Pókember újra akcióban
- Dátum: 2019.07.11., 09:28
- Vass Attila
- képek: www.imdb.com
- 3D, ajánló, film, hálószővő, kritika, Marvel, Pókember, popcorn, szuperhős
Gyerekkorunk közkedvelt identitáspárja Pókember pár éve kapott egy csinos Marvel kompatibilis eredet sztorit. A Hazatérés óta megéltünk egy nagy háborút és a Föld kiürült szuperhősökből. Mindenki az új Vasembert keresi. Peter mégcsak (megint) 16 éves és nagyon szemez az osztálytársnőjével, MJ-vel. Tom Holland főszereplésével lehetne ez is egy sima New York-i kaland, de ezúttal Európába (Velence, Prága, Berlin) utazunk el Parker osztályával, ahol a baj utoléri. Pókembernek meg kell küzdenie félelmeivel és fel kell nőnie különben lesz had el had. Természetesen a félszemű Nick Fury (Samuel L. Jackson) is laza beszólásaival feltűnik a színen a gyönyörű helyszínek közt.
Adott tehát egy európai vakáció, pár tinis „probléma” és a világot veszélyeztető új gigaszörnyek, az elementálok, amelyeket meglehetősen lazán leveri az egyik messziről jött (?) új repülő hős, Mysterio (Jake Gyllenhaal). Persze a főgonosz kiléte is hamar felsejlik és innentől kezd igazán beindulni ez a nagy betűs popcorn mozi. Igen jól olvastátok, ezt a filmet kifejezetten a nyári meleg ellen írta fel a Disney és a helyi forgalmazó nagy sikerrel. Laza, elegáns és leszámítva pár európai filmes klisét (holland tulipánföldek, üres!!! esti Károly híd Prágában) meglehetősen életszerű, már amennyire persze ez lehetséges. A rossz fiú soha nem volt még ilyen életszerű, megkockáztatom, hogy az előző rész Michael Keatonjánál is realisztikusabb. A néző, pedig gyarló lény, önfeledten szórakozik a poénokon és az újfent jól felépített sztorin.

A Pókember: Idegenben csont nélkül hozza az első rész laza, de bájos hangulatát. Remek számunkra is jobban megfogható európai helyszíneken hódítja meg a szívünket. Minden a helyén van, talán csak a kissé túltolt tinihangulat lehet zavaró a felnőtt nézőknek, de hát mégis családi mozit nézzünk, amely mindenkinek szól. Külön piros pont a fő rosszfiú támadásaihoz, amelyek a legszebb képregényes hangulat világhoz visznek el, helyenként még a számomra feldolgozás etalon Fekete lovagot is lepipálja. Tom Holland és a Marvel egy nagyon szerethető karaktert alkotott, amelynek a zajos nemzetközi sikerből ítélve hosszútávon meg van ágyazva a vásznon. Ez a Pókember vicces, laza és a haverunk, immáron Vasember árnyékából kilépve menti meg a világot és robbantja a bankot. Reméljük egyszer még eljön az általam várt szép világ és a felnőtt Peter Parker kalandjainak is örülhettünk. Addig is irány a klímás mozi erre az európai ízű Marvel filmes desszertre.
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.
A gonosz bennünk él?
A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.
Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős
James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.
Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban
Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.
A haza és az emberség kötelez
Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.