Menü

Európai filmek, amik számomra kedvesek IV – amik miatt a film örök élmény

Helyzet van, mindenki tudja, látja, érzi. Mielőtt túladagolnánk a Netflixet vagy az Hbo go-t ne feledjük, hogy az európai kultúra milyen érdekes tud lenni. Valamint mindig van szép film/gondolat, ami csak ránk vár. Jöjjön hát egy szubjektív felsorolásszerű lista az életemet meghatározó szigorúan európai filmekből, amelyek érdekesek, izgalmasok és vagy elgondolkodtatók. Jöjjön hát a születésem előtti húsz év szerintem legjobbjai időrendben a 66-os Personától a 79-es Brian életéig. Aki teheti ne hagyja ki őket. Egy újabb kis lelki muníció ezekre a bezárkozós időszakra.

Persona

Habár sose fogom megérteni a nőket, vagy akár csak egyet is, de Bergman legalább egy kicsit nagyon megpróbálta. Ebben a svéd klasszikusba, ha akarnék se tudnék belekötni. Izgalmas és a mély művészi vonásai ellenére is egy végtelenül izgalmas darab főleg az emberi psziché iránt érdeklődőknek. A világ talán legfeminibb mozijai egyike, amely azonban az emberről szóló, mindez nagy fellengzős szavak nélkül. Felemelő, zavarba hoz és elringat. Egy szó, mint száz erre való a filmművészet. Kötelező.

C’era una volta in West -- Volt egyszer egy vadnyugat

A lista kakukktojása, hiszen amerikai színészek is játszanak is benne. De az eredeti verzióban csak az öreg kontinensen adták kezdetben a mozik, ahol egyébként nagyrészt forgatták is. A közreműködők többsége olasz és a külső nézőpont remek kiindulási alap az amerikai nagy vadnyugat mítosz lerombolásának/átértelmezésének. Bronson karaktere ikonikus, az igazi meglepetés azonban Fonda aki lubickol a rosszfiú szerepében. Az archetípusokat kigúnyoló, megfordító mozi méltó emléke és egyben meghaladása a nagy western korszaknak. A kamerahasználat példaértékű, a filmzene klasszikus. A kissé nehézkes felfogású nézők enyhe sértődése ellenére pontos, követhető, összetett darab, amely sokadik újranézésre csak egyre-egyre jobban működik.

A tanú

„Kicsi savanyúbb, kicsit zöldebb, de legalább a miénk.” – idézhetnénk nap estig a filmből. Mindenki kedvence, amit csak késve adtak a mozik, mert túl nagyot ütött volna a készítése idején. Bacsó nagyon tudott. A szövegek tűpontosak. Őze Virág elvtársa kultikus, ahogy Pelinkán elvtárs naiv, gyermeki rácsodálkozása is a szocialista világra. Egy generáció röhög, röhögött és röhögni fog általa egy világon, ahol a „nemzetközi helyzet fokozódik”. Ez bizony a miénk volt (?), nagyon is a miénk.

Fényes szelek

Jelentem a kantiánus bölcsészek kedvelt darabja. Jancsó egy zseni. A mester nem ismer irgalmat. Valószínűleg csak azért nem ásták el jó mélyre a rendező urat ezután, mert az ítészek sem értették ezt a korszakalkotó darabot. Az oroszok és általában az önkényuralmak expanziójának látlelete. Zavarbaejt a szimbolikája, komoly kérdéseket feszeget és nagy fricska a szocializmusnak. Ha egy filmet kéne mutatni a második világháború utáni itthon történtekről ezt vessük be bátran.

Clockwork orange -- Mechanikus narancs

Stanley Kubrick egy ufóként élt köztünk . Ebben a brit filmben, amely egy remek könyvadaptáció, az amorális ember gyomorforgató bemutatását tárja elénk. A forgatás maga volt a pokol, a főszereplő szinte félig megvakult a sok próbafelvétel alatt. A zene szadista használata és a díszletek végletekig manipulatív alkalmazás elfelejthetetlen művé teszi az angol városokban garázdálkodó amorális ösztönlény jóvánevelési kisérletét. Nyomasztó darab, csak saját felelősségre.

Szinbád

Huszárik Krúdy Gyula Szinbád történeteinek feldolgozása egy lézengő kurafiról, aki egyszerre moralizál és életet habzsol egyre kiábrándultan. Latinovits erre a szerepre született. A fényképezés elsőosztályú, süt a művészi igényesség a szakma által a múlt század 3. legjobb magyar filmjének választott darabról. A kiegészítő színészek csak adják a lovat Szinbád alá, aki szinte lebeg a szemünk előtt. Nagy mozi, de nem mindenkinek lesz ez a nagyon maszkulin darab a kedvence, de azt a szkeptikusok is elismerik, hogy valami különleges és egyedi született.

Solyaris - Solaris

A lista legnehezebb darabja ez a 72-es szovjet mozi, amely a legjobb sci-fink lehet, ha egyszer megértjük. Ja és van erre embertelen időnk és agysejtünk is. Az űrállomáson tébláboló felesége hiányával küzdő asztronauta kálváriája az össze létező művészeti ág legjobbjaiból merít. Egy mély, eléggé elvont utazásra invitál saját magunkba. A rendezője, Tarkovsky ettől függetlenül is egy zseni, de itt elérhetetlen magasra tette a lécet. Nehéz megérteni, de ha hatni kezd a mozi, nagyon működni kezd. Egyszerre felkavar és felszabadít. Megnyugtat és örök kételybe taszít: vajon hol is van az űrhajós? Mit is láttunk? Mi is a Solaris? Örökké beszélni fognak erről. Csókoltattom Clooneyt meg az amerikai remake készítőit, de azért maradjunk az alapműnél.

..altrimenti ci arrabbiamo! -- Különben dühbe jövünk

Sok elmélet létezik, hogy a Bud Spencer, Terrence Hill ma napig nem múló őrülete mikor vette kezdetét, de globálisan valahol a hetvenes években az biztos. A különben dühbe jövünk vicces alapsztori egy kocsi és a nagy páros helyi maffiával való macska egér játékáról üde színfoltja a listánknak. A színészek életműveinek kívánok itt tisztelegni. Nekem a Nincs kettő négy nélkül a kedvencem, de az jóval későbbi, így beértem ezzel a klasszikussal. Remek a játék a filmzenével, a Chaplin-i humor túlpörgetése és a bunyó. Az olaszok nagyon tudnak valamit. Talán nem itt a legjobbak a dumák, de nagyon működik a duójuk ebben a 74-es darabban. A mozikasszák felrobbantak mindenhol tőle. Mi is leborulunk. Szép volt fiúk.

Monty Python – The Holly Grail -Gyalog galopp

A film, amely az angol humorgyárosokat végérvényesen belevéste a filmes történelemkönyvekbe. Olyan pikir szatírát kapunk a középkorról, a történelmi és a tudományos filmekről meg úgy mindenről, amit elsőre alig lehet befogadni. Kell egy életkor a mozihoz, hogy minden poén leessen. A nyúl pedig veszélyes állat, mint tudjuk. Vigyázzunk vele, pláne így húsvét fele. Hogy nem ez a legjobb film? „Egyezzünk ki döntetlenben.”

Life of Brian -- Brian élete

Monty Python másodszor. Ez az 1979-es mozi örök kedvencem marad. A politikai és a vallási humor igazi gyöngyszeme, az UFO-s részt leszámítva hibátlan. Tulajdonképpen estig lehetne idézni a nagy dumákat, amiket a remek szinkron csak tovább javított. Azóta tudjuk, hogy a Robert Redford egy vicces név, valamint, hogy mit kaptunk a rómaiaktól. Mármint azonkívül. Amennyire egy vígjáték mély lehet ez az. A színészek mertek és nyertek. Nem győzzünk hálálkodni. Sokan megsértődtek tőle, talán joggal is, de engem ez nem érdekel. Intelligens humor és tűpontos leírása (is) a vallási fanatikusokról. Öröm nézni.

Csak az igazat – a legjobb sportfilmek.

Ahogy elmúlt írásomban ígéretet tettem, összeszedem a legjobb sportfilmeket. Próbáltam megint olyan elvek szerint haladni, és ez alapján olyan filmeket kiválasztani, amik reális képet adnak az adott témáról/eseményről/személyről. Így ebből a rövid felsorolásból kimaradnak olyan, egyébként szórakoztató és kedves filmek, mint a Jég veled! vagy az Eddie, a sas.

Ha nincs kinti esti program, vagy éppen szabadtéri mozira – 5 kiváló életrajzi film

5 olyan filmről írnék röviden, amelyek tehát a kedvenc műfajomban számomra a legkedvesebbek. Nyilván számos ilyen film ki fog maradni, éppen ezért a végére pusztán felsorolás jelleggel de illesztek néhány kiváló alkotást. Ebben a mini ötös listában most inkább olyan filmeket válogattam, amely valóban az illető személy életének hosszabb periódusára fókuszálnak, nem pedig egy kiragadott eseményre.

J. R. Ward: A bourbon királyai

J.R. Ward neve felér egy garanciával a jó regényre. A bourbon királyai - családregény titkokkal, kegyetlenséggel, cselszövésekkel, szerelemmel…

Nagy nyári könyvajánló

Olvasni mindig jó, de nyáron különösen is, amikor csak kifekszünk a napra, egy izgalmas krimi vagy elgondolkodtató könyv társaságában és élvezzük, ahogy magával visz a történet.

Melyek voltak a legjobb Morricone filmek?

Kiválasztottam néhány olyan filmet, amik egyrészt nagy hatással voltak rám, másrészt azonban kétséget kizáróan magukon viselték Morricone zenei kézjegyét is. Szándékosan veszek a listába olyan filmeket is, amik a legszélesebb közönség számára kevésbé ismertek. A Keresztapa tehát most kimarad, azt nem lehet eléggé méltatni, de ennek ellenére mégsem tudok kihagyni néhányat legismertebb művei közül, és nem is akarok.
Annyi bizonyos, hogyha a XX. századi művészvilág legnagyobb hatású embereit kell felsorolni, Ennio Morricone-nak köztük, nem is lesz, már van, a helye.