránk ebben a westernben. Adott két testvér (John C. Reilly, Joaquin Phoenix) bérgyilkos, akik fejvadászként dolgoznak, hírük messze megelőzi őket. Alaposak és nem kímélnek senkit. A fanyar humorukkal a ropogós puskapárbajok és cserfes örömlányok közepette próbálják meglelni a lelki békéjüket.

Ami kiemelkedő a Testvérlövészekben az a történet családi vetülete. Apránként fejlik fel a hírhedt gyilkos páros életének háttere. Ezek nagyban befolyásolják a főszereplők tetteinek mozgatórúgóit. Ami miatt kicsit rázhatjuk a fejünket, az az, hogy az apa karakterként funkcionáló kormányzó (a jó öreg Rutger Hauer) szerepe/szereplése a vágóasztalon végezte. De a jelenléte mindig érződik a filmben. A mindig jóképű, kimondhatatlan nevű Jake Gyllenhaal (Túl a barátságon, Éjjeli féreg) is tiszteletét teszi a történetben. Ami a színészeket illeti, nagyon élvezték az egzotikus, európai ízű forgatást. Nem meglepő módon Phoenix már megint kiemelkedik a mezőnyből az iszákos, elveszett élethabzsoló szerepében. Eközben Reilly kisujjból hozza a páros nyugodtabb tagját.

Kifejezetten üdítő látni egy jól megírt forgatókönyvvel megáldott amerikai filmet. A kiváló felépítés, pedig remek szórakoztatássá teszi ezt a keretes szerkezetű westernt. Ami kicsit zavaró, hogy az előzetes, mint olyan sokszor, most is túl sokat árul el a történetből, így annak megtekintését nem ajánlom. A mögöttes tartalom, jelesül a gyerekkori családi traumák utóhatásainak egyéni feldolgozásának nehézségei pedig csak hab a tortán. Jól van Jacques, szép munka. Így szabad lemenni kutyába és a kliséktől hemzsegő Hollywoodban próbálkozni.

Agatha Christie - Az Alibi

Az angol címmel megjelent Ordeal By Innocence Agatha Christie azonos című regényének legújabb minisorozatos feldolgozása. Az alkotás magyarul Az Alibi címet kapta, és alapvető témája az ártatlanság pszichológiája, valamint az ehhez való emberi viszony. Mindezt pedig már egy sokszor látott gazdag brit családon keresztül mutatja be a sorozat, jó néhány helyen modernizálva a történetet.

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.

Reggae idők mozija

A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik kiemelt alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásban bevonták a családot is. Remekmű született, vagy csak egy újabb zenei film a rajongóknak sablon elemekből és rengeteg klisével? Utánajártunk.

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany Pálma-díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulat. Lássuk a részleteket.

A periféria – Sorozatkritika

Lisa Joy és Jonathan Nolan viszonylag új sorozata, A periféria, William Gibson regényének alapjaira épül. A Periféria egy igazi keményvonalas sci-fi, rengeteg összetett történettel, csavarral. A sorozat világa egyszerre nyomasztó és izgalmas, a szereplői pedig emlékezetesek. A történet elejétől a végéig összetett, de a végére szinte minden összeáll.