Menü

Önbizalmunk fejlesztése

Mikor van erre szükségünk? A következő állítások közül, ha több is igaz ránk, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy szükségünk van-e önbizalmunk, önismeretünk fejlesztésére, és ha igen, hogyan tegyük ezt.

Akinek kevés az önbizalma, állandó önigazolásban él. Egy probléma kapcsán mindig másokat hibáztat, kivonja magát a felelősség alól. Akinek az önbizalma nincs rendben, nehezen dönt, sokára cselekszik. Vannak álmai, de nem indul meg feléjük, kifogásokat keres és talál, mert valójában nem hisz önmagában, vagy nem eléggé.

Az önbizalomhiányos emberek általában pesszimisták, egyből a legrosszabbra gondolnak, amivel talán a csalódást próbálják elkerülni, ha pedig mégis belekezdenek valamibe, nincs hozzá kitartásuk, hamar feladják, a kudarcokon pedig hosszú ideig rágódnak.

Aki nem rendelkezik egészséges önbizalommal, azok állandóan azon rettegnek, hogy vajon mit szólnak mások, mit gondolnak róluk más emberek, másokhoz hasonlítják magukat, - amiben rendszerint alulmaradnak -, s ez szinte irányítás alá vonja az életüket.

Aki ezeket végig gondolván magára ismer, nos neki szükséges foglalkoznia önbizalma fejlesztésével.

A világhálón számtalan írás született a témában, ha valaki nem szeretne egyből szakemberhez fordulni, rengeteg ötlet, apró kis trükk, tréning segít abban, hogy egy egészséges önbizalomra, önismeretre tegyen szert. Az önbizalom fejlesztése nem olyan bonyolult és lehetetlen feladat.

Az előző pontokat sorra visszaolvasva, meg kell találni a helyes magatartást, a helyes hozzáállást.

Az önigazolás helyett tegyük meg, hogy vállaljuk a felelősséget tetteinkért, ezzel elindulunk az önfejlesztés útján. Tudnunk kell, hogy csakis mi vagyunk a felelősek a problémáinkért és csak mi tudjuk azokat megoldani. Nem vagyunk tökéletesek az életben, de ha felismerjük, hogy mi magunk tudjuk megoldani élethelyzeteinket, akkor már legalább nem másoktól várjuk a segítséget és nem másokat hibáztatunk. Ez a legfontosabb lépés az önbizalmunk fejlesztésében.

Ez már a gyógyulás útja.

Pozitív gondolkodás. A másik legfontosabb, hogy a gondolataink óriási erővel bírnak. A pozitív gondolkodás pedig – jó hír - tanulható, gyakorolható!

Önbizalmunk erősebb lesz, ha nem engedjük, hogy mások véleménye irányítsa az életünket. Azoknak az embereknek kell keresni a társaságát, akik pozitívan gondokodnak, akik már elértek valamit az életben, rájuk érdemes figyelni és tőlük mintát kapni.

S végül, de nem utolsó sorban: legyünk hálásak, tudjunk örülni! A legszebb dolog ezt elérni az életben. Hogy tudjunk lelkesedni, örülni, vidámnak lenni, szeretni.

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.

Kutyapanziók

Minden állattartóval előfordulhat, hogy el kell utaznia és nem tudja magával vinni házi kedvencét, rokonai, barátai pedig nem tudják vállalni az állat gondozását, ilyenkor jelent megoldást a kutyapanzió.

Az emberi nyitottság és kultúránk összefüggése

Sokszor érezhetjük úgy a mindennapokban, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy olyan emberekkel alakítsunk ki kapcsolatokat, akiket nem kedvelünk. Vannak, akik fontosak az életünkben, van olyan, akihez kötődünk, és van olyan, akiket nem kedvelünk. Az alábbi cikkben arról tudhatunk meg többet, hogy hogyan képezi a személyiségünk részét a mások iránti előítéletek tömkelege, és a nyitottság.

Létezik-e a matekszorongás?

Létezik-e olyan jelenség, hogy szorongunk a középiskolai matematikától? Jelenleg már elvégeztem az egyetemet, eltelt 5 év az életemből, de a tárggyal kapcsolatos rengeteg stressz, “fájdalom” mind a mai napig aktívan él bennem. Ehhez társultak a megírhatatlan vizsgák, a folyamatos katonás érdemjegyek, nem véletlen, hogy végül bölcsész lettem. Viszont most már tudom, nem vagyok egyedül a matematikától való szorongással.