Menü

Pókember újra akcióban

Gyerekkorunk közkedvelt identitáspárja Pókember pár éve kapott egy csinos Marvel kompatibilis eredet sztorit. A Hazatérés óta megéltünk egy nagy háborút és a Föld kiürült szuperhősökből. Mindenki az új Vasembert keresi. Peter mégcsak (megint) 16 éves és nagyon szemez az osztálytársnőjével, MJ-vel. Tom Holland főszereplésével lehetne ez is egy sima New York-i kaland, de ezúttal Európába (Velence, Prága, Berlin) utazunk el Parker osztályával, ahol a baj utoléri. Pókembernek meg kell küzdenie félelmeivel és fel kell nőnie különben lesz had el had. Természetesen a félszemű Nick Fury (Samuel L. Jackson) is laza beszólásaival feltűnik a színen a gyönyörű helyszínek közt.

Adott tehát egy európai vakáció, pár tinis „probléma” és a világot veszélyeztető új gigaszörnyek, az elementálok, amelyeket meglehetősen lazán leveri az egyik messziről jött (?) új repülő hős, Mysterio (Jake Gyllenhaal). Persze a főgonosz kiléte is hamar felsejlik és innentől kezd igazán beindulni ez a nagy betűs popcorn mozi. Igen jól olvastátok, ezt a filmet kifejezetten a nyári meleg ellen írta fel a Disney és a helyi forgalmazó nagy sikerrel. Laza, elegáns és leszámítva pár európai filmes klisét (holland tulipánföldek, üres!!! esti Károly híd Prágában) meglehetősen életszerű, már amennyire persze ez lehetséges. A rossz fiú soha nem volt még ilyen életszerű, megkockáztatom, hogy az előző rész Michael Keatonjánál is realisztikusabb. A néző, pedig gyarló lény, önfeledten szórakozik a poénokon és az újfent jól felépített sztorin.

A Pókember: Idegenben csont nélkül hozza az első rész laza, de bájos hangulatát. Remek számunkra is jobban megfogható európai helyszíneken hódítja meg a szívünket. Minden a helyén van, talán csak a kissé túltolt tinihangulat lehet zavaró a felnőtt nézőknek, de hát mégis családi mozit nézzünk, amely mindenkinek szól. Külön piros pont a fő rosszfiú támadásaihoz, amelyek a legszebb képregényes hangulat világhoz visznek el, helyenként még a számomra feldolgozás etalon Fekete lovagot is lepipálja. Tom Holland és a Marvel egy nagyon szerethető karaktert alkotott, amelynek a zajos nemzetközi sikerből ítélve hosszútávon meg van ágyazva a vásznon. Ez a Pókember vicces, laza és a haverunk, immáron Vasember árnyékából kilépve menti meg a világot és robbantja a bankot. Reméljük egyszer még eljön az általam várt szép világ és a felnőtt Peter Parker kalandjainak is örülhettünk. Addig is irány a klímás mozi erre az európai ízű Marvel filmes desszertre.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.

Piramisjátékra épült a magyar álom

Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.

Lázadni kell, ennyi az egész?

Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.

Daryl Dixon Spanyolországban

A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.

Halálos séta

A hosszú menetelés nem a klasszikus King-horrorok közé tartozik, hanem egy feszült és lélekpróbáló thriller, amelyben ötven fiú indul el egy halálmenetre, ahol a szabály egyszerű: aki megáll, meghal. A film naturalista ábrázolása, erős dialógusai és színészi alakításai – különösen Cooper Hoffman, David Jonasson és Mark Hamill játékával – folyamatos feszültséget teremtenek. Bár pszichésen megterhelő és helyenként brutális, mély társadalomkritikája és valóságshow-szerű bemutatása miatt elgondolkodtató élményt kínál.