Menü

Lezárni és elengedni

Lassan elérnünk 2020 végéhez, azonban nem elég naptárilag lezárni az évet, fontos hogy a gondolatainkban és érzelmeinkben is tudatosítsuk: új év kezdődik.

December végére már nem kell sem kiemeli, sem hangsúlyozni, hogy 2020 mennyire nehéz és megterhelő év volt. Olyan akadályok gördültek elénk közösségileg és egyénileg is, ami a mentálisan legstabilabb és legerősebb embereket is megvisel, ezért ne szégyelljük kimondani, ha elfáradtunk. Mert a folyamatos bizonytalanság, a félelem és a bezártság fárasztó fizikai és lelki viszonylatokban is.

Nem csak idén és most fontos összegezni és átgondolni, hanem minden év vagy hosszabb-rövidebb szakasz végén, amikor érezzük, hogy valami új kezdődik. Számvetést tartani és összeírni, mi volt jó, rossz, mit hibázhattunk vagy tehettünk volna jobban, miből fejlődtünk, miért lehetünk hálásak.

A YearCompass is egy ilyen lehetőséget ad, összegzésre, visszanézésre, lezárásra és előretekintésre hív. Egy kis füzet, amit ingyenesen is le lehet tölteni, ami kérdések nyomán segít újra átélni az év meghatározó pillanatait. Ez lehet „magányos küldetés” vagy közösségi esemény is, hiszen bár fizikailag az év nagy részében nem volt tanácsos a találkozások, az online tér végig ott volt lehetőségként, hogy beszélhessünk és időt tölthessünk a barátokkal, a szeretteinkkel. Most a füzet kitöltetése, 2020 közös lezárása is lehet egy ilyen program.

A visszanézés során fontos, hogy bármennyire is nehéz volt ez az év, keressünk olyan pillanatokat, amik ajándékok voltak és boldoggá tettek minket vagy másokat. Hiszen 2020 nemcsak a nehézségekből állt, március előtt még úgy éltünk, mintha ez az év is olyan lenne, mint akármelyik másik. Az élet azonban nem így akarta és mindenki kisebb vagy nagyobb kihívásokat kapott. De emellett tényleg voltak szebb pillanatok is, amiket szintén a járványnak köszönhetünk. A közös tapsolások, a piros szívek az ablakban, az orvosok és ápolók közös támogatása sokszor megindító volt, kár, hogy hamar abbamaradt. Vagy a nyár, ami valamennyire visszaadta a tavasz elvett élményeit és úgy tűnt kicsit megpihenhetünk.

Amikor átgondoljuk ezt az időszakot, gondoljunk a sok rossz mellett a jóra is. A közös pillanatokra akár offline, akár online. A barátságokra, amik segítettek átvészelni, a családtagjainkra, akikkel talán rég nem töltöttünk ennyi időt, vagy bárkire, aki akár egy aprósággal is, de hozzáadott az évünkhöz.

Így nézzünk 2021 elé, erővel és bátran. Az elmúlt év nagy tanulságokat adott, megmutatta, hogy mennyire törékeny az élet és mi magunk. És ráébresztett minket arra is, hogy a legfontosabbak azok az emberek, akiket szeretünk. Szeressünk jobban, segítsük többet és legyünk még bátrabban a következő évben is.

A fagyöngy – karácsonyi jelkép és gyógyító növény

Mindenki ismeri a fagyöngyöt, amit nem csak a fákon látunk csomókban, hanem leszedve a karácsony egyik jelképe, de ez a növény egy dísznél sokkal több.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.