Menü

Milyen hatással van a gyermekre, ha az egyik szülő alkoholista?

A magasan funkcionáló alkoholistáknak nincsenek különös ismertetőjegyei. Épp ugyanúgy néznek ki, ahogy mindannyian szeretnénk: biztos egzisztencia, vonzó megjelenés, felelős munkahelyi beosztás, széles baráti kör. Az őket körülvevő családi háttér szintén irigylésre méltónak tűnik, legalábbis kívülről.

Valójában az alkoholista családokban akár hosszú éveken keresztül nagyon súlyos problémák vannak jelen, melyek az itt felnövekvő gyermekek életére is visszafordíthatatlan hatást gyakorolnak. Köztudott tény, hogy a gyerekek kicsi koruktól kezdve mindig lojálisak a szülőkhöz, így teljesen öntudatlanul veszik át tőlük a kóros viselkedési mintákat is, amilyen például az alkoholista vagy a vele együtt élő társfüggő (kodependens) személy viselkedési sémája.

A túlélés szabályai

Azokban a családokban, ahol az alkoholizmus állandóan jelen van, a hazugság rövid idő alatt a mindennapok részévé válik. Az alkoholbeteg hazudik, hogy ihasson; a házastárs hazudik, hogy a párja ivása titokban maradjon (el ne vegyék jogosítványát, el ne veszítse munkahelyét stb.); a gyerekek pedig azért hazudnak, mert csak így védhetik meg saját magukat. Ha ugyanis egy családon belül a hazugság válik normává, ha anya és apa nyilvánvalóan nem mond igazat sem nekünk sem másoknak, akkor senkiben és semmiben nem lehet megbízni. Az alkoholista családokban felnővő gyermekek rendszerint tehát a következő három szabályhoz tanulnak meg feltétlenül alkalmazkodni:

Ne beszélj!

Azok a családok, melyek az alkoholizmus titkolására rendezkednek be, valójában azt az üzenetet plántálják bele a gyerekek gondolkodásába, hogy a segítség nem is létezik, hogy nincs senki, akitől megértést várhatnának.

Tipikus gyermekszerepek a szenvedélybeteg családokban

Az alkoholbeteg családban élő gyermekeket a szakirodalom gyakran „elfeledett gyermeknek” nevezi. Az ő szüleik figyelmét ugyanis – habár különböző mértékben – elsősorban a szenvedélybetegség köti le. Az alkoholista minden figyelmét az alkoholnak szenteli (mikor, hol, mennyit ihat legközelebb, hogy nem fog kiderülni, s ha mégis kiderül, kire/mire foghatja majd stb.), és a nem függő szülő is állandóan az alkoholistára koncentrál (kontrollálni akarja, veszekszik vele, különféle feladatokat végez el helyette stb.).

A hős

A hős szerepét általában a legidősebb gyermek „választja” magának; aki saját szégyenérzetét azzal ellensúlyozza, hogy mindenben a lehető legjobb szeretne lenni. Az iskolában kitűnően tanul és sportol, később irigylésre méltó szakmai karriert fut be. Ennek korai felismerésében intő jel lehetne a gyermek kényszeres viselkedése, fokozott bűntudata, szégyenérzete, a kudarc elviselésére való képtelensége, például egy rossz jegy kapcsán. Az alkoholizmus példájával való ellenazonosulás miatt gyakran egész életében absztinens marad.

Mivel saját valós érzéseit kicsi kora óta elnyomja magában, viszont ellenálhatatlan megfelelési kényszer hajtja, felnőttkorában pszichoszomatikus és szorongásos stresszbetegségekben szenvedhet. Sérült személyisége eleve magán hordja a függőségre hajlamosító jegyeket. Amennyiben fogyaszt alkoholt, ő lehet a soron következő magasan funkcionáló alkoholista, ha nem iszik, különféle viselkedéses függőségek figyelhetőek meg nála (munkamánia, szex- és szerencsejáték függőség stb.)

A bűnbak

A hőssel ellentétben, aki csak azért is igyekszik megfelelni és a legjobbat mutatni a külvilágnak, ő a tipikus „fekete bárány”, aki állandó problémaforrásként próbálja magára irányítani a figyelmet. Ő az, akinek renitens viselkedése valójában intő jel lehetne a szakemberek számára. Az iskolában nem teljesít, kimarad, lóg, felnőttként gyakran már fiatalon bűnözővé, szerfüggővé (szintén alkoholistává) válik.

Természetesen nem arról van szó, hogy az alkoholista családokban a szülők szándékosan akarnának rosszat a saját gyermekeiknek, sőt, az sem ritka, hogy valamilyen viselkedési probléma miatt ők maguk viszik el őket pszichológushoz. A problémát az okozza, hogy az öntudatlanul elsajátított családi minta és a tagadás rendszerint olyan jól működik, hogy még ilyenkor sem derül fény a problémák valódi forrására. Pedig a gyerek sok esetben azért pisil be, azért verekszik az iskolában, azért vagdossa vagy hánytatja magát, mert valójában az egész őt körülvevő családi rendszer belülről rohad.

A legtöbb diszfunkcionális családmodell mélyén ott rejtőzik az alkohol, az alkoholfüggő és az őt elhagyni képtelen társfüggő személy, akik a sajátjuk mellett még a gyermekeik életét is igazi pokollá változtatják – annak érdekében, hogy látszólag ne legyen semmi probléma.

Sztárok iránti rajongás – lelkesedés vagy megszállottság?

Poszterek a falon, újságkivágások a tolltartóban, karikatúraszerű arcok és monogramok a füzet szélére firkálva. Sokunk tinédzser éveit végigkísérte egy kedvenc színész, egy énekes, egy sportoló vagy egy másik ikon iránti lelkesedés. Évek múltán is elmosolyodunk, ha meglátjuk vagy meghalljuk a régi bálványunkat. Bár az imádat leggyakrabban a kamaszkorhoz kötődik, felnőttként is lehet favoritunk, akire felnézünk az eredményei vagy a személyisége miatt.

Gyenge jellem: mit jelent, és hogyan ismerhető fel a viselkedésből?

Mindannyian találkozunk életünk során olyan emberekkel, akik látszólag nem képesek kiállni önmagukért, következetlenek vagy könnyen befolyásolhatók. A „gyenge jellem” nem egy végleges ítélet, de vannak tipikus szokások, amik erre utalhatnak. Íme hat jel, amiből felismerheted őket – és amire érdemes odafigyelned magadban vagy másokban is.

Alfa-nők

Többféle személyiségtípust ismerünk, ilyen az alfa is, ami nem csak a férfikanál, hanem a nőknél is megtalálható.

Lakásnézés hobbiból – új nagyvárosi szenvedély vagy csak bámészkodás?

Péntek délután. A nagyvárosi lakóparkban nyitott kapukkal várja a látogatókat egy új építésű rezidencia. A hirdetés szerint „panorámás kilátás, prémium burkolatok és amerikai konyha várja az érdeklődőket". Azonban vevők helyett csak hobbi felfedezők érkeznek, akik nem akarják, és nem is tudják megvenni az ingatlant. Ők csak nézelődnek és kikapcsolódnak.

A nemet mondás ereje: Miért fontos határokat húzni?

Sokan úgy nőttünk fel, hogy a „nem” szó valahol útközben elveszett a szókincsünkből. Kicsiként megtanultuk, hogy az engedelmesség biztonságot jelent, a határkijelölés viszont konfliktust, bűntudatot és szeretetvesztést. Habár felnőttként már jogunk van dönteni, sokan még mindig rettegünk elutasítani egy-egy személynek a kérését.