Menü

A Mátrix: Feltámadások, avagy micsoda nő ez a férfi

A film, amely a kiberkultúrát újraértelmezte. A legenda, a napszemüvegeladások és a fekete latex ruhák legjobb reklámját az 1999-es Mátrixot elérte a végzete, folytatást kapott. Az első részt mindenki imádta, talán ott kellett volna abbahagyni. Miután egy bibliai kerettel megáldott trilógia filozófiaórává vált, amely a rendezők, most már rendezőnők, szerint is a transzneművé, pontosabban a nővé válásról szólt. Egyszerre volt az alap három film formabontó akciófilm, love story, keresztény Krisztus történet, kultúrtörténeti zarándokút és sci-fi ékkő.

Utána semmi sem maradt ugyanolyan, a világunk megváltozott. A Mátrix Feltámadások tavaly karácsonyi darabja remekül reflektál a mai túlmediatizált világunkra. A gond ott van, hogy a most már Lana névre hallgató Wachowski rendező (nő) túltolja a biciklit, egyszerre paródia és szatíra a film első fele. Majd eléri a mozi a bő kétórás ideje alatt azt, ami szinte lehetetlen: önmaga előzményének úgy válik pofátlan nosztalgiavasútjává (sőt nosztalgiaűrhajójává), hogy közben hol saját maga werkfilmje hol paródiája egyben. A kung-fu akciók is idegesítőnek és mesterkéltnek hatnak, ami az előzmények után nagy teljesítmény. Neo értsd One (Keanu Reeves) inkább csak téblábol, igazából nem tudunk lélegzet visszafogva izgulni érte.

A mai kor emberének a Ghost in the shell vagy a többi anime előtti főhajtás már nem elég, a Mátrix vallásos vetülete pedig eddig is felemás sikert okozott még a rajongók közt is. Most pedig tényleg csóválhatjuk a fejünket, mivel az alkotók csak egy túlreklámozott haknit hoztak létre, amely laza társadalomkritikát és a film a filmben érzést nyom az arcunkba. Félre ne értsétek ez nem remake. Itt már a Mátrix csak a társadalmi konvenciók keretének szimbóluma nem A rendszer maga. Az új színészek közül a háttérben machináló (Neil Patrick Harris) és az új, még jóképűbb Smith ügynök (Jonathan Groff) üde színfoltok. A régi csapat pedig hozza a magáét, nyilván jó pénzért.

Még csak nem is lehet haragudni rájuk, hiszen, ha már muszáj volt a Warner stúdió miatt folytatni, akkor inkább így, mint hogy komolyan vegyék ezt az egészet. A végén felfejlik majd a rendező szándéka, vagyis a „micsoda nő ez a férfi” alapgondolat, amelyet mi másképp, de már ismerünk a Latabár filmből. Hivatalos: A világ nem váltódik meg, már a Mátrixban élünk, csak a saját világunknak vagyunk a Megváltói. A többségnél már a piros és a kék kapszula közt annyi a különbség, hogy a piros valószínűleg málnás. Igen, kapunk most egy filmes és egy valós esélyt a sok maroktelefon nyomogatás közben, a színes reklámok dzsungelében, hogy elgondolkodjunk a kis mediatizált életkapszulánkon. Más szóval: magunk legyünk vagy szabadunk, ez a kérdés válasszatok.

John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.

Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.

A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?