Újrakezdés válás után
- Dátum: 2021.08.13., 16:46
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- elköteleződés, lélek, párkapcsolat, psziché, pszichoterápia, újrakezdés, válás, változás
Bár a vidám válási szelfik mást akarnak elhitetni, a házasság felbomlását nem lehet fájdalom és sérülések nélkül megúszni. A válás azonban nemcsak kudarc, hanem egy jobb párkapcsolat lehetőségét is jelentheti.
A válás, az élettársi kapcsolat megszűnése veszteség, és - hasonlóképpen, mint a partner halálakor - meg kellene történnie a gyászmunkának.
- Ha azonnal új partnerhez kapcsolódunk, akkor ez elmarad - mutat rá a szakember -, hiszen egy új társ közelsége mindig színes, izgalmas napokat, intenzív élménygyűjtést jelent, ami elsodorja a gondolatokat. Nincs alkalom és nem jelenik meg az igény, hogy szembenézzünk azzal, milyen is volt a tönkrement házasság, kit miben terhel felelősség, milyen sérüléseket szereztem, mit kellett volna nekem és a volt társamnak másként csinálni.

Ha csak akkor merünk kilépni a menthetetlennek tartott kapcsolatból, amikor már láthatáron a következő partner, akkor a klinikai szakpszichológus szerint ez arról árulkodik, hogy nem hiszünk abban, hogy képesek lennénk a házasság felbomlását egyedül feldolgozni, holott egészséges ember számára ez egy viselhető teher.
- Létezik ennél is mélyebb ok, ami a válás utáni új, szoros párkapcsolat kialakulását meggátolja, de ez nem is az előző házasságban, hanem a származási családunkban tapasztaltakból eredhet. Például ha valaki évtizedeken át tehetetlen szemtanúja és elszenvedője volt apja agressziójának, és csak a férjhez menéssel tudott elmenekülni, vagy a családjában többnyire nők vették körül, mert a férfiak szinte csak gyereknemzéskor voltak jelen, akkor hajlamos lehet továbbvinni ezt a családi mintát, és ez gyakran alapvetőbb erőként munkál, mint a felnőttkori kapcsolatok.
Ezek az emberek gyakran élnek párkapcsolat nélkül vagy olyan kapcsolatban, amelyben társuk is megelégszik a lazább kapcsolattartással: nincs közös háztartásuk, hetente csak néhány alkalommal találkoznak, sokszor az egyik fél még házas is, így az együttlétek csak a romantikus órákra korlátozódnak. Ez lehet mindkettejüknek is kielégítő, ha nem érzik, hogy bármiről is lemaradnának.

Amikor megszűnik egy intim kapcsolatunk, életünk egy szakasza zárul le. A közös "mi" helyett újból csak az "én" van, de még ezer szállal kötődünk a másikhoz: érzelmileg, gondolatilag, anyagilag, az életvezetés terén, a kapcsolatrendszerünkben. Ezeket a szálakat kell elvágni, elvarrni, amennyire lehet, hogy idővel lehessen új társunk, ha szeretnénk. Ez nagy munka, amihez rengeteg felkavaró érzés tartozik. Fontos, hogy merjük megélni ezeket az érzéseket és a hozzátartozó gondolatokat, mert ez kell ahhoz, hogy elköszönjünk életünknek ettől a darabjától, és fontos élettapasztalatként felfogva tudjunk továbblépni.
Nem kell feltétlenül szakember vagy önsegítő csoport segítségét igénybe venni, egészen hétköznapi dolgok is megteremtik rá a lehetőséget: beszélgetések egy bizalmas baráttal, naplóírás vagy egy magányos séta, amikor szabadon kóborolhatnak a gondolataink. Akkor szokott problémássá válni a helyzet, ha az egyik partner egy idő után mégis szorosabb kapcsolatot szeretne, és van úgy, hogy egy pszichoterápiás folyamatban döbben rá a lazább kapcsolatokat előnyben részesítő fél, hogy bizony problémái vannak az intimitással, és ugyan életkora szerint középkorú vagy még idősebb, lélektani értelemben azonban még mindig nem vált le a származási családjáról, és ez gátja a mélyebb elköteleződésének. A bőréből természetesen senki sem tud kibújni, a másik emberhez kötődés milyensége mindig is az egészen kicsi korban átélteken fog alapulni, de a pszichoterápia során meg lehet tanulni, hogy a párkapcsolataiban merjünk bátrabban élni, másképp választani, és ha észrevesszük, hogy a gyerekkorból eredő érzéseink kezdik irányítani a viselkedésünket, akkor tudjuk kezelni.

Ha valaki a válás után újra a szoros elköteleződés vagy a házasságkötés mellett dönt, jó esetben azért teszi, mert átment egy keserves procedúrán, amiből levonta a következtetéseket, már nem ugyanaz az ember, mint aki az előző kapcsolatában volt, érettebb a személyisége, és bízik abban, hogy ha most újra nekifut, akkor jobban fogja csinálni, mint elsőre tette.
Meghízás és a szociális szorongás kapcsolata
A meghízás nemcsak fizikai, hanem lelki és társas következményekkel is járhat. Bár önmagában a túlsúly nem okoz automatikusan szociális szorongást, sok embernél hozzájárulhat annak kialakulásához vagy felerősödéséhez. A testkép megváltozása, a negatív társadalmi visszajelzések és az önbizalom csökkenése egyaránt szerepet játszhatnak ebben.
A humor gyógyító ereje
A humor az emberi élet egyik legkülönlegesebb ajándéka. Egy őszinte nevetés képes feloldani a feszültséget, javítani a hangulatot, közelebb hozni egymáshoz az embereket, és még az egészségünkre is kedvező hatással lehet. Bár a humor nem helyettesíti az orvosi kezelést, egyre több kutatás igazolja, hogy fontos szerepet játszik a testi és lelki jóllét megőrzésében. Nem véletlen, hogy a nevetést gyakran a „legjobb gyógyszerként” emlegetik.
Diszfunkcionális család árnyékában
A család az első és legfontosabb közeg, amelyben az ember megtanulja a szeretet, a bizalom, a kommunikáció és az együttműködés alapjait. Ideális esetben a család biztonságot, elfogadást és érzelmi támaszt nyújt tagjai számára. Előfordul azonban, hogy a családi működés tartósan egészségtelenné válik, és nem képes megfelelően betölteni ezeket a feladatait. Ezt nevezzük diszfunkcionális családnak.
A belső béke nem luxus, hanem tudatos döntés
Sokáig azt hisszük, hogy akkor vagyunk jó emberek, ha mindig mindenki rendelkezésére állunk. Azonnal válaszolunk az üzenetekre, megpróbálunk minden konfliktust elsimítani, újabb és újabb esélyeket adunk azoknak, akik korábban már csalódást okoztak, és gyakran saját igényeinket tesszük az utolsó helyre.
Hogyan szabaduljunk ki a túlgondolás csapdájából?
A rohanó hétköznapokban sokan tapasztalják, hogy egy-egy döntés, beszélgetés vagy váratlan helyzet után órákig, sőt akár napokig is ugyanazokon a gondolatokon rágódnak. Vajon jól fogalmaztam? Mit gondolhatott rólam a másik? Mi lesz, ha rosszul döntök? Ezek az ismétlődő kérdések szinte észrevétlenül veszik át az irányítást a gondolataink felett.