Menü

Hogyan legyél jó beszélgetőtárs?

Vannak emberek, akikkel élmény beszélgetni, akiknek a társaságában repül az idő, akikkel mindenki könnyen megtalálja a közös hangot. Akiknek szívesen vagyunk a társaságában, és akikkel örömmel beszélgetünk, akár legbelsőbb titkainkról is. A minap arról írtam, hogy hogyan kerüljük el a kommunikációs zsákutcákat, most arról lesz szó ennek tovább gondolásaként, hogy hogy lehet valakiből igazán jó, odafigyelő hallgató, azaz beszélgetőpartner.

Biztosan szeretnél olyan beszélgetőpartner lenni, akivel mindenki szívesen beszélget, aki jó hallgatóság és jó beszélgetőtárs. Legyen szó akár barátnőről, kollégáról, kisgyerekről, kamaszlányról, a jó kommunikáció kulcsa az értő hallgatás.

A legfontosabb alap dolog, amit szinte le sem kéne írnom, annyira egyértelmű, az a szemkontaktus. Amikor valakit hallgatunk, fontos, hogy odafigyeljünk rá. Ezzel fejezzük ki érdeklődésünket a másik iránt. Ha máshova kalandozik a tekintetünk, az olyan, mintha unnánk a beszélgetést, érdektelenek lennénk, vagy közömbösek, s ezt a másik fél egyből megérzi. Koncentrálj őszintén a beszélgetőpartneredre!

Figyelj oda a részletekre! Mindenkinek jól esik, ha emlékeznek a szavaira, ha a másik vissza tud csatolni az elhangzottakra, ha őszintén érdeklődik és kérdez, kérdez, kérdez. Méghozzá jól kérdezz! Az embereket nem te, hanem saját maguk érdeklik legjobban. A legtöbb ember szeret önmagáról beszélni, s ha látja, hogy téged érdekel, ettől máris fontosnak érzi magát.

Zárd ki a zavaró tényezőket!

Nyugodt körülmények között lehet bizalmasan beszélgetni, ahol nincs nagy zaj, felesleges tömeg, hangos zene, alapzaj. Egy délutáni beszélgetés egy csendes kávézóban, vagy egy cukrászda teraszán még belefér, sőt, kellemes és ideális helyek egyike lehet, ahol nem jelent kihívást teljesen odafigyelnünk a másik félre.

Ebbe beletartozik az is, hogy semmiképp ne nyomkodjuk a telefonunkat közben, ne nézzük az óránkat, ne unatkozzunk látványosan. Annak érdekében, hogy jó beszélőpartner legyél, tudnod kell kizárni az összes zavaró tényezőt a beszélgetés közben. Telefonodat pedig némítsd le, tehát: vegyél részt a beszélgetésben!

A társalgás során ne csak hallgass! A folyamatos hozzászólás, véleményalkotás, visszakérdezés, visszacsatolás (pl. „aha”, „értem”, „igen”) azt jelzi a partnerednek, hogy ténylegesen figyelsz és koncentrálsz rá.

Kerüld az ismétlést. Gyakran hajlamosak vagyunk ismételni önmagunkat, ez pedig egy idő után unalmassá válik! Ezen felül a partnered veheti úgy is, hogy nem is figyelsz a beszélgetésre, ami egyszer még elmegy, de utána zavarni fogja őt.

S végül: dicsérd meg! Mindenki elismerésre vágyik, szeretetre. Ha bókolunk a másiknak, attól nagyon jól fogja magát érezni.

Fontos, hogy tisztában legyél azzal, hogy hogyan is kell jól beszélgetni, és mitől lesz kellemes, emlékezetes, meghitt és baráti egy beszélgetés. Megvannak ugyanis ennek a fortélyai, csak oda kell figyelni rájuk.

Martinka Dia

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.