Gyakran előforduló párkapcsolati problémák

Párkapcsolatban lenni nem elengedhetetlen a boldogsághoz, de tény, ha jó párkapcsolatban vagyunk, az sokkal szebbé, jobbá varázsolja az életünket. Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért megy tönkre olyan sok kapcsolat, különösen akkor, ha olyan jól indult, olyan jól működött.

Túlságosan biztosra venni, hogy a partnerünk mindig jelen lesz

Egy párkapcsolatban jó támaszkodni a másikra, jó érzés tudni, hogy ha szükségünk van valakire, akkor a társunk ott lesz a bajban. Sokan azonban olyannyira függni kezdenek partnerüktől, hogy el se tudják képzelni az életüket nélküle. Ez az elsőre romantikusnak tűnő érzés rendkívül káros tud lenni, hiszen egy idő után saját döntéseket sem fogunk tudni meghozni a párunk nélkül. Érdemes mindig tudatában lennünk annak, hogy párunk nem biztos, hogy örökké mellettünk lesz, és ezesetben nekünk kell egyedül megállnunk a lábunkon. Sokszor tapasztalom, hogy ha valakit túlságosan biztosra veszünk, idővel, egyre kevesebb figyelmet fordítunk rá. Ilyenkor nagy meglepetésként érhet, ha párunk elégedetlenné válik, de jó ha tudjuk: akit túlságosan biztosra veszünk, annak sokszor nem szentelünk elég figyelmet.

Túlzott mértékű bizalmatlanság a párunkkal szemben

A kapcsolat elején többször eszünkbe juthat a kérdés: vajon tényleg együtt maradunk? vajon a párom érzései őszinték? nem kacsintgat esetleg mások felé is? Ideális esetben ezek a bizalmatlanságok egyre elhalványulnak, és valódi biztonságot tudunk találni a másikban. Van azonban, amikor képtelenek vagyunk elengedni a bizalmatlanságunkat. Ez könnyen szétrombolhatja a kapcsolatot, mert a párunk a saját bizalmatlanságunkban a saját bizonytalanságát fogja megélni. Ilyenkor féltékenykedünk, szeretnénk, ha a párunk újra és újra, egyre hevesebben bizonyítaná be: csak minket akar. Az ilyen vallomásnak kétség kívül meg van a romantikája, de ha túl sokszor történik meg, értékét veszti, sőt éppen az ellenkezőjét érjük el: egyik fél sem bízik majd meg a másikban.

Sok példán keresztül láttam, hogy az egymással szembeni bizalmatlanság szorongást szül. A másik fél elkezd túlteljesíteni, és azt várja, hogy ezzel visszaszerzi párja bizalmát. A túlteljesítés extrém esetben azt is jelentheti, hogy a bizalmatlanságot elkerülendő, mindent úgy a párunk kedvében járva próbálunk megtenni, ezzel is kimutatva elkötelezettségünket. Ebben a játszmában azonban senki sem lehet boldog: a bizalmatlan fél egyre többet akar, a túlteljesítés lesz a norma, és ha a párja saját akaratát akarja érvényesíteni, már gyanakvóvá válik. Az ilyen kapcsolatokban gyakori például, hogy idővel minden fontos döntést csak az egyik fél hoz meg, a másik fél pedig lenyeli a keserű pirulát. A belenyugvók sorsa végső soron önmaguk elvesztése a párkapcsolatban.

Saját határaink elvesztése a kapcsolatban

A szerelemről az az ideálkép él sokak fejében, hogy az két ember feltétel nélküli, szenvedélyes összeforrássa. Ha ez a szenvedély csökken, akkor baj van, azonnal tennünk kell valamit. A valóságban ez talán igaz lehet a kapcsolat első néhány hónapjára, esetleg első egy évére, de ezután fontos, hogy mindkét fél megtalálja saját magát a kapcsolatban, és ne csak egymás viszonyában tudjuk meghatározni önmagunkat. Attól, hogy valaki személyes teret szeretne magáénak tudni, nem jelenti azt, hogy nem szereti a másikat, hogy nem vágyik a közelségére. Sokan azonban sülve főve együtt vannak a párukkal, mindent megosztanak egymással, csak közösen mennek el bulizni, csak közös barátaik vannak.

Ez a helyzet az első problémáig még ideálisnak is tűnhet, ám ekkor döbbenünk rá, hogy nincs kihez fordulnunk, hiszen mindent visszahallhat párja.

Szerző: Udvari Fanni