Menü

Koszos lett a futócipőm, mosógépben kimoshatom?

Tette fel a kérdést valaki a közösségi oldal egyik futócsoportjában, ahol szabályos kis vita alakult ki a témában. Tegyük tisztába ezt a dolgot: vajon bedobhatjuk a mosógépbe a szutykos futócipőt, hogy aztán egyszerűen tisztává varázsolja a gép, vagy tisztítsuk ki kézzel gondosan, kerülve a mosó-és szárítógépek használatát?

Először is a futócipő piszkos lesz. Az a szakmája, hogy piszkos legyen, büdös és használt. Ezért vettük, ez a feladata, tehát tiszta nem marad, ha mégis, akkor használója néhány fotó kedvéért hordta csak. Az is biztos, hogy a futócipő nem öntisztuló.

Egy futócipő körülbelül 1000 km-t bír, ennyiben érdemes maximalizálni a futást benne, hogy a csillapítása megmaradjon. Ha élettartamát és csillapítását meg akarjuk benne őrizni, akkor nagyon komolyan kell venni a tisztítására vonatkozó írott és íratlan szabályokat.

Egy jó futócipő nem olcsó dolog, érdemes odafigyelni az állapotára. A cipők technikai anyagát károsíthatja a mosógépes tisztítás. A cipő anyaga elvesztheti tartását, s így kényelmetlen lesz sportoláshoz. Nagy fordulatszámú centrifugázás is okozhat a saroknál vagy a cipő merevített oldalában deformitást, amely megváltoztathatja a cipő alakját és ezáltal a kényelmét.

A magas hőmérséklet alkalmazása eleve tilos, valamint az olyan vegyszerek alkalmazása is, ami a vásznat a középtalpat oldják, roncsolják, a ragasztást feloldják.

A mai futócipők már olyan modern sporteszközök, amelyek arra lettek tervezve, hogy a lehető legoptimálisabb kapcsolatot teremtsék meg a láb és talaj között. A támaszték, a csillapítás, a lélegző – szellőző felsőrész, az egyre modernebb technológiák nem viselik el károsodás nélkül a két órás vizes fürdőben való forgolódást, centrifugázást. Károsodik az anyag rugalmassága, a cipő elveszítheti tartását, a ragasztások elengedik a cipőt, a talpbetét károsodik, a szárítógépről nem is beszélve.

Azt tanácsolom, gépek helyett tisztítsuk kézzel a futócipőinket. A futás után vegyük ki a talpbetétet és szellőztessük át, esetleg öblítő-, vagy mosószeres langyos vízben öblítsük ki.

Vizes ronggyal vagy szivaccsal távolítsuk el a cipő külsejéről is a koszt, majd ha szükséges, tömjük ki a belsejét újságpapírral, így könnyebben szárad, és száradás közben nem deformálódik el.

Természetesen ez a nézőpont és ez a cikk a saját véleményem és tapasztalatom, tanácsom, meglátásom, mások ezzel vitatkoznak most valószínűleg, ahogy azon a bizonyos közösségi oldalon is történt. Mint mindig, a cipőknél is ellenőrizzük a kezelési útmutatót, és ha kétségeink vannak, válasszuk inkább a biztonságos kézi, hidegvizes mosást. Én azt gondolom, a legjobb biztosra menni, ha valamiben nem lehetünk egészen holtbiztosak, akkor ott a válasz inkább nem, mint igen. A kézi mosással még baja futócipőnek nem lett, de gépből kivéve már erős a kockázat, hogy nem csillapít megfelelően és esetleges sérülés lesz a történet vége. Menjünk biztosra, hogy ne legyen baj és ezzel viszont nem lehet vitatkozni.

Magyar konyha újragondolva

A magyar konyha gazdag hagyományai nem zárják ki az egészségtudatos szemléletet, sőt, megfelelő átalakítással jól illeszthetők a modern életmódhoz. A kérdés nem az, hogy lemondjunk-e róla, hanem az, hogyan tudjuk okosan újragondolni ezeket a recepteket.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Kutyapanzió: nyugodt megoldás, amikor kedvencünk felügyeletre szorul

A modern életvitel sokszor olyan helyzeteket teremt, amikor a gazdik átmenetileg nem tudnak gondoskodni négylábú társukról. Legyen szó nyaralásról, üzleti útról vagy váratlan elfoglaltságról, a kutyapanziók egyre népszerűbb megoldást kínálnak.

Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?

Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?

Mindenkinek van szerencseszáma - a Tiéd melyik?

Van, aki a hármasra esküszik, más a hetest tartja különlegesnek, és akadnak olyanok is, akik egy születési dátumhoz vagy egy fontos életeseményhez kötik a „szerencseszámukat”. De vajon valóban mindenkinek van ilyen száma, vagy csupán az emberi elme játéka az egész?