Menü
  • Elme és lélek
  • A pánikbetegség tünetei

A pánikbetegség tünetei

Ha az alábbi tünetek néhányát tapasztalod magadon (és nincsenek ezeket kiváltó testi betegségeid), akkor okkal gyanakodhatunk szorongásos viselkedészavarra, pánikbetegségre, vagy annak súlyos, krónikus következményére, az agorafóbiára, különösen az esetben, ha a pánikrohamok vissza-visszatérnek, rendszeresen ismétlődnek.

A szorongásos pánikbetegség és az agorafóbia jellemző tünetei a következők:

erős szívdobogás

mellkasi fájdalom, diszkomfort érzés

erős, szorító fejfájás

szédülés

homályos látás

bizsergés testszerte

hőhullámok vagy fázás

remegés, reszkető kéz

légzési nehézség

izommerevség

rosszullét, gyomortünetek

hasi fájdalom

valóságérzékelés változása

menekülési kényszer

halálfélelem

kontrollvesztéstől való félelem

ájulásérzet

megőrüléstől való félelem.

Mi a teendő, ha ismétlődnek a pánikrohamok?

Ha ezeket a tüneteket tapasztalod magadon, és korábban az orvos kizárta a komolyabb testi betegségeket, vagy pedig azok nem járnak a fenti tünetekkel, akkor jó okunk van pánikbetegségre, szorongásra, esetleg agorafóbia kialakulására gyanakodni.

A tünetek nem maguk a betegség! Ezek a szorongással, agorafóbiával és pánikrohamokkal együtt járó testi érzetek. A videó-oktatás során a kiváltó okokat keressük és változtatjuk meg, és a tünetek ennek nyomán enyhülnek és múlnak el fokozatosan.

A pánikbetegség tünetei

A szorongásos pánikbetegség és az agorafóbia jellemző, tipikus tünetei:

„mindjárt kiugrik a szívem” – szapora szívdobogás, gyors szívverés

„úgy érzem, megfulladok” – légszomj, nehéz légzés, mellkasi fájdalom

„azt hittem, megbolondulok” – a megőrüléstől való félelem

„mintha abroncsban lenne a fejem” – erős fejfájás, migrén

„azt hittem, meghalok” – halálfélelem

„kiver a víz” – hőhullám, verejtékezés

„földbe gyökerezett a lábam” – izommerevség

„egész testemben remegtem” – hidegrázás, remegés, izomrángás

„meg kellett kapaszkodnom” – szédülés, egyensúlyzavar

„azt hittem, menten elájulok” – szédülés, ájulásérzet

„eltorzulva láttam a világot” – homályos látás

„úgy éreztem, nem bírom ki a vécéig” – vizelési, székelési inger, hasi fájdalom

„nem tudtam, hogy mi történik velem” – a valóságérzékelés torzulása, elvesztése

„azt hittem, sosem lesz vége” – de a pánikroham általában nem tart félóránál tovább.

A pánikroham tünetei és a szorongás hamar elmúlnak, de a pánikbetegség megmarad. Ha túl gyakran ismétlődik a heves szívdobogás, a szédülés, a kínzó fejfájás és remegés, ha nem múlnak és visszatérnek a pánik-tünetek – kérj segítséget!

  • A rovat további cikkei

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.

A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.

A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége

A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.