Menü

Az idei év legjobb akciófilmje? - Tyler Rake: A kimenekítés

A filmet a Russo fivérek rendezték, akik szinte mindig tudnak valami újat mutatni az akciójelenetek terén, ezt a hagyományt a Tyler Rake is tökéletesen továbbvitte.

A rövid történet, hogy Tyler Rake (Chris Hemsworth) a feketepiaci zsoldos megbízást kap, hogy szabadítsa ki egy indiai drogbáró fiát, Bangladesh legnagyobb drogbárójának fogságából. A művelet egészen jól halad, mindaddig amíg a megrendelő Rake-ék ellen fordul, plusz az emberrabló drogbáró az egész rendőrséget hősünk ellen fordítja. A film egy hajtóvadászat, amiben Tyler Rake igyekszik keményen és hősiesen helytállni.

Ez egy rengetegszer látott és megírt történet. Nyílegyenes és lineáris, de nem is a drámájával akarja a nézőket megfogni, hanem sokkal inkább a karakterekkel és talán egy eddig soha nem látott akciófilmes megközelítéssel. Tele van jobbnál jobb mozalmas jelenetekkel. Közelharcok, gépkarabélyos lövöldözés, autós üldözés Bangladesh utcáin, amit zseniálisan és lehengerlően csináltak meg. A film egyáltalán nem akar meghökkenteni (a főhős nyilván nem fog meghalni a film elején), de mégis kiszámíthatatlan az utolsó pillanatig, hogy mi fog történni Ovi Mahajannal (Rudhraksh Jaiswal), aki az egész történet alapja.

Chris Hemsworth természetesen nem ad elő 10 perces monológokat, de a fizikuma bizonyosan próbára volt téve a filmben (elmondása szerint közel fél évig minden nap edzett a filmre). A kimenekítés koreografiája, - ellentétben sok akciófilmmel, mint például a John Wick vagy A Kingsman ahol a statiszták “tulajdonképpen beleszaladnak a golyóba” -, a maga realizmusával, hidegségével és természetesen merész operatőri meglátással adja vissza az akciójeleneteket.

Érdemes megemlíteni egy 12 perces jelenetet, amely egy földutas üldözésből indul, egy feszült közelharc után később kimegyünk az utcára, ahol egy két emberes küzdelem lesz, majd megint autós üldözés és természetesen robbanással ér véget. Lehengerlő az a rendezői meglátás, amely nem akar lassítani egy-egy látványos jelenetet, nem emeli ki Hemsworth hatalmas izmait. A kamera együtt rohan a színészekkel, de mégis minden pillanatban precíz és kivehető, hogy mi történik. Szinte már túl dinamikusnak is hat, emiatt egy pillanatra sem lehet elvenni a tekintetünket a képernyőről.

Bangladesh pedig egy tökéletes helyszín egy ilyen filmnek, kifejezetten jó, hogy végre nem egy belvárosi betondzsungelben vagyunk, vagy, hogy nem az amerikai vidéken nyírják egymást a jók és a rosszak.

A film minden bizonnyal soha nem lesz egy Oscar esélyes alkotás, ehhez mérten nem is vállalja túl magát. Sok logikai hiányosságot lehetne keresni, de igazából felesleges, mert egy jól átgondolt és félelmetesen feszült, sok helyen véres és erőszakos akciófilm, amely a zsáner egyik legjobbja lett és még sokáig az is maradhat. A film történetvezetése sokszor klisés, a karakterek története ugyan nem újszerű, de mégis jó. A látványos operatőri munka pedig egy eddig alig látott megközelítésbe meséli el a történetet, amely bőven megéri azt a két órát, amelyet rá kell szánni a megnézésére, én csak ajánlani tudom mindenkinek.

Szabó Máté

Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez

Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.

A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.

Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.

John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?