Menü

Önerősítés felsőfokon

Az önsegítő technikák működési mechanizmusa nem olyan egyszerű, mint azt gondolnánk. Hatékonyabb gyakorlat lehet, ha leírjuk mindazon dolgokat, melyek fontosak, értékesek számunkra: pl. család, karrier – ez kevésbé függ az önbecsülésünktől.

Viszont éppen ezt az önbecsülést erősíthetjük ezzel. Ha tudatosítjuk magunkban, mennyire fontos a családunk, az az önbizalmunkat is növeli, közben pedig magát a családot is védi, például jobban kiállunk érte.

Egyszerűen jó kitartani saját értékeink, értékrendünk mellett.

Ha fenyegetve érezzük magunkat, pl. egy kritika vagy kudarc miatt, emlékezzünk az érdemeinkre.

Próbáljuk meg az önértékelésünk alapjait kiszélesíteni, minél több pozitív dolgot találni magunkban, ezzel képesek leszünk szabályozni érzelmeinket (csökken a depresszió esélye, a kudarcra/kritikákra adott heves reakció esélye, ha tisztában vagyunk saját értékeinkkel – minél többet fedezünk fel magunkban, annál jobb).

A megfelelési kényszertől szenvedő ember egy furcsa, nehezen összeegyeztethető kettősség szorításában éli az életét: egyrészt saját értékeit illetően kishitű és ezért nehezére esik spontán felvállalnia önmagát, másrészt pedig perfekcionista és maximalista, aki nehezen viseli el saját gyengeségeit (pontosabban az általa annak minősített személyiségvonásait és mulasztásait). Utóbbinak éppen az a magyarázata, hogy úgy érzi, kiválónak kell lennie, tökéletesen kell teljesítenie ahhoz, hogy „megfelelő” legyen, hogy mások elismerjék, kedveljék, jó véleménnyel legyenek róla. Nagyon érdekes, hogy az öntudatosnak és határozottnak tűnő, akár vezető pozícióban levő emberek esetében is gyakran fellelhetőek a tudattalan kishitűség jelei, ha elemezzük a viselkedésüket és a mögötte álló személyiséget.

Aki megtanul uralkodni a gondolatain, és arra törekszik, hogy erősítse a pozitív dolgokat, az megteremti a saját védelmét is. Kevés a pozitív gondolat, ha közben a környezetünkkel szemben folyamatosan negatív érzések ébrednek bennünk. A féltékenység, a bosszú, a harag, az irigység könnyen kioltja a legerősebb önerősítő technikát is.

A dolgok nemcsak mozgásban vannak, de létezésük különböző szintjein egyfajta vonzás és taszítás áll fenn közöttük. Lelki szinten ez azt jelenti, hogy amilyen energiát kibocsátunk magunkból, ahhoz hasonlót fogunk „vonzani” az életünkbe. Amilyen frekvenciájú a rezgésünk, olyan vibrálású embereket, jelenségeket vonzunk magunkhoz, miközben a más jellegű vibrációkat taszítjuk. Amilyen gondolataink vannak, olyanná válik az életünk. Ha a lelkünk mélyén békére és harmóniára vágyunk, akkor ezt fogjuk megkapni, ha azonban ez a vágyunk ember keménység és erős munkabírás mögé rejtheti saját személyével kapcsolatos bizonytalanságát, kételyeit, és ez az álcázás néha olyan jól sikerül, hogy még önmagát is félrevezetheti. Mivel a lelki támadások többsége belülről fakad, az egészség megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy először önmagunkkal legyünk „jóban”.

Fontos, hogy feltárjuk személyiségünk árnyoldalait, hogy merjünk szembesülni téves döntéseinkkel, és merjünk korrigálni. Mert ezzel nemcsak a születéskor felvállalt karmánkat tudjuk ledolgozni, hanem az egészségünket is megóvhatjuk.

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.

A túlkompenzálás jelei

A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.

Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?

Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.

Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?

Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.

Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?

Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?