Tanévkezdés, a mumus

A nyár utolsó napjait gyűrjük, sokan ezzel együtt az utolsó idegszálainkat is tépázzuk, hiszen elindítani a gyereket az oktatási intézménybe mindig egy stressz a szülőknek és gyereknek egyaránt. Tudatosítsuk, hogy nem kell ennek így lennie, hiszen apró dolgokkal nagyon sok időt, energiát és pénzt spórolhatunk szeptemberre, segítünk egy kicsit, hogy jövőre könnyebben menjen!

Három gyermekes anyuka vagyok. Három különböző korosztály, hiszen a legnagyobb iskolás, a középső ovis, a legkisebb pedig kezdi a bölcsődét. Úgy gondoltuk, hogy a kicsi marad az ovikezdésig otthon velem, de az élet úgy hozta, hogy vissza kell térnem a GDP termelés világába. Nincs is ezzel gond, de innentől három gyerek intézményi elvárásait és életét kell munka mellett megoldanom. Szerencsés vagyok, hogy három azonos nemű gyerekem van, és van egy-két jó trükköm is arra, hogy ne menjen rá a gatyánk is.

Először is előnyben részesítem a second hand üzleteket, vagyis a ruháikra igyekszem vigyázni, amit pedig pótolni kell, abból nem mindig újat veszek, hanem körbenézek a közösségi oldalak csoportjaiban, vagy megkérdezem az ismerősöket, hátha valakinek van kinőtt, átnőtt darabja, ami nekünk jó, vagy felkeresem a környék használt ruha üzleteit. Ez nem jelenti azt, hogy nem veszek nekik új ruhákat és szakadt holmikban járnak, csupán nem halmozok fel feleslegesen a szekrényekben semmit, vagyis, hogy amit kinőttek, azt elteszem a kisebbeknek, így ők már előnnyel indulnak ezen a vonalon. Figyeljünk a baba-mama csoportokban a kiírt nagy börzék időpontjaira, mert ezzel hihetetlenül sokat tudunk spórolni amellett, hogy más családnak segítünk.

Ugyanígy járok el az ovis ágyneművel, a kistörölközővel, zsákkal, csupán annyi a dolgom, hogy a jeleket cserélem rajtuk, ehhez én előre kész vasalós mintákat használok, vagy a jó öreg alkoholos filcet vettem be.

Benti cipőnek és edzőcipőnek újat veszek, mivel abban vannak a legtöbbet napközben, a kinti sarazós, homokban ugrálósokat pedig elteszem szintén a kicsiknek, csupán arra figyelek, hogy ne legyen szakadt, eltört, ócska, és mindig tiszta legyen. Mosásnál ecetet használok, így ha pucolom, egyből fertőtlenítem is. Ezek a kinti cipők max az iskoláig, óvodáig és onnan hazafelé van a lábukon, illetve a még az udvaron.

Tanszerekkel úgy vagyok, hogy ami használható az előző évekről, mint például a rajz és technika doboz kellékei, az marad, és csak azt pótolom, ami szükséges. Mindig megnézem az akciós újságokat, és amit lehet, azt iskolakezdés előtt veszek meg, mert akkor már bizony leáraznak mindent, ami nem fogyott el. Érdemes nem a drága füzeteket választani, mert bár szépek és biztosan nagyon menők is, némi olcsóbb csomagoló papírral lehet vagány dolgokat is kihozni az olcsóbb fajtákból. Könyveket én a legegyszerűbb átlátszó, teljes felületén öntapadós borítóval kötök, ezzel megvédem a szakadástól és vízálló is lesz ezáltal, és persze nem kell a névcímke alapján keresni, hogy melyik könyv melyik is. Olcsó és jó megoldás.

A legfőbb dolog pedig, hogy az iskola, óvoda, bölcsőde időszak végén, vagyis a nyár elején már leselejtezem, amire nincs szükségünk és összeírom, hogy mi az, ami kellhet, hogy éppen valamelyik boltban leárazások vannak, akkor arra lecsaphassak, így szépen lassan is lehet gyűjtögetni a cuccokat, nem egyszerre lesz megterhelő a pénztárcánkra nézve.

Mindig komolyan odafigyelek arra, hogy azt, amire nincsen szükségünk, de még használható, azt gyűjtöm és átadom olyan szervezeteknek, akik eljuttatják olyan hátrányos helyzetű családokhoz, akik nem tudnák megvenni ezeket. Tegyünk mindent el, aminek más még örülhet, ezzel segíthetjük mások életét.

A szeptember mindig nehéz időszak a szülőknek, hiszen mindent be kell szerezni és elő kell készíteni ahhoz, hogy gyermekük hiánytalanul indulhasson neki a nevelési évnek, de ha okosan csináljuk, könnyedén is átvészelhetjük.