Újrakezdés válás után
- Dátum: 2021.08.13., 16:46
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- elköteleződés, lélek, párkapcsolat, psziché, pszichoterápia, újrakezdés, válás, változás
Bár a vidám válási szelfik mást akarnak elhitetni, a házasság felbomlását nem lehet fájdalom és sérülések nélkül megúszni. A válás azonban nemcsak kudarc, hanem egy jobb párkapcsolat lehetőségét is jelentheti.
A válás, az élettársi kapcsolat megszűnése veszteség, és - hasonlóképpen, mint a partner halálakor - meg kellene történnie a gyászmunkának.
- Ha azonnal új partnerhez kapcsolódunk, akkor ez elmarad - mutat rá a szakember -, hiszen egy új társ közelsége mindig színes, izgalmas napokat, intenzív élménygyűjtést jelent, ami elsodorja a gondolatokat. Nincs alkalom és nem jelenik meg az igény, hogy szembenézzünk azzal, milyen is volt a tönkrement házasság, kit miben terhel felelősség, milyen sérüléseket szereztem, mit kellett volna nekem és a volt társamnak másként csinálni.

Ha csak akkor merünk kilépni a menthetetlennek tartott kapcsolatból, amikor már láthatáron a következő partner, akkor a klinikai szakpszichológus szerint ez arról árulkodik, hogy nem hiszünk abban, hogy képesek lennénk a házasság felbomlását egyedül feldolgozni, holott egészséges ember számára ez egy viselhető teher.
- Létezik ennél is mélyebb ok, ami a válás utáni új, szoros párkapcsolat kialakulását meggátolja, de ez nem is az előző házasságban, hanem a származási családunkban tapasztaltakból eredhet. Például ha valaki évtizedeken át tehetetlen szemtanúja és elszenvedője volt apja agressziójának, és csak a férjhez menéssel tudott elmenekülni, vagy a családjában többnyire nők vették körül, mert a férfiak szinte csak gyereknemzéskor voltak jelen, akkor hajlamos lehet továbbvinni ezt a családi mintát, és ez gyakran alapvetőbb erőként munkál, mint a felnőttkori kapcsolatok.
Ezek az emberek gyakran élnek párkapcsolat nélkül vagy olyan kapcsolatban, amelyben társuk is megelégszik a lazább kapcsolattartással: nincs közös háztartásuk, hetente csak néhány alkalommal találkoznak, sokszor az egyik fél még házas is, így az együttlétek csak a romantikus órákra korlátozódnak. Ez lehet mindkettejüknek is kielégítő, ha nem érzik, hogy bármiről is lemaradnának.

Amikor megszűnik egy intim kapcsolatunk, életünk egy szakasza zárul le. A közös "mi" helyett újból csak az "én" van, de még ezer szállal kötődünk a másikhoz: érzelmileg, gondolatilag, anyagilag, az életvezetés terén, a kapcsolatrendszerünkben. Ezeket a szálakat kell elvágni, elvarrni, amennyire lehet, hogy idővel lehessen új társunk, ha szeretnénk. Ez nagy munka, amihez rengeteg felkavaró érzés tartozik. Fontos, hogy merjük megélni ezeket az érzéseket és a hozzátartozó gondolatokat, mert ez kell ahhoz, hogy elköszönjünk életünknek ettől a darabjától, és fontos élettapasztalatként felfogva tudjunk továbblépni.
Nem kell feltétlenül szakember vagy önsegítő csoport segítségét igénybe venni, egészen hétköznapi dolgok is megteremtik rá a lehetőséget: beszélgetések egy bizalmas baráttal, naplóírás vagy egy magányos séta, amikor szabadon kóborolhatnak a gondolataink. Akkor szokott problémássá válni a helyzet, ha az egyik partner egy idő után mégis szorosabb kapcsolatot szeretne, és van úgy, hogy egy pszichoterápiás folyamatban döbben rá a lazább kapcsolatokat előnyben részesítő fél, hogy bizony problémái vannak az intimitással, és ugyan életkora szerint középkorú vagy még idősebb, lélektani értelemben azonban még mindig nem vált le a származási családjáról, és ez gátja a mélyebb elköteleződésének. A bőréből természetesen senki sem tud kibújni, a másik emberhez kötődés milyensége mindig is az egészen kicsi korban átélteken fog alapulni, de a pszichoterápia során meg lehet tanulni, hogy a párkapcsolataiban merjünk bátrabban élni, másképp választani, és ha észrevesszük, hogy a gyerekkorból eredő érzéseink kezdik irányítani a viselkedésünket, akkor tudjuk kezelni.

Ha valaki a válás után újra a szoros elköteleződés vagy a házasságkötés mellett dönt, jó esetben azért teszi, mert átment egy keserves procedúrán, amiből levonta a következtetéseket, már nem ugyanaz az ember, mint aki az előző kapcsolatában volt, érettebb a személyisége, és bízik abban, hogy ha most újra nekifut, akkor jobban fogja csinálni, mint elsőre tette.
A harag – amit érdemes elmondani a gyerekeknek erről
A harag egy természetes reakció már kisgyermekkorban is, érdemes a gyerekeket ezzel kapcsolatban terelgetni, hogy jól tudják kezelni a dühüket.
Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége
Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.
Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?
Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?
Miért érezhetjük magunkat kimerültnek tavasszal? – A szervezet alkalmazkodása az évszakváltáshoz
A tavasz sokak számára a megújulás időszaka: hosszabbak a nappalok, több a napfény, és a természet is újjáéled. Mégis gyakori tapasztalat, hogy március elején sokan inkább fáradtnak, nyugtalanabbnak vagy kimerültnek érzik magukat.
Hogyan segíthet az optimista gondolkodás a hosszabb és egészségesebb élethez
Sokan úgy vélik, hogy az optimizmus velünk született tulajdonság: van, aki mindig pozitívan látja a dolgokat, míg mások hajlamosak a pesszimizmusra. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy az optimista hozzáállás nem csupán genetikai adottság kérdése.