Pókember újra akcióban
- Dátum: 2019.07.11., 09:28
- Vass Attila
- képek: www.imdb.com
- 3D, ajánló, film, hálószővő, kritika, Marvel, Pókember, popcorn, szuperhős
Gyerekkorunk közkedvelt identitáspárja Pókember pár éve kapott egy csinos Marvel kompatibilis eredet sztorit. A Hazatérés óta megéltünk egy nagy háborút és a Föld kiürült szuperhősökből. Mindenki az új Vasembert keresi. Peter mégcsak (megint) 16 éves és nagyon szemez az osztálytársnőjével, MJ-vel. Tom Holland főszereplésével lehetne ez is egy sima New York-i kaland, de ezúttal Európába (Velence, Prága, Berlin) utazunk el Parker osztályával, ahol a baj utoléri. Pókembernek meg kell küzdenie félelmeivel és fel kell nőnie különben lesz had el had. Természetesen a félszemű Nick Fury (Samuel L. Jackson) is laza beszólásaival feltűnik a színen a gyönyörű helyszínek közt.
Adott tehát egy európai vakáció, pár tinis „probléma” és a világot veszélyeztető új gigaszörnyek, az elementálok, amelyeket meglehetősen lazán leveri az egyik messziről jött (?) új repülő hős, Mysterio (Jake Gyllenhaal). Persze a főgonosz kiléte is hamar felsejlik és innentől kezd igazán beindulni ez a nagy betűs popcorn mozi. Igen jól olvastátok, ezt a filmet kifejezetten a nyári meleg ellen írta fel a Disney és a helyi forgalmazó nagy sikerrel. Laza, elegáns és leszámítva pár európai filmes klisét (holland tulipánföldek, üres!!! esti Károly híd Prágában) meglehetősen életszerű, már amennyire persze ez lehetséges. A rossz fiú soha nem volt még ilyen életszerű, megkockáztatom, hogy az előző rész Michael Keatonjánál is realisztikusabb. A néző, pedig gyarló lény, önfeledten szórakozik a poénokon és az újfent jól felépített sztorin.

A Pókember: Idegenben csont nélkül hozza az első rész laza, de bájos hangulatát. Remek számunkra is jobban megfogható európai helyszíneken hódítja meg a szívünket. Minden a helyén van, talán csak a kissé túltolt tinihangulat lehet zavaró a felnőtt nézőknek, de hát mégis családi mozit nézzünk, amely mindenkinek szól. Külön piros pont a fő rosszfiú támadásaihoz, amelyek a legszebb képregényes hangulat világhoz visznek el, helyenként még a számomra feldolgozás etalon Fekete lovagot is lepipálja. Tom Holland és a Marvel egy nagyon szerethető karaktert alkotott, amelynek a zajos nemzetközi sikerből ítélve hosszútávon meg van ágyazva a vásznon. Ez a Pókember vicces, laza és a haverunk, immáron Vasember árnyékából kilépve menti meg a világot és robbantja a bankot. Reméljük egyszer még eljön az általam várt szép világ és a felnőtt Peter Parker kalandjainak is örülhettünk. Addig is irány a klímás mozi erre az európai ízű Marvel filmes desszertre.
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.
Del Toro újraéleszti a Frankensteint
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.
Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.