Koronavírus lelki hatásai

Még a világjárvány kezdeti időszakában járunk. Magyarországon március 4-én jelentették hivatalosan az első koronavírus-fertőzést, és március 15-én az első halálesetet. Mégis, mintha hosszú idő telt volna el a kezdetek óta. Megváltozott az időérzékelésünk is.

Bizonytalanság és szorongás

A szorongáshoz nagyfokú biztonságvesztés társul. Nem tudhatjuk, meddig kell a fertőzés árnyékában élnünk, milyen veszteségekkel kell számolnunk, hogyan alakulnak át a mindennapjaink. Egyáltalán: mi és szeretteink egészségesen vészeljük-e át a járványt.

Nem látjuk a vírust, nem tudjuk, merre jár, ki vagyunk-e aktuálisan téve a veszélynek. Biztos tudás hiányában „belső mozi” veszi át az irányítást. Nehezen kontrollálható fantáziatevékenység indulhat be, mely rendszerint súlyosan fenyegető jövőt fest, és ez a kép a valóság helyébe léphet. A szorongás sokszor akkor erősödik, mikor a tudatos kontroll gyengül. Éjszaka alvászavar, fenyegető álmok formájában jelenhet meg.

Korábban joggal gondoltuk, hogy életünk irányítása a mi kezünkben van. Mi hozzuk meg a döntéseinket – még ha sokszor nehezen is. Mi éljük át ennek következményeit, és vonjuk le a tanulságokat. Ma ez a helyzet alapvetően megváltozott. Minden nap új intézkedések születnek, melyek előírják számunkra, hogy mit tehetünk, merre járhatunk, kivel léphetünk kapcsolatba, milyen orvosi vizsgálatokra és kezelésre tarthatunk igényt, milyen hivatalos ügyeket intézhetünk, milyen közösségi programokon vehetünk részt, stb.

A gyerekeknek sem könnyű!

A gyerekek többsége is nehezen éli meg a környezetében szétáradó bizonytalanságot, szorongást. Ők is el vannak vágva mindennapi tevékenységeiktől, barátaiktól, nevelőiktől. Biztos nem könnyű nekik sem, velük sem. A digitális oktatás gyakorlatáról szélsőségesen különböző híreket lehet hallani. Küzdenek ezzel a diákok, a szülők és a pedagógusok is. Az érettségire készülőknek pedig további súlyos bizonytalansággal kell szembenézniük.

Azokat a hozzátartozókat, barátokat, fontos személyeket, akiktől elszakít ez a helyzet, ki-ki fantáziáiban fokozottan fenyegetettnek, veszélyeztetettnek élheti meg, fokozottan aggódhat értük. A bezártság persze nem csupán az elmagányosodás miatt lehet gyötrelmes, az pedig egyén- és körülmény függő is, hogy kinek mekkora a tűréshatára.

Egy introvertált, egyedül élő ember, aki szeret otthon lenni nem összehasonlítható mondjuk azzal a többgyermekes családanyával, aki, szeretne kiszakadni a környezetéből, de nem teheti. Más mértékű frusztrációnak is vannak kitéve a különféle élethelyzetben lévő emberek.

Ugyanakkor nincs egyértelmű válasz arra, hogy kiből mit hoz ki egy ilyen helyzet. Sokan az extrém kihívásra összeszedik magukat és a túlélési stratégiáik válnak erősebbé. Ha a helyzet átmeneti, kevésbé valószínű, hogy hosszú távon sérülünk benne, az elhúzódó, szélsőséges helyzetek viszont már okozhatnak kárt, nem is beszélve a járulékos hatásokról, mint a gazdasági, egzisztenciális következmények, vagy az esetleges családi veszteségek, amelyekre fel kell készülni azoknál, akiknél vannak idősebb, veszélyeztetett családtagjai.

Íme pár javaslat:

részt venni egy online kurzuson, tanulni valami újat
régen halogatott könyvek elolvasása
filmnézés
naplóírás
önismereti munka
megtanulni egy új kézműves technikát
otthoni torna, jóga, testmozgás

Ha úgy érezzük, szükség van valakire, aki meghallgat minket akár a helyzet okozta rossz érzéseink miatt, akár valami egyéb problémánk miatt (hiszen attól, hogy koronavírus-járvány van, a többi lelki problémánk nem oldódik meg magától), a lelkisegély-vonalak továbbra is működnek, és a legtöbb pszichológus online próbálja meg folytatni a munkáját. Ne féljünk segítséget kérni, és figyeljünk oda egymásra is, ismerjük fel, ha valakinek a környezetünkben támogatásra van szüksége!

Szerző:Udvari Fanni