„Ahol a folyami rákok énekelnek”
- Dátum: 2019.11.06., 03:12
- Martinka Dia
- Martinka Dia
- csalódás, elbeszélés, élővilág, fejlődésregény, gyilkosság, irodalom, jellemrajz, kislány, könyv, könyvajánló, krimi, kutató, különleges, láp, lápvidék, lélegzetelállító, lenyűgöző, lépvidék, magányos, mocsár, mocsaras, regény, romantikus, sokszínű, szerelem, szerző, természettudomány, történet, varázs, vers
Azt tudni kell rólam, hogy ha én – aki tíz percig nem tud egyhelyben ülni – leül olvasni és még könyvajánlót is ír róla, akkor azt a könyvcímet tényleg érdemes megjegyezni, megkeresni. Delia Owens: „Ahol a folyami rákok énekelnek” című regénye pont ilyen.
A lenyűgöző történet egy mocsaras lápvidéken játszódik, ahol szívszorító kezdet után magára marad Kya, a hatéves kislány, akit édesanyja elhagyott, s aki csodával határos módon feltalálja magát a magányos vidéken, életben marad. A történet szívszorító, folyamatosan visszatérő momentuma az érzés, hogy a kislány mindvégig várja haza édesanyját, ugyanakkor menekül, időnként felbukkanó és visszatérő, bántalmazó édesapja elől.
Kya Clark, vagy ahogy mások hívják, a Lápi Lány” története több puszta magányábrázolásnál. A kislány saját törvényeket alkot, megtanul túlélni, élelmet találni, s alig érintkezik a környékbeliekkel. Öntörvényű életének nyugodt folyamát egy fiú kavarja fel, Tate, aki nemcsak a szerelmet hozza el számára, hanem a csalódást is, aki nemcsak olvasni, írni tanítja, de lelkét is megedzi, azonban nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, ám magának való lány iránt…
A lélegzetelállító regény története eleinte két idősíkban fut, azonban amikor eljön az ideje, találkozik a két idősáv, mely könnyen követhető, nem okoz zavart az elbeszélésben.

Kya történetén keresztül megismerhetjük a láp élővilágának csodás varázsát, a szerző zoológus mivolta zseniálisan áthatol a sorokon, bemutatva a mocsárvidék izgalmas és páratlan természetábrázolását. Kya, a mocsárvidék legendás és magányos lakója kutató és sikeres könyvek szerzője lesz, s a regény sokszínűségét mutatja, hogy a szerelmi, drámai, természettudományi szálakon túlmutatva irodalmat, verset, idézeteket csempész a szerző a történetbe. Amanda Hamilton versei káprázatosan törnek elő a lélek mélyéről. De vajon ki a rejtélyes Amanda Hamilton? A könyvben erre is választ kapunk. Az olvasmány nem közhelyes romantikus regény, sem természettudományi leírás, nem is verses kötet, de még krimi sem, pedig egy rejtélyes gyilkosság is szerepet kap a műben, ahol a gyanú a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik. Az „Ahol a folyami rákok énekelnek” egyszerre megható szerelmi történet, izgalmas és szövevényes krimi, ám mondhatjuk fejlődésregénynek is, valamint az állatvilág magával ragadó ábrázolásán keresztül az emberi lélek lenyűgöző jellemrajza is megjelenik.
A történet vége teljesen váratlan, olyan befejezés, melyre garantáltan nem számít a kedves olvasó. Nem az a vége, hogy a komornyik a gyilkos, hanem olyan befejezést kapunk, hogy percekig üveges tekintettel mered maga elé az ember.
A legrosszabb része a műnek, amikor becsukom a könyvet. Amikor kiborulok attól, hogy véget ért. Mert még éjjel is ezen járt az agyam, hiszen esténként lefekvés előtt nehezen tettem le, s alig vártam a következő szabad órát, nyugis estét, hogy folytathassam a történetet. Most hogy elolvastam, napokig űrt érzek majd. A regény üzenete nagyon sokáig velem marad. Letehetetlen, lebilincselő, bravúros.
Három generáció, egy közös újrakezdés
Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.