Az idei év legjobb akciófilmje? - Tyler Rake: A kimenekítés

A filmet a Russo fivérek rendezték, akik szinte mindig tudnak valami újat mutatni az akciójelenetek terén, ezt a hagyományt a Tyler Rake is tökéletesen továbbvitte.

A rövid történet, hogy Tyler Rake (Chris Hemsworth) a feketepiaci zsoldos megbízást kap, hogy szabadítsa ki egy indiai drogbáró fiát, Bangladesh legnagyobb drogbárójának fogságából. A művelet egészen jól halad, mindaddig amíg a megrendelő Rake-ék ellen fordul, plusz az emberrabló drogbáró az egész rendőrséget hősünk ellen fordítja. A film egy hajtóvadászat, amiben Tyler Rake igyekszik keményen és hősiesen helytállni.

Ez egy rengetegszer látott és megírt történet. Nyílegyenes és lineáris, de nem is a drámájával akarja a nézőket megfogni, hanem sokkal inkább a karakterekkel és talán egy eddig soha nem látott akciófilmes megközelítéssel. Tele van jobbnál jobb mozalmas jelenetekkel. Közelharcok, gépkarabélyos lövöldözés, autós üldözés Bangladesh utcáin, amit zseniálisan és lehengerlően csináltak meg. A film egyáltalán nem akar meghökkenteni (a főhős nyilván nem fog meghalni a film elején), de mégis kiszámíthatatlan az utolsó pillanatig, hogy mi fog történni Ovi Mahajannal (Rudhraksh Jaiswal), aki az egész történet alapja.

Chris Hemsworth természetesen nem ad elő 10 perces monológokat, de a fizikuma bizonyosan próbára volt téve a filmben (elmondása szerint közel fél évig minden nap edzett a filmre). A kimenekítés koreografiája, - ellentétben sok akciófilmmel, mint például a John Wick vagy A Kingsman ahol a statiszták “tulajdonképpen beleszaladnak a golyóba” -, a maga realizmusával, hidegségével és természetesen merész operatőri meglátással adja vissza az akciójeleneteket.

Érdemes megemlíteni egy 12 perces jelenetet, amely egy földutas üldözésből indul, egy feszült közelharc után később kimegyünk az utcára, ahol egy két emberes küzdelem lesz, majd megint autós üldözés és természetesen robbanással ér véget. Lehengerlő az a rendezői meglátás, amely nem akar lassítani egy-egy látványos jelenetet, nem emeli ki Hemsworth hatalmas izmait. A kamera együtt rohan a színészekkel, de mégis minden pillanatban precíz és kivehető, hogy mi történik. Szinte már túl dinamikusnak is hat, emiatt egy pillanatra sem lehet elvenni a tekintetünket a képernyőről.

Bangladesh pedig egy tökéletes helyszín egy ilyen filmnek, kifejezetten jó, hogy végre nem egy belvárosi betondzsungelben vagyunk, vagy, hogy nem az amerikai vidéken nyírják egymást a jók és a rosszak.

A film minden bizonnyal soha nem lesz egy Oscar esélyes alkotás, ehhez mérten nem is vállalja túl magát. Sok logikai hiányosságot lehetne keresni, de igazából felesleges, mert egy jól átgondolt és félelmetesen feszült, sok helyen véres és erőszakos akciófilm, amely a zsáner egyik legjobbja lett és még sokáig az is maradhat. A film történetvezetése sokszor klisés, a karakterek története ugyan nem újszerű, de mégis jó. A látványos operatőri munka pedig egy eddig alig látott megközelítésbe meséli el a történetet, amely bőven megéri azt a két órát, amelyet rá kell szánni a megnézésére, én csak ajánlani tudom mindenkinek.

Szabó Máté