Menü

Újrakezdés válás után

Bár a vidám válási szelfik mást akarnak elhitetni, a házasság felbomlását nem lehet fájdalom és sérülések nélkül megúszni. A válás azonban nemcsak kudarc, hanem egy jobb párkapcsolat lehetőségét is jelentheti.

A válás, az élettársi kapcsolat megszűnése veszteség, és - hasonlóképpen, mint a partner halálakor - meg kellene történnie a gyászmunkának.

- Ha azonnal új partnerhez kapcsolódunk, akkor ez elmarad - mutat rá a szakember -, hiszen egy új társ közelsége mindig színes, izgalmas napokat, intenzív élménygyűjtést jelent, ami elsodorja a gondolatokat. Nincs alkalom és nem jelenik meg az igény, hogy szembenézzünk azzal, milyen is volt a tönkrement házasság, kit miben terhel felelősség, milyen sérüléseket szereztem, mit kellett volna nekem és a volt társamnak másként csinálni.

Ha csak akkor merünk kilépni a menthetetlennek tartott kapcsolatból, amikor már láthatáron a következő partner, akkor a klinikai szakpszichológus szerint ez arról árulkodik, hogy nem hiszünk abban, hogy képesek lennénk a házasság felbomlását egyedül feldolgozni, holott egészséges ember számára ez egy viselhető teher.

- Létezik ennél is mélyebb ok, ami a válás utáni új, szoros párkapcsolat kialakulását meggátolja, de ez nem is az előző házasságban, hanem a származási családunkban tapasztaltakból eredhet. Például ha valaki évtizedeken át tehetetlen szemtanúja és elszenvedője volt apja agressziójának, és csak a férjhez menéssel tudott elmenekülni, vagy a családjában többnyire nők vették körül, mert a férfiak szinte csak gyereknemzéskor voltak jelen, akkor hajlamos lehet továbbvinni ezt a családi mintát, és ez gyakran alapvetőbb erőként munkál, mint a felnőttkori kapcsolatok.

Ezek az emberek gyakran élnek párkapcsolat nélkül vagy olyan kapcsolatban, amelyben társuk is megelégszik a lazább kapcsolattartással: nincs közös háztartásuk, hetente csak néhány alkalommal találkoznak, sokszor az egyik fél még házas is, így az együttlétek csak a romantikus órákra korlátozódnak. Ez lehet mindkettejüknek is kielégítő, ha nem érzik, hogy bármiről is lemaradnának.

Amikor megszűnik egy intim kapcsolatunk, életünk egy szakasza zárul le. A közös "mi" helyett újból csak az "én" van, de még ezer szállal kötődünk a másikhoz: érzelmileg, gondolatilag, anyagilag, az életvezetés terén, a kapcsolatrendszerünkben. Ezeket a szálakat kell elvágni, elvarrni, amennyire lehet, hogy idővel lehessen új társunk, ha szeretnénk. Ez nagy munka, amihez rengeteg felkavaró érzés tartozik. Fontos, hogy merjük megélni ezeket az érzéseket és a hozzátartozó gondolatokat, mert ez kell ahhoz, hogy elköszönjünk életünknek ettől a darabjától, és fontos élettapasztalatként felfogva tudjunk továbblépni.

Nem kell feltétlenül szakember vagy önsegítő csoport segítségét igénybe venni, egészen hétköznapi dolgok is megteremtik rá a lehetőséget: beszélgetések egy bizalmas baráttal, naplóírás vagy egy magányos séta, amikor szabadon kóborolhatnak a gondolataink. Akkor szokott problémássá válni a helyzet, ha az egyik partner egy idő után mégis szorosabb kapcsolatot szeretne, és van úgy, hogy egy pszichoterápiás folyamatban döbben rá a lazább kapcsolatokat előnyben részesítő fél, hogy bizony problémái vannak az intimitással, és ugyan életkora szerint középkorú vagy még idősebb, lélektani értelemben azonban még mindig nem vált le a származási családjáról, és ez gátja a mélyebb elköteleződésének. A bőréből természetesen senki sem tud kibújni, a másik emberhez kötődés milyensége mindig is az egészen kicsi korban átélteken fog alapulni, de a pszichoterápia során meg lehet tanulni, hogy a párkapcsolataiban merjünk bátrabban élni, másképp választani, és ha észrevesszük, hogy a gyerekkorból eredő érzéseink kezdik irányítani a viselkedésünket, akkor tudjuk kezelni.

Ha valaki a válás után újra a szoros elköteleződés vagy a házasságkötés mellett dönt, jó esetben azért teszi, mert átment egy keserves procedúrán, amiből levonta a következtetéseket, már nem ugyanaz az ember, mint aki az előző kapcsolatában volt, érettebb a személyisége, és bízik abban, hogy ha most újra nekifut, akkor jobban fogja csinálni, mint elsőre tette.

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.