Menü

Önerősítés felsőfokon

Az önsegítő technikák működési mechanizmusa nem olyan egyszerű, mint azt gondolnánk. Hatékonyabb gyakorlat lehet, ha leírjuk mindazon dolgokat, melyek fontosak, értékesek számunkra: pl. család, karrier – ez kevésbé függ az önbecsülésünktől.

Viszont éppen ezt az önbecsülést erősíthetjük ezzel. Ha tudatosítjuk magunkban, mennyire fontos a családunk, az az önbizalmunkat is növeli, közben pedig magát a családot is védi, például jobban kiállunk érte.

Egyszerűen jó kitartani saját értékeink, értékrendünk mellett.

Ha fenyegetve érezzük magunkat, pl. egy kritika vagy kudarc miatt, emlékezzünk az érdemeinkre.

Próbáljuk meg az önértékelésünk alapjait kiszélesíteni, minél több pozitív dolgot találni magunkban, ezzel képesek leszünk szabályozni érzelmeinket (csökken a depresszió esélye, a kudarcra/kritikákra adott heves reakció esélye, ha tisztában vagyunk saját értékeinkkel – minél többet fedezünk fel magunkban, annál jobb).

A megfelelési kényszertől szenvedő ember egy furcsa, nehezen összeegyeztethető kettősség szorításában éli az életét: egyrészt saját értékeit illetően kishitű és ezért nehezére esik spontán felvállalnia önmagát, másrészt pedig perfekcionista és maximalista, aki nehezen viseli el saját gyengeségeit (pontosabban az általa annak minősített személyiségvonásait és mulasztásait). Utóbbinak éppen az a magyarázata, hogy úgy érzi, kiválónak kell lennie, tökéletesen kell teljesítenie ahhoz, hogy „megfelelő” legyen, hogy mások elismerjék, kedveljék, jó véleménnyel legyenek róla. Nagyon érdekes, hogy az öntudatosnak és határozottnak tűnő, akár vezető pozícióban levő emberek esetében is gyakran fellelhetőek a tudattalan kishitűség jelei, ha elemezzük a viselkedésüket és a mögötte álló személyiséget.

Aki megtanul uralkodni a gondolatain, és arra törekszik, hogy erősítse a pozitív dolgokat, az megteremti a saját védelmét is. Kevés a pozitív gondolat, ha közben a környezetünkkel szemben folyamatosan negatív érzések ébrednek bennünk. A féltékenység, a bosszú, a harag, az irigység könnyen kioltja a legerősebb önerősítő technikát is.

A dolgok nemcsak mozgásban vannak, de létezésük különböző szintjein egyfajta vonzás és taszítás áll fenn közöttük. Lelki szinten ez azt jelenti, hogy amilyen energiát kibocsátunk magunkból, ahhoz hasonlót fogunk „vonzani” az életünkbe. Amilyen frekvenciájú a rezgésünk, olyan vibrálású embereket, jelenségeket vonzunk magunkhoz, miközben a más jellegű vibrációkat taszítjuk. Amilyen gondolataink vannak, olyanná válik az életünk. Ha a lelkünk mélyén békére és harmóniára vágyunk, akkor ezt fogjuk megkapni, ha azonban ez a vágyunk ember keménység és erős munkabírás mögé rejtheti saját személyével kapcsolatos bizonytalanságát, kételyeit, és ez az álcázás néha olyan jól sikerül, hogy még önmagát is félrevezetheti. Mivel a lelki támadások többsége belülről fakad, az egészség megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy először önmagunkkal legyünk „jóban”.

Fontos, hogy feltárjuk személyiségünk árnyoldalait, hogy merjünk szembesülni téves döntéseinkkel, és merjünk korrigálni. Mert ezzel nemcsak a születéskor felvállalt karmánkat tudjuk ledolgozni, hanem az egészségünket is megóvhatjuk.

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?