Menü

A pánikbetegség tünetei

Ha az alábbi tünetek néhányát tapasztalod magadon (és nincsenek ezeket kiváltó testi betegségeid), akkor okkal gyanakodhatunk szorongásos viselkedészavarra, pánikbetegségre, vagy annak súlyos, krónikus következményére, az agorafóbiára, különösen az esetben, ha a pánikrohamok vissza-visszatérnek, rendszeresen ismétlődnek.

A szorongásos pánikbetegség és az agorafóbia jellemző tünetei a következők:

erős szívdobogás

mellkasi fájdalom, diszkomfort érzés

erős, szorító fejfájás

szédülés

homályos látás

bizsergés testszerte

hőhullámok vagy fázás

remegés, reszkető kéz

légzési nehézség

izommerevség

rosszullét, gyomortünetek

hasi fájdalom

valóságérzékelés változása

menekülési kényszer

halálfélelem

kontrollvesztéstől való félelem

ájulásérzet

megőrüléstől való félelem.

Mi a teendő, ha ismétlődnek a pánikrohamok?

Ha ezeket a tüneteket tapasztalod magadon, és korábban az orvos kizárta a komolyabb testi betegségeket, vagy pedig azok nem járnak a fenti tünetekkel, akkor jó okunk van pánikbetegségre, szorongásra, esetleg agorafóbia kialakulására gyanakodni.

A tünetek nem maguk a betegség! Ezek a szorongással, agorafóbiával és pánikrohamokkal együtt járó testi érzetek. A videó-oktatás során a kiváltó okokat keressük és változtatjuk meg, és a tünetek ennek nyomán enyhülnek és múlnak el fokozatosan.

A pánikbetegség tünetei

A szorongásos pánikbetegség és az agorafóbia jellemző, tipikus tünetei:

„mindjárt kiugrik a szívem” – szapora szívdobogás, gyors szívverés

„úgy érzem, megfulladok” – légszomj, nehéz légzés, mellkasi fájdalom

„azt hittem, megbolondulok” – a megőrüléstől való félelem

„mintha abroncsban lenne a fejem” – erős fejfájás, migrén

„azt hittem, meghalok” – halálfélelem

„kiver a víz” – hőhullám, verejtékezés

„földbe gyökerezett a lábam” – izommerevség

„egész testemben remegtem” – hidegrázás, remegés, izomrángás

„meg kellett kapaszkodnom” – szédülés, egyensúlyzavar

„azt hittem, menten elájulok” – szédülés, ájulásérzet

„eltorzulva láttam a világot” – homályos látás

„úgy éreztem, nem bírom ki a vécéig” – vizelési, székelési inger, hasi fájdalom

„nem tudtam, hogy mi történik velem” – a valóságérzékelés torzulása, elvesztése

„azt hittem, sosem lesz vége” – de a pánikroham általában nem tart félóránál tovább.

A pánikroham tünetei és a szorongás hamar elmúlnak, de a pánikbetegség megmarad. Ha túl gyakran ismétlődik a heves szívdobogás, a szédülés, a kínzó fejfájás és remegés, ha nem múlnak és visszatérnek a pánik-tünetek – kérj segítséget!

Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége

Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.

Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?

Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?

Miért érezhetjük magunkat kimerültnek tavasszal? – A szervezet alkalmazkodása az évszakváltáshoz

A tavasz sokak számára a megújulás időszaka: hosszabbak a nappalok, több a napfény, és a természet is újjáéled. Mégis gyakori tapasztalat, hogy március elején sokan inkább fáradtnak, nyugtalanabbnak vagy kimerültnek érzik magukat.

Hogyan segíthet az optimista gondolkodás a hosszabb és egészségesebb élethez

Sokan úgy vélik, hogy az optimizmus velünk született tulajdonság: van, aki mindig pozitívan látja a dolgokat, míg mások hajlamosak a pesszimizmusra. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy az optimista hozzáállás nem csupán genetikai adottság kérdése.

Miért félünk a pókoktól? – Tippek a rettegés legyőzéséhez

A pókoktól való szorongás az egyik leggyakoribb fóbiának számít a világon. Sokan még az apró teremtmények látványától is pánikba esnek, miközben racionálisan tudják, hogy az állat ártalmatlan. Honnan ered azonban ez a zsigeri reakció, és mit tehet az, aki nem akar minden sarokban potenciális veszélyt látni?