Menü

Hogyan legyél jó beszélgetőtárs?

Vannak emberek, akikkel élmény beszélgetni, akiknek a társaságában repül az idő, akikkel mindenki könnyen megtalálja a közös hangot. Akiknek szívesen vagyunk a társaságában, és akikkel örömmel beszélgetünk, akár legbelsőbb titkainkról is. A minap arról írtam, hogy hogyan kerüljük el a kommunikációs zsákutcákat, most arról lesz szó ennek tovább gondolásaként, hogy hogy lehet valakiből igazán jó, odafigyelő hallgató, azaz beszélgetőpartner.

Biztosan szeretnél olyan beszélgetőpartner lenni, akivel mindenki szívesen beszélget, aki jó hallgatóság és jó beszélgetőtárs. Legyen szó akár barátnőről, kollégáról, kisgyerekről, kamaszlányról, a jó kommunikáció kulcsa az értő hallgatás.

A legfontosabb alap dolog, amit szinte le sem kéne írnom, annyira egyértelmű, az a szemkontaktus. Amikor valakit hallgatunk, fontos, hogy odafigyeljünk rá. Ezzel fejezzük ki érdeklődésünket a másik iránt. Ha máshova kalandozik a tekintetünk, az olyan, mintha unnánk a beszélgetést, érdektelenek lennénk, vagy közömbösek, s ezt a másik fél egyből megérzi. Koncentrálj őszintén a beszélgetőpartneredre!

Figyelj oda a részletekre! Mindenkinek jól esik, ha emlékeznek a szavaira, ha a másik vissza tud csatolni az elhangzottakra, ha őszintén érdeklődik és kérdez, kérdez, kérdez. Méghozzá jól kérdezz! Az embereket nem te, hanem saját maguk érdeklik legjobban. A legtöbb ember szeret önmagáról beszélni, s ha látja, hogy téged érdekel, ettől máris fontosnak érzi magát.

Zárd ki a zavaró tényezőket!

Nyugodt körülmények között lehet bizalmasan beszélgetni, ahol nincs nagy zaj, felesleges tömeg, hangos zene, alapzaj. Egy délutáni beszélgetés egy csendes kávézóban, vagy egy cukrászda teraszán még belefér, sőt, kellemes és ideális helyek egyike lehet, ahol nem jelent kihívást teljesen odafigyelnünk a másik félre.

Ebbe beletartozik az is, hogy semmiképp ne nyomkodjuk a telefonunkat közben, ne nézzük az óránkat, ne unatkozzunk látványosan. Annak érdekében, hogy jó beszélőpartner legyél, tudnod kell kizárni az összes zavaró tényezőt a beszélgetés közben. Telefonodat pedig némítsd le, tehát: vegyél részt a beszélgetésben!

A társalgás során ne csak hallgass! A folyamatos hozzászólás, véleményalkotás, visszakérdezés, visszacsatolás (pl. „aha”, „értem”, „igen”) azt jelzi a partnerednek, hogy ténylegesen figyelsz és koncentrálsz rá.

Kerüld az ismétlést. Gyakran hajlamosak vagyunk ismételni önmagunkat, ez pedig egy idő után unalmassá válik! Ezen felül a partnered veheti úgy is, hogy nem is figyelsz a beszélgetésre, ami egyszer még elmegy, de utána zavarni fogja őt.

S végül: dicsérd meg! Mindenki elismerésre vágyik, szeretetre. Ha bókolunk a másiknak, attól nagyon jól fogja magát érezni.

Fontos, hogy tisztában legyél azzal, hogy hogyan is kell jól beszélgetni, és mitől lesz kellemes, emlékezetes, meghitt és baráti egy beszélgetés. Megvannak ugyanis ennek a fortélyai, csak oda kell figyelni rájuk.

Martinka Dia

Ami hiányozni fog a karantén után

A karantén keserves kényszerdöntés volt és a javunkat szolgálta, mégis nehéz volt elviselni a bezártságot, azonban kétségtelenül voltak, vagy vannak olyan oldalai, amelyek talán mégis a javunkat szolgálták.

Verbális bántalmazás: semmiség vagy bűncselekmény?

Mit tehetünk abban az esetben, ha úgy érezzük verbális bántalmazás áldozatai vagyunk? Egyáltalán mi számít bántalmazásnak? És mi a következménye annak, ha valaki visszaél a törvény korlátozó erejével?

Ne szorongj többé!

A szorongással mindannyian találkozunk akár nap mint nap. Ez teljesen rendjén való, hiszen a szorongásnak vagyis a félelemnek gyakran evolúciós funkciója van, megvéd minket, attól, hogy számunkra veszélyes tevékenységeket folytassunk, vagy éberebbé tesz minket, hogy jobban tudjunk figyelni magunkra vagy a szeretteinkre.

Mi történik, ha éhezünk?

Mi történik, ha éhezünk? Mit jelent a mennyiségi és mit a minőségi éhezés? Mi a megoldás?

Az igaz barátok nyomában

A barátságokról általában nehéz helyzetekben szokott kiderülni, hogy mennyire stabilak és tartósak. Vannak olyan emberek, akiket évekig jó barátnak tartunk, és amikor előkerül valamilyen konfliktus, rájövünk, hogy nem volt igazi.