Menü

Önerősítés felsőfokon

Az önsegítő technikák működési mechanizmusa nem olyan egyszerű, mint azt gondolnánk. Hatékonyabb gyakorlat lehet, ha leírjuk mindazon dolgokat, melyek fontosak, értékesek számunkra: pl. család, karrier – ez kevésbé függ az önbecsülésünktől.

Viszont éppen ezt az önbecsülést erősíthetjük ezzel. Ha tudatosítjuk magunkban, mennyire fontos a családunk, az az önbizalmunkat is növeli, közben pedig magát a családot is védi, például jobban kiállunk érte.

Egyszerűen jó kitartani saját értékeink, értékrendünk mellett.

Ha fenyegetve érezzük magunkat, pl. egy kritika vagy kudarc miatt, emlékezzünk az érdemeinkre.

Próbáljuk meg az önértékelésünk alapjait kiszélesíteni, minél több pozitív dolgot találni magunkban, ezzel képesek leszünk szabályozni érzelmeinket (csökken a depresszió esélye, a kudarcra/kritikákra adott heves reakció esélye, ha tisztában vagyunk saját értékeinkkel – minél többet fedezünk fel magunkban, annál jobb).

A megfelelési kényszertől szenvedő ember egy furcsa, nehezen összeegyeztethető kettősség szorításában éli az életét: egyrészt saját értékeit illetően kishitű és ezért nehezére esik spontán felvállalnia önmagát, másrészt pedig perfekcionista és maximalista, aki nehezen viseli el saját gyengeségeit (pontosabban az általa annak minősített személyiségvonásait és mulasztásait). Utóbbinak éppen az a magyarázata, hogy úgy érzi, kiválónak kell lennie, tökéletesen kell teljesítenie ahhoz, hogy „megfelelő” legyen, hogy mások elismerjék, kedveljék, jó véleménnyel legyenek róla. Nagyon érdekes, hogy az öntudatosnak és határozottnak tűnő, akár vezető pozícióban levő emberek esetében is gyakran fellelhetőek a tudattalan kishitűség jelei, ha elemezzük a viselkedésüket és a mögötte álló személyiséget.

Aki megtanul uralkodni a gondolatain, és arra törekszik, hogy erősítse a pozitív dolgokat, az megteremti a saját védelmét is. Kevés a pozitív gondolat, ha közben a környezetünkkel szemben folyamatosan negatív érzések ébrednek bennünk. A féltékenység, a bosszú, a harag, az irigység könnyen kioltja a legerősebb önerősítő technikát is.

A dolgok nemcsak mozgásban vannak, de létezésük különböző szintjein egyfajta vonzás és taszítás áll fenn közöttük. Lelki szinten ez azt jelenti, hogy amilyen energiát kibocsátunk magunkból, ahhoz hasonlót fogunk „vonzani” az életünkbe. Amilyen frekvenciájú a rezgésünk, olyan vibrálású embereket, jelenségeket vonzunk magunkhoz, miközben a más jellegű vibrációkat taszítjuk. Amilyen gondolataink vannak, olyanná válik az életünk. Ha a lelkünk mélyén békére és harmóniára vágyunk, akkor ezt fogjuk megkapni, ha azonban ez a vágyunk ember keménység és erős munkabírás mögé rejtheti saját személyével kapcsolatos bizonytalanságát, kételyeit, és ez az álcázás néha olyan jól sikerül, hogy még önmagát is félrevezetheti. Mivel a lelki támadások többsége belülről fakad, az egészség megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy először önmagunkkal legyünk „jóban”.

Fontos, hogy feltárjuk személyiségünk árnyoldalait, hogy merjünk szembesülni téves döntéseinkkel, és merjünk korrigálni. Mert ezzel nemcsak a születéskor felvállalt karmánkat tudjuk ledolgozni, hanem az egészségünket is megóvhatjuk.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.