Menü

A Mátrix: Feltámadások, avagy micsoda nő ez a férfi

A film, amely a kiberkultúrát újraértelmezte. A legenda, a napszemüvegeladások és a fekete latex ruhák legjobb reklámját az 1999-es Mátrixot elérte a végzete, folytatást kapott. Az első részt mindenki imádta, talán ott kellett volna abbahagyni. Miután egy bibliai kerettel megáldott trilógia filozófiaórává vált, amely a rendezők, most már rendezőnők, szerint is a transzneművé, pontosabban a nővé válásról szólt. Egyszerre volt az alap három film formabontó akciófilm, love story, keresztény Krisztus történet, kultúrtörténeti zarándokút és sci-fi ékkő.

Utána semmi sem maradt ugyanolyan, a világunk megváltozott. A Mátrix Feltámadások tavaly karácsonyi darabja remekül reflektál a mai túlmediatizált világunkra. A gond ott van, hogy a most már Lana névre hallgató Wachowski rendező (nő) túltolja a biciklit, egyszerre paródia és szatíra a film első fele. Majd eléri a mozi a bő kétórás ideje alatt azt, ami szinte lehetetlen: önmaga előzményének úgy válik pofátlan nosztalgiavasútjává (sőt nosztalgiaűrhajójává), hogy közben hol saját maga werkfilmje hol paródiája egyben. A kung-fu akciók is idegesítőnek és mesterkéltnek hatnak, ami az előzmények után nagy teljesítmény. Neo értsd One (Keanu Reeves) inkább csak téblábol, igazából nem tudunk lélegzet visszafogva izgulni érte.

A mai kor emberének a Ghost in the shell vagy a többi anime előtti főhajtás már nem elég, a Mátrix vallásos vetülete pedig eddig is felemás sikert okozott még a rajongók közt is. Most pedig tényleg csóválhatjuk a fejünket, mivel az alkotók csak egy túlreklámozott haknit hoztak létre, amely laza társadalomkritikát és a film a filmben érzést nyom az arcunkba. Félre ne értsétek ez nem remake. Itt már a Mátrix csak a társadalmi konvenciók keretének szimbóluma nem A rendszer maga. Az új színészek közül a háttérben machináló (Neil Patrick Harris) és az új, még jóképűbb Smith ügynök (Jonathan Groff) üde színfoltok. A régi csapat pedig hozza a magáét, nyilván jó pénzért.

Még csak nem is lehet haragudni rájuk, hiszen, ha már muszáj volt a Warner stúdió miatt folytatni, akkor inkább így, mint hogy komolyan vegyék ezt az egészet. A végén felfejlik majd a rendező szándéka, vagyis a „micsoda nő ez a férfi” alapgondolat, amelyet mi másképp, de már ismerünk a Latabár filmből. Hivatalos: A világ nem váltódik meg, már a Mátrixban élünk, csak a saját világunknak vagyunk a Megváltói. A többségnél már a piros és a kék kapszula közt annyi a különbség, hogy a piros valószínűleg málnás. Igen, kapunk most egy filmes és egy valós esélyt a sok maroktelefon nyomogatás közben, a színes reklámok dzsungelében, hogy elgondolkodjunk a kis mediatizált életkapszulánkon. Más szóval: magunk legyünk vagy szabadunk, ez a kérdés válasszatok.

Hungarikumnak számít a Csengetett, Mylord?

A Csengetett, Mylord? egy igazi hungarikum lenne? Van, aki szerint igen!
Három év kutatómunka előzte meg Boromisza István A Csengetett, Mylord? Univerzum című kötetének megjelenését, amely a magyar sorozatrajongók körében is méltán népszerű brit televíziós műsor kulisszatitkairól szól. Könyvajánló következik.

A sport és a szerelem hálójában

Kevés komoly témájú romantikus film lát napvilágot manapság, és még ritkábbak a minőségi darabok, a néhány napja megjelent Challengers azonban minőségi romantikus alkotás, és sportfilmnek is bőven megállja a helyét. Romantikus dráma ez, de közben csak nyomokban tartalmaz szerelmet, és messze nem csak egy nőért versengő két férfiról szól. Helyette komoly emberi érzelmekről, drámáról, és a sport mögöttes mozgatórugóiról is beszél.

Eszelős utcai harcosok

A 2024-es Országúti diszkó az 1989-es Patrick Swayze-féle akciófilm remake-je, motívumában eltér elődjétől, de mégis hű marad a régi időkhöz. A 80-as évek filmjeinek megvan a sajátos, korra jellemző atmoszférájuk. Ez alól az akkori alkotás sem volt kivétel, mely főként a kocsmai verekedései és Patrick Swayze karizmája miatt vált ikonikussá. Nos, a mostani 2024-es Doug Liman újrafeldolgozás nem egy mély érzelmeket megmozgató alkotás, de az összképet tekintve egy nagyon jó akció-vígjáték.

Agatha Christie - Az Alibi

Az angol címmel megjelent Ordeal By Innocence Agatha Christie azonos című regényének legújabb minisorozatos feldolgozása. Az alkotás magyarul Az Alibi címet kapta, és alapvető témája az ártatlanság pszichológiája, valamint az ehhez való emberi viszony. Mindezt pedig már egy sokszor látott gazdag brit családon keresztül mutatja be a sorozat, jó néhány helyen modernizálva a történetet.

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.