Menü

A negatív gondolkodás előnyökkel is járhat

A pozitív gondolkodással az a fő baj, hogy zavaróan leegyszerűsíti az emberi pszichét. Bár minden ember a boldogságra törekszik, a szomorúság, a csalódottság, a harag, és a többi „negatívnak” bélyegzett érzés is az élet része.

Bármilyen meglepő, az érzelmeink nem ok nélkül léteznek: valójában a hasznunkat szolgálják. Tudatják velünk, hogy mi az, ami jó nekünk – és mi az, amit a jövőben esetleg érdemes elkerülnünk. A negatív érzések például változásra ösztönöznek minket, hiszen jelzik az agynak, hogy valami nem stimmel, tehát tenni kellene ellene.

A túlzott optimizmus irreális elvárásokat eredményezhet

Az optimizmus egy bizonyos mértékig kifejezetten hasznos: aki hiszi, hogy valami sikerülhet, az tesz is érte – míg aki lehetetlennek tart valamit, az meg sem próbálja. Egyértelmű, hogy a siker esélye abban az esetben nagyobb, amikor az ember cselekszik–- így az optimizmus a hasznunkra válhat. Egy bizonyos szint felett viszont visszaüthet a túlzott mértékű bizakodás.

A negatív érzés felismeréséhez szükséges a negatív gondolat.

„Én félek” – „Én megbántva érzem magam” – „Mellőzöttnek érzem magam” – „Fáj” Tudatosítsd magadban, hogy az érzés benned van, de annak a másik nem szükségszerűen okozója. A te érzésed ettől még minden kétséget kizáróan helyes és tökéletes. Olyan is van, amikor a másik direkt árt, mert ez abban a helyzetben számára a legjobb, amit tehet. Leértékel Téged, megüt, vagy tudatosan keresztbe tesz, stb.

Hiteltelenné válunk a környezetünk számára Mint a pap, aki vizet prédikál és bort iszik – elveszítjük a barátainkat, azt fogja átélni a környezetünk, hogy nem vagyunk empatikusak, nem reagálunk a problémáikra a megfelelő módon – mert nem reagálunk rájuk így. Hányszor hallom, hogy ha sírni volna kedve valakinek, ha elhagyta a szerelme, vagy meghalt a kutyája, kirúgták az állásából, a sok pozitivista ilyeneket mond: „Biztosan nem volt véletlen, majd a következő munkahelyeden sokkal jobb lesz minden!” vagy „Bodri már bizonyára az örök vadászmezőkön van, betöltötte a karmáját, letette a földi létet neki már jobb, engedd el!” vagy „Bizonyára az volt a karmátok, hogy a Józsi lelépett a Gizivel, örülj neki, legalább nem kell a piszkos ruháját vasalnod!” Biztosan erre a fajta pozitívságra vágyódik a környezetünk? Természetesen nem jelenti, hogy le kell menni bárki mellé a padlóra és együtt vérezni vele a gondokon, de az együttérzés egészen biztosan többet ér, mint az erőltetett pozitívba hajlás.

A negatív érzés valódi

Ahhoz segít hozzá, hogy megleld saját lelked sérüléseit és eljuss ezen az ösvényen a gyógyításig, és az okot kezeld.

Ha időnként eszünkbe jut az, hogy mi minden mehet tönkre vagy hol jelentkezhetnek hibák, akkor hatékonyabban tudunk fellépni ezek ellen, vagyis nagyobb eséllyel előzhetjük meg, hogy valóban valami baj történjen. Ez hosszabb távon is előnyös lehet, hiszen egy pontosabb és jobban használható stratégia kidolgozására sarkall minket.

A túlevés hatásai

A túlevés legnyilvánvalóbb hatásai a túlsúly és a romló egészség. A legtöbb ember joggal fél ezektől a negatív hatásoktól, de a túlevés az élet számtalan más területét is befolyásolja.

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.

Hogy álljunk fejben hozzá az államvizsgához?

Az államvizsgák során nagyon fontos, hogy hogyan kapcsolunk ki a tanulás közben, hogyan dolgozzuk fel azt a sokszor mérhetetlen anyagot, amit elénk kérdezhetnek tőlünk. Nem csak az lehet azonban fontos, hogy mit fogyasztunk, hogyan mozgunk kikapcsolódásképpen, hanem az is, hogy egyáltalán fejben hogyan állunk hozzá ehhez az egészhez.

Nemcsak támogató szülők léteznek

A szülők szeretete, nevelése és támogatása nélkül nem lennénk ott, ahol vagyunk – mondják sokan. A pszichológia jeles képviselői valamennyien egyetértenek abban, hogy a szülőkkel való kapcsolat és a szülők hatása meghatározza a személyiségünket. De ez nem mindig pozitív hatás.