Milyen hatással van a gyermekre, ha az egyik szülő alkoholista?
- Dátum: 2021.12.12., 00:53
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- alkoholizmus, félelem, felnövés, függőség, gyermek, nevelés, önbizalom, önértékelés, psziché, szülő
A magasan funkcionáló alkoholistáknak nincsenek különös ismertetőjegyei. Épp ugyanúgy néznek ki, ahogy mindannyian szeretnénk: biztos egzisztencia, vonzó megjelenés, felelős munkahelyi beosztás, széles baráti kör. Az őket körülvevő családi háttér szintén irigylésre méltónak tűnik, legalábbis kívülről.
Valójában az alkoholista családokban akár hosszú éveken keresztül nagyon súlyos problémák vannak jelen, melyek az itt felnövekvő gyermekek életére is visszafordíthatatlan hatást gyakorolnak. Köztudott tény, hogy a gyerekek kicsi koruktól kezdve mindig lojálisak a szülőkhöz, így teljesen öntudatlanul veszik át tőlük a kóros viselkedési mintákat is, amilyen például az alkoholista vagy a vele együtt élő társfüggő (kodependens) személy viselkedési sémája.

A túlélés szabályai
Azokban a családokban, ahol az alkoholizmus állandóan jelen van, a hazugság rövid idő alatt a mindennapok részévé válik. Az alkoholbeteg hazudik, hogy ihasson; a házastárs hazudik, hogy a párja ivása titokban maradjon (el ne vegyék jogosítványát, el ne veszítse munkahelyét stb.); a gyerekek pedig azért hazudnak, mert csak így védhetik meg saját magukat. Ha ugyanis egy családon belül a hazugság válik normává, ha anya és apa nyilvánvalóan nem mond igazat sem nekünk sem másoknak, akkor senkiben és semmiben nem lehet megbízni. Az alkoholista családokban felnővő gyermekek rendszerint tehát a következő három szabályhoz tanulnak meg feltétlenül alkalmazkodni:
Ne beszélj!
Azok a családok, melyek az alkoholizmus titkolására rendezkednek be, valójában azt az üzenetet plántálják bele a gyerekek gondolkodásába, hogy a segítség nem is létezik, hogy nincs senki, akitől megértést várhatnának.
Tipikus gyermekszerepek a szenvedélybeteg családokban

Az alkoholbeteg családban élő gyermekeket a szakirodalom gyakran „elfeledett gyermeknek” nevezi. Az ő szüleik figyelmét ugyanis – habár különböző mértékben – elsősorban a szenvedélybetegség köti le. Az alkoholista minden figyelmét az alkoholnak szenteli (mikor, hol, mennyit ihat legközelebb, hogy nem fog kiderülni, s ha mégis kiderül, kire/mire foghatja majd stb.), és a nem függő szülő is állandóan az alkoholistára koncentrál (kontrollálni akarja, veszekszik vele, különféle feladatokat végez el helyette stb.).
A hős
A hős szerepét általában a legidősebb gyermek „választja” magának; aki saját szégyenérzetét azzal ellensúlyozza, hogy mindenben a lehető legjobb szeretne lenni. Az iskolában kitűnően tanul és sportol, később irigylésre méltó szakmai karriert fut be. Ennek korai felismerésében intő jel lehetne a gyermek kényszeres viselkedése, fokozott bűntudata, szégyenérzete, a kudarc elviselésére való képtelensége, például egy rossz jegy kapcsán. Az alkoholizmus példájával való ellenazonosulás miatt gyakran egész életében absztinens marad.
Mivel saját valós érzéseit kicsi kora óta elnyomja magában, viszont ellenálhatatlan megfelelési kényszer hajtja, felnőttkorában pszichoszomatikus és szorongásos stresszbetegségekben szenvedhet. Sérült személyisége eleve magán hordja a függőségre hajlamosító jegyeket. Amennyiben fogyaszt alkoholt, ő lehet a soron következő magasan funkcionáló alkoholista, ha nem iszik, különféle viselkedéses függőségek figyelhetőek meg nála (munkamánia, szex- és szerencsejáték függőség stb.)

A bűnbak
A hőssel ellentétben, aki csak azért is igyekszik megfelelni és a legjobbat mutatni a külvilágnak, ő a tipikus „fekete bárány”, aki állandó problémaforrásként próbálja magára irányítani a figyelmet. Ő az, akinek renitens viselkedése valójában intő jel lehetne a szakemberek számára. Az iskolában nem teljesít, kimarad, lóg, felnőttként gyakran már fiatalon bűnözővé, szerfüggővé (szintén alkoholistává) válik.
Természetesen nem arról van szó, hogy az alkoholista családokban a szülők szándékosan akarnának rosszat a saját gyermekeiknek, sőt, az sem ritka, hogy valamilyen viselkedési probléma miatt ők maguk viszik el őket pszichológushoz. A problémát az okozza, hogy az öntudatlanul elsajátított családi minta és a tagadás rendszerint olyan jól működik, hogy még ilyenkor sem derül fény a problémák valódi forrására. Pedig a gyerek sok esetben azért pisil be, azért verekszik az iskolában, azért vagdossa vagy hánytatja magát, mert valójában az egész őt körülvevő családi rendszer belülről rohad.
A legtöbb diszfunkcionális családmodell mélyén ott rejtőzik az alkohol, az alkoholfüggő és az őt elhagyni képtelen társfüggő személy, akik a sajátjuk mellett még a gyermekeik életét is igazi pokollá változtatják – annak érdekében, hogy látszólag ne legyen semmi probléma.
Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?
A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.
Az Asperger- szindróma jellemzői
Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.
Természetes feszültségoldó technikák a mindennapokban
A modern élet állandó rohanása könnyen vezet krónikus feszültséghez, amely hosszú távon testi és lelki problémákat okozhat. A stressz önmagában nem ellenség, hiszen kis mennyiségben motiváló erőt jelenthet, ám ha tartósan fennáll, a szervezet kimerül. A feszültségoldás ezért nem luxus, hanem alapvető szükséglet.
Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket
Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.
Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe
Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.