Menü

Óraátállítás – kinek áldás, kinek átok?

Október végén ismét elérkezik az idő, amikor egy órával visszaállítjuk a mutatókat, és ezzel hivatalosan is átlépünk a téli időszámításba. Sokan örülnek a plusz egy óra alvásnak, de a valóságban ez a látszólag apró változás sokkal több szervezetet megvisel, mint gondolnánk.

Nemcsak az emberek, hanem az állatok is érzékenyen reagálnak a természetes fény- és időrend hirtelen módosulására. Különösen a gyerekek és az idősek azok, akiknek a szervezete nehezebben alkalmazkodik ehhez a mesterséges ritmusváltáshoz.

A gyerekek és az „összezavarodott idő”

A kisebb gyerekek bioritmusa nagyon erősen a napfényhez és a megszokott napirendhez kötött. Az óraátállítás azonban felborítja ezt az egyensúlyt. Sok szülő tapasztalja, hogy a gyerekek napokig korábban ébrednek, nyűgösebbek lesznek, vagy épp este nem tudnak elaludni a „megnyert” plusz óra ellenére sem.

A szervezetüknek idő kell, míg újra összehangolódik az étkezések, az alvás és a nappali aktivitás ritmusával. Ez különösen igaz az iskolás korosztályra, akiknél a reggeli kelés és a koncentráció is nehezebben megy a sötétebb reggeleken.

Az őszi szünet szerencsésen időzített, hiszen lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek természetes tempóban alkalmazkodjanak az új időrendhez. A szabad levegőn töltött idő, a sok mozgás és a rendszeres, nyugodt lefekvés ilyenkor különösen sokat segíthet.

Az idősek szervezete lassabban idomul

Az idősek bioritmusa kevésbé rugalmas, ezért az óraátállítás náluk gyakran jár alvászavarral, fáradékonysággal és hangulatingadozással. Az alvás minősége eleve romolhat a korral, így az egyórás eltérés is megzavarhatja a pihenést.

Sokan számolnak be arról, hogy napokig nem tudják megszokni az új napkezdést vagy az esti sötétséget. A kevesebb fény miatt a szervezet kevesebb szerotonint és D-vitamint termel, ami a hangulatot is befolyásolja – nem véletlen, hogy a depressziós tünetek is gyakoribbak ilyenkor.

Az idősek számára fontos, hogy fokozatosan állítsák át a napirendjüket: minden nap 10–15 perccel korábban vagy később kelni, étkezni, lefeküdni segíthet a szervezetnek, hogy zökkenőmentesen igazodjon az új ritmushoz.

És mi van az állatokkal?

Az óraátállítás nemcsak az embereknek, hanem az állatoknak is fejtörést okoz – még ha ők nem is nézik az órát. A háziállatok – kutyák, macskák, sőt a haszonállatok is – a szokásaik rabjai. A gazda etetési és sétáltatási ideje számukra kiszámítható ritmus, amit az óraátállítás hirtelen megváltoztat.

A kutyák például az új idő szerint korábban kezdhetnek éhesek lenni, vagy reggelente hamarabb jelzik, hogy itt az ideje a sétának. A tehenek, lovak, sőt még a baromfi is érzékeny a napfény és a napi rutin változására – nem véletlen, hogy a gazdák az átállás idején fokozatosan szoktatták őket az új rendhez.

A házi kedvencek esetében érdemes 2-3 nap alatt fokozatosan módosítani az etetés és a séta idejét, hogy a változás ne legyen megterhelő számukra. Egy kis türelemmel ők is gyorsan visszazökkennek a megszokott kerékvágásba. Egy óra, ami mindent felborít – de lehet jól is alkalmazkodni

Bár az óraátállítás nem tűnik nagy dolognak, a szervezet biológiai órája számára komoly feladat a ritmusváltás. A gyerekeknél a napi rutin, az időseknél a fokozatosság, az állatoknál pedig a türelem és következetesség a kulcs a zökkenőmentes átálláshoz. Ha tudatosan készülünk rá – például már előző napokban kissé előrehozzuk a lefekvést vagy az étkezést –, akkor a szervezetünk könnyebben megbirkózik a változással.

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

Mennyibe kerül ma a városi kutyatartás?

Hazánk nagyobb településeinek parkjaiban és kávézóiban egyre több négylábú társ sétál pórázon. A látvány idilli, de a háttérben ott húzódik a valós kérdés, hogy vajon a városi kutyatartás napjainkban már luxusnak számít? Egy szőrmók fenntartása jelenleg havonta átlagosan 20–50 ezer forintba kerül, fajtától és életmódtól függően. A táp, az oltások, a bolha- és kullancsirtók, illetve a felszerelések ma már alapkiadásnak számítanak.

Egy csepp, ami életet ad – személyes élményem az irányított véradásról

Ma különleges napom volt. Egy kisfiú történetével találkoztam az interneten: súlyos betegséggel küzd, és a kezelése során vérre van szüksége. Amikor megtudtam, hogy a vércsoportja megegyezik az enyémmel – 0 Rh+ -, nem volt kérdés, mit kell tennem – elmentem irányított véradásra, kifejezetten neki segíteni.