Létezik-e magzati látás?

Gondolj vissza az első emlékedre. Mikorról származik? Talán úgy három éves korodból? Mi az? Esetleg egy helyszínhez kötődik, talán egy kép a kertetekből vagy a konyhátokból?

Most próbálj meg még visszább menni. Vajon milyen képek lehettek a fejedben, mielőtt megszülettél? Jóval korábban természetesen sötétben voltál, édesanyád méhében, a szemeid csukva voltak, mert ebben az időszakban az agyad vizuális rendszere még nagyban fejlődésben volt. De ha a szemedben lévő idegsejtek már aktívak voltak, láthattál-e valamit?

Azt ismeri a tudomány, hogy már az anyaméhben, a sötétségben is történik valami a fényérzékeny retinában (más néven recehártya, a központi idegrendszer részének tekintik) közvetlenül a születésünk előtt. Aggódásra semmi szükség, ezt a kutatók sem azért tudják, mert születés előtt álló magzatokon vagy éppen megszületett babákon kísérleteket végeztek volna.

Az elmúlt 30 évben számos fajon vizsgálták a retinában lévő idegsejtek születés előtti aktivitását, és mivel a főemlősök, illetve általánosságban a gerincesek és az emlősök fejlődési folyamatai rendkívül hasonlóak, feltételezik, hogy nagyjából megegyező folyamatok zajlanak le az emberi fejlődés során is.

Megfigyelték, hogy spontán retinális aktivitás van az agyban, amelyet retinális hullámoknak hívnak. A jelenséget olasz idegtudományi kutatók írták le az 1980-as években, de amerikai csoportok foglalkoztak tovább a témával a következő évtizedek során.

Minden vizsgált állatcsoportban hasonló vizuális aktivitást találtak: majmokban, csirkékben, teknősökben, egerekben, nyulakban, görényekben, macskákban, de még a halakban is. Ezeknél a fajoknál a vizuális aktivitás a születést megelőző néhány napban vagy hétben kezdődött. Ami különbözött, hogy mikor nyitották ki először a szemüket: a születéskor vagy néhány nappal azt követően.

A kutatás legmegfelelőbb szereplőinek az egerek és a görények bizonyultak, ők ugyanis csak néhány héttel a születésüket követően nyitják ki először a szemüket. Ez rendkívül hasznos, mert hosszú időt biztosít a retinális hullámok vizsgálatára.

A retinális hullámok felettébb hasznosak, hiszen segítségükkel figyelhető pontosabban az agyi fejlődés. A retina ugyanis kapcsolatot tart az agy egy bizonyos régiójával, az úgynevezett talamusszal, ami fontos hálózati összekötőként működik.

A retinális hullámok feltételezhetően azonban ennél sokkal többre képesek, minthogy az agy fejlődésében szerepet játszanak. Valószínűleg információt nyújtanak a fejlődő szervezetnek az általános formákról, illetve mozgásokról, amelyekkel majd az első időszakban találkozik, miután kinyitotta a szemeit.

A retinális hullámokat akár egy természetes, ösztönös tanulási formának is tekinthetnénk, amelyek egyfajta rendszerként működnek, és a vizuális folyamatok későbbi lépéseinek megedzésében segítenek.

De vajon tényleg látnak-e a magzatok retinális hullámokat? Erre a kérdésre sosem fogunk választ kapni. Egyrészt a tudomány jelenlegi állása és a terhesgondozás alapos és gyakori vizsgálatai ellenére még mindig hihetetlenül keveset tudunk a magzati fejlődésről. Másrészt nem vagyunk képesek más emberek tudatos élményeinek vizsgálatára, mert mind egyéni élmény, történés, és az adott egyed fejében történik. Ez ugyanúgy a felnőttekre is igaz.

Mindenesetre mindig bízhatunk abban, hogy fejlődő kisbabánk valóban lát valamit, ami felkészíti őt a születés utáni vizuális élmények további feldolgozására. Ez az érzés mindennél megnyugtatóbb és meditatívabb lehet – tele csodákkal.

Felhasznált forrás: https://www.psychologytoday.com/intl/blog/your-internet-brain/202110/what-do-you-see-just-you-are-born

Fort Molnár Henriett