Menü

Az alkoholizmusból való kiút

Pszichológiai szempontból az tekinthető alkoholistának, akinek minden fizikai aktivitása megszállottan az alkohol megszerzésére irányul, és már nem a jóllétért iszik, hanem azért, hogy ne érezze magát olyan rosszul. Egy alkoholfüggő személy rendkívüli terheket ró a családra, a környezetére. Gyakori a családon belüli erőszak, és az esetek jelentős részében a mikroközösség széthullásával kell számolni, hiszen a szenvedélybeteg ember nem ura már életének, elszakad belső lényegétől, nem ismeri fel saját útját és eltéríti magát belső céljaitól.

Kiút a pokolból

Egyszer csak eljön a pillanat, amikor az iszákos rádöbben, hogy élete romokban hever, és már nincs más kiút, mert tehetetlenné vált az alkohollal szemben. A környezet segítheti ugyan a döntést, szembesítheti problémájával, de tudni kell, hogy ez a szembesítés roppant nehéz, hiszen a szenvedélybeteg a tagadás idejét éli. Elsősorban neki kell akarnia a változást, erősen át kell hatnia őt a talpra állás szándéka, különben nem sikerül a kitörési kísérlet.

A gyógyulásnak sokféle útja van

A család abban segíthet, hogy hozzátartozó fel- és beismerje betegségét, és szakszerű segítséget kérjen. Sokak számára kiváló megoldás az AA, azaz az Anonim Alkoholisták. A lényeg náluk is a szembenézés, és a közösség ereje. A hosszú távú tünetmentességben fontos, hogy a beteg, ha kell terápiás kezeléssel, szembenézzen a háttérben álló okokkal, ha például családi motívum áll mögötte, azt felkutassa, elismerje, meggyászolja, elengedje. Lényeges, hogy szépséget és értelmet találjon az életében akár gyerekkori vágyak megvalósításával, vagy úgy, hogy megtanul akár a kis dolgoknak is örülni.

Az Anonim Alkoholisták szerint az első lépés megtétele a legnehezebb. Be kell ismerni, hogy tehetetlenné váltunk az alkohollal szemben. Hogy életünk irányíthatatlanná vált. A gyógyulás azonban nem megy pusztán akaraterő által, mert külső segítségre, támogatásra akkor is szükség van, ha az illető belátja, hogy szakítania kell az alkohollal. Az önsegítő szervezet olyan férfiak és nők közössége, akik megosztják egymással tapasztalataikat, erejüket és reményüket azért, hogy megoldhassák közös problémájukat, és segíthessenek másoknak felépülni. Az önsegítő mozgalmak általában a résztvevők életúttörténeteiből táplálkoznak. Ezek a történetek egy "magánmitológia" részeivé válnak, mindehhez szakirodalmat kapnak, hogy saját élettörténetük elemzésekor megfelelően tárják fel a múltat, és az idősebb józanodó társak történetei segítenek az életprobléma felfedésében. A keresztény hagyományok történetei mintaként szolgálnak: például a közösségbe visszakerülő tékozló fiú története, akinek bűnbánata megfordítja sorsát.

Az Anonim Alkoholisták hiteles történeteik megosztásával olyan közösséget alakítanak ki, ahol nincs mit szégyellniük egymás előtt. Minden csoportot egy már gyógyult beteg vezet. Alapvetően fontos, hogy higgyenek valamiféle náluk magasabb erőben. Az Anonim Alkoholisták nem keresztény vallásos csoport, de azt vallják, hogy egy magasabb hatalom közbenjárásával képzelhető el csupán a gyógyulás, mely spirituális önmegismerési, önfejlesztési és önépítési folyamat révén megy végbe. Nagyon fontos eleme a 12 lépésből álló, a spirituális értékeket szem előtt tartó felépülési program, ami során tapasztalataikat egymással megosztva próbálnak "csak ma" nem inni.

A mozgalom úgynevezett Nagykönyvében a felépülési programot összefoglaló 12 lépés a következő:

1. Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben, hogy életünk irányíthatatlanná vált.

2. Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb erő helyreállíthatja lelki egészségünket.
3. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk.
4. Félelem nélkül mélyreható erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.
5. Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink valódi természetét.

6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket mindezektől a jellemhibáktól.
7. Alázatosan kértük őt hiányosságaink felszámolására.
8. Listát készítettünk mindazokról, akiknek valaha kárára voltunk, és hajlandóvá váltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.
9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk nekik, ahol lehetséges volt, kivéve, ha ez sérelmes lett volna rájuk vagy másokra nézve.
10. Folytattuk a személyes leltár készítését, és haladéktalanul beismertük, amikor hibáztunk.

11. Igyekeztünk ima és meditáció útján elmélyíteni tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti Istennel, csak azért imádkoztunk, hogy felismerjük velünk kapcsolatos akaratát, és hogy legyen erőnk a teljesítéséhez.

12. E lépések eredményeként spirituális ébredést éltünk át, megpróbáltuk ezt az üzenetet alkoholistákhoz eljuttatni, és ezeket az elveket életünk minden dolgában érvényre juttatni.

Ez a tizenkét lépcsős gyógyulási menet betöltése és a számvetés persze bármely hétköznapibb életút során is eredményre vezetne. Más függőségben szenvedők közösségei is felhasználták ezt a módszert, és gyógyulási eredményeik bizonyítják e mély értelmű üzenet hitelességét.

Szerző : Udvari Fanni

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Miért fontos a szellőztetés télen?

Sokan reflexből azt mondják a januári szellőztetésre, hogy ilyenkor felesleges, hiszen hűvös van, emiatt sokszor nem érzik egy szobában a rossz levegőt. Ezáltal marad az, hogy a hideg időszakban csak nagyon rövid időre vagy egyáltalán ki sem nyitják az ablakot. Holott a friss levegő hiánya ilyenkor is komoly károkat okozhat.

Hogyan indítsuk pénzügyileg az új évet?

Január legtöbbször azzal a felismeréssel kezdődik, hogy az ünnepi időszak anyagilag megterhelő volt. A karácsonyi költekezés utórezgései ilyenkor csapódnak le igazán, amikor visszatér a hétköznapok ritmusa, a bankszámlán viszont nyomot hagytak az ajándékok, a vendégségek és az „egyszer belefér” döntések. Adódik a kérdés, hogy mit tehetünk ilyenkor a spórolás érdekében?

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.