A hastánc, mint életstílus

A hastánc a testnek-léleknek egy különleges kifejezőeszköze, melyben fontos szerepet játszik a kreativitás, az önkifejezés, a spiritualitás. A hastánc, több, mint tánc. Életstílus. Bartha Rékával, a Lunotis Tribal Academy fellépőcsoportjának tagjával beszélgettem.

- Miért épp a hastánc? Mikor szerettél bele, mit lehet tudni a kezdetekről?

Nagyon sokáig úgy éreztem, hogy mi sem állhat tőlem távolabb, mint a hastánc! Nem szerettem semmilyen táncot, nem is volt hozzá semmi érzékem, és a nőiességnek sem voltam mintaképe. Kicsi, kócos „rocker gyerek” voltam. Burány Judit Hóförgeteg Gothic-Rock-Metál Hastánciskolájában kezdtem neki a hastáncnak 2010-ben, amikor felfedeztem, hogy nem csak az arab zene és a csillogó, élénk színekben pompázó felszerelés a lehetséges opció, hanem felhasználható a hastáncstílusok technikai készlete a kedvenc rock, metal és dubstep zenéimre is, sőt szinte bármilyen zenére! Megtetszett ez a lehetőség és hogy mennyire „dögös” tud lenni a látvány. Egyetemistaként tehát elsősorban az vonzott, hogy elképesztően menőnek tartottam az egészet, és azt, hogy színpadra léphetek a magam csekély önbizalmával.

Emellett felfedeztem, hogy jó hatással van rám, átmozgat, sokat javított a gyerekkorom óta fennálló gerincproblémáimon. Ahogy teltek az évek, sokkal inkább elkezdtem értékelni a lelki hatásokat; azt, hogy a tánc a lélekben is kinyit egy újabb dimenziót. Tetszik, hogy különböző karakterek bőrébe bújhatok pár percre, szeretek tánc segítségével kifejezni, előadni, parodizálni.

Az első kislányom születése után döntöttem úgy, hogy kifejezetten a törzsi fúziós hastáncban szeretnék kiteljesedni, így jelentkeztem a Tóth Réka Anna által vezetett Lunotis Tribal Academy-be. Réka egyből behajított a mély vízbe, és bevett egy csoportos koreográfiába a Lélek-Labirintus című közelgő tematikus előadáshoz. Mivel sikerült gyorsan adaptálódnom és jól szerepelnem, felkért, hogy a középhaladó Selenit Tribe mellett legyek a Lunotis fellépő-csoportjának, a Taimane Tribe-nak a tagja is. Így kezdődött el ez a fejezet és ez a „szerelem” azóta is tart!

- Hogyan segít a hastánc abban, hogy valaki megélje a nőiességét, saját női útját, megélését és boldogságát?

Először is a közösségi élmény útján. A törzsi fúziós hastánc körökben nagyon fontos, hogy egy egymást támogató, bátorító, biztonságot adó női közösség jöjjön létre, ahol egyénileg és csoportban is ki tudjunk teljesedni, ne pedig egymást lenyomva akarjunk versengeni. Ehhez nyilvánvalóan szükség van egy jó közösségvezetőre is, akit maximálisan megtaláltam Réka személyében. Maga a mozgásforma is rendkívül nőies, a sok csípőmozdulat, a kecses karmozdulatok, izolációk...a szép ruhákról és a rengeteg ékszerről nem is beszélve! Jó érzés a tükörben megpillantani ezeket a mozdulatokat a sok gyakorlás után, (főként teljes harci díszben) és elismerni, hogy igen, ez a nőies minőség igenis bennem van, többféle árnyalatban, és a színpadon meg merem mutatni másoknak is!

- Lunotis tribal academy. Mesélnél az egyesületetek munkájáról?

A Lunotis Tribal Academy egy törzsi fúziós hastánciskola, mely 2015-ben alapult meg. Állandó becsatlakozási lehetőséggel várjuk az érdeklődőket. A teljesen kezdőtől a fellépő csoportig különböző szinteken tanulunk, minden csoport saját névvel is rendelkezik, mint a „törzsünkön” belüli „mini törzsek”. Van egy csoport kifejezetten a horrorba nyúló dark stílusnak is, mely az Art of Darkness nevet viseli. Évente legalább egy nagyobb tematikus estet és több kisebb előadást is szervezünk. Más iskolák hastáncos rendezvényibe is csatlakozni szoktunk, jótékony célú felajánlásokat is szoktunk tenni az előadás jegyek árából. A nagyobb esteken Réka minden csoportnak biztosítja a fellépési lehetőséget, így mindenki a maga tanulási szintjén színpadra tudja vinni a tudását. Emellett magánórákon való részvétel is lehetséges. A versenyzés nem a mi világunk, bár előfordul, hogy tagjaink közül többen egyéni projektként részt vesznek versenyeken is. Aki többet szeretne megtudni, nézzen körül az iskola honlapján: https://lunotistribal81.webnode.hu/

- Készültök egy speciális estre, mesélnél erről?

A Halloween avagy Samhain (ejtsd Száuin) közeledtével úgy döntöttünk, itt az ideje egy olyan estnek is, ami kifejezetten groteszk, gonosz, félelmetes karakterekre, világokra fókuszál, így kezdődött meg a CreepShow megszervezése. Igen széles a felhozatal, a Disney-gonoszoktól a kultikus horrorfilmekig bezárólag sokféle produkció megjelenik majd a színpadon. Csoportos és szóló produkciók is láthatóak lesznek, vendégtáncosok is fellépnek velünk együtt.

Ha valaki esetleg 24-én nem tud eljönni, a későbbiekben megtekinthető lesz az előadás online verziója is, melyet a fellépésen készült színpadi videókból állítunk össze.

-Igényel a hastánc életmódváltást, speciális étkezést?

Nem tudok ilyesmiről, nálunk legalábbis nincs erre szükség. Amire leginkább szükség van, az a kitartás és a sok gyakorlás!

- Mit érzel, amikor táncolsz?

Kilépek a valóságból és átkerülök egyfajta »belső valóságba«. A tánc elfeledteti velem a hétköznapi élet gondjait, egy egészen másfajta önmagamat élem meg olyankor, nem pedig a dolgozó és háztartást vezető feleséget vagy kétgyermekes édesanyát. Karakterek megszemélyesítésekor érzem magam leginkább elememben, főképp, ha paródia jelleget, vagy humort is csempészhetek az előadásomba.

- Mit gondolsz arról, hogy azt mondják: " a tánc megszépíti a nőket". Igaz ez a hastáncra?

Igen, ezzel abszolút egyet tudok érteni! A színpadon mindenki kisugárzása egészen megváltozik, így nem csak táncolni szeretek, hanem két szám között, amint tehetem rohanok, hogy le ne maradjak a táncostársaim számairól, akik szerintem mind egyedi és különleges nők. Tény és való, hogy a törzsi fúziós hastánc egészen sötét érzelmek és világok megjelenítésére is alkalmas, és olyankor nem feltétlen a szépségre és a nőiességre törekszünk!

- Hogy történik az ismeretek átadása, hogyan lehet megtanulni ezt azoknak, akik még csak ismerkednének a hastánccal? Hogyan bővítitek a tudásotokat?

Minden évben (vagy inkább félévben) kialakítunk egy órarendet a hétre, így minden csoportnak megvan a maga idősávja. Az órákat személyesen, a saját tánctermünkben tartjuk. Koreográfiákat tanulunk, vezetett improvizációkat végzünk és van, hogy külön házi feladatokat is kapunk egy karakter megjelenítésére vagy egy adott technikai eszköztár gyakorlására. Online részvételre is lehetőség van, akár az órák élő közvetítésével, akár külön, online tanulás útján. A karantén-időszakban például Skype-on vagy visszanézhető élő videók segítségével folytattuk a munkát, és online előadásokat tartottunk. Réka magánóra lehetőségeket is felajánl, illetve külön technikai ismereteket tartalmazó workshopokat is tart.

- Elvárás a tökéletes test a hastánchoz?

Egyáltalán nem! Bármilyen testalkattal el lehet kezdeni táncolni!

- Ért már negatív kritika a tánccal kapcsolatban?

Persze. Előfordult, hogy kinevettek, neveztek már például „tehetségtelen némbernek” is egy-egy furcsa témájú produkció miatt, de ezek az esetek hál Istennek nem gyakoriak. Az orientális hastáncstílusokhoz szokott szemnek sokszor a törzsi fúzió sötét, ismeretlen és bizarr. Van, aki nem tudja értékelni, de ez nem probléma. Különbözőek vagyunk, különböző ízléssel és ezt tiszteletben tartom.

- Mondhatjuk, hogy a hastánc több, mint tánc? Életstílus?

Igen! El tud jönni bizony az az időszak, amikor az ember rázásokat gyakorolva mosogat, titokban hashullámot gyakorol a buszon a télikabát alatt; meghallva egy zenét azonnali hatállyal táncolni kezd, nem figyelve arra, ki van körülötte, vagy gondolatban már a következő szólóját kezdi tervezgetni. A másik érdekes része ennek a dolognak, amin mindig nevetek, hogy hónapokig küzdünk azért, hosszú órákon át, hogy az a kvázi 3 perc a színpadon tökéletesen alakuljon mind a külsőnket, mind a tánctechnikát illetően. Ez nem sikerül, ha az ember nem adja át magát ennek a világnak!

- Van példaképed a műfajban? Vannak vagy voltak kedvenc tanáraid?

Példaképem és egyben a kedvencem is a műfajban egyelőre a tanárom, Réka, a gyakori duópartnerem, Körmendi Szilvia, illetve sokan mások a saját táncostársaim közül. Nagyon sokakban tudok találni valami olyat, amit példa értékűnek vehetek, és szívesen eltanulnék. Időnként nemzetközi hírű táncosoktól vagy csapatoktól is megnézek videókat inspirációként. Ilyen nevek például Violet Scrap, Ariellah, Rachel Brice, Zoe Jakes, és még sorolhatnám. A „tribal fusion bellydance” kifejezés alatt kincsekre lehet bukkanni a videómegosztó oldalakon!

- Hogy tudod összeegyeztetni ezt a hobbit a családdal, munkával?

Igazából minden csak megbeszélés, egyeztetés kérdése. A férjem minden hétfőn délután hősiesen átveszi a gyerekek felügyeletét, hogy el tudjak jutni táncolni. A munka az esetek többségében nem írja felül, a heti műszakbeosztásomtól függ, hogy el tudok-e jutni táncolni, vagy sem. (természetesen, ha nem, akkor igen csalódott vagyok!) A gyakorlás, hastáncruha- vagy jelmeztervezés, szóló-összeállítás, koreográfia-gyakorlás már keményebb dió. Általában vagy kérek rá egy kis időt a férjemtől, ha már szorít az idő, vagy akkor alkotok, ha a gyerekek már alszanak, vagy amikor már tulajdonképpen nekem is aludnom kéne! Valahogyan mindig összeállnak a produkciók a fejemben is, és végül a színpadon is!

Az önkifejezés, az önelfogadás, az öngyógyítás, az egészséges önértékelés kialakulása, a stresszkezelés mind az orientális tánc velejárója, a fizikai erőnlétről, edzettségi állapotról nem is beszélve. Akinek van lehetősége, ne hagyja ki, hogy megismerkedjen közelebbről ezzel a filozófiával, életstílussal. Rékának köszönöm a beszélgetést és nagyon sok örömet, sikert és lelkesedést kívánok neki és társainak a továbbiakban is.