Menü

A pánikbetegség tünetei

Ha az alábbi tünetek néhányát tapasztalod magadon (és nincsenek ezeket kiváltó testi betegségeid), akkor okkal gyanakodhatunk szorongásos viselkedészavarra, pánikbetegségre, vagy annak súlyos, krónikus következményére, az agorafóbiára, különösen az esetben, ha a pánikrohamok vissza-visszatérnek, rendszeresen ismétlődnek.

A szorongásos pánikbetegség és az agorafóbia jellemző tünetei a következők:

erős szívdobogás

mellkasi fájdalom, diszkomfort érzés

erős, szorító fejfájás

szédülés

homályos látás

bizsergés testszerte

hőhullámok vagy fázás

remegés, reszkető kéz

légzési nehézség

izommerevség

rosszullét, gyomortünetek

hasi fájdalom

valóságérzékelés változása

menekülési kényszer

halálfélelem

kontrollvesztéstől való félelem

ájulásérzet

megőrüléstől való félelem.

Mi a teendő, ha ismétlődnek a pánikrohamok?

Ha ezeket a tüneteket tapasztalod magadon, és korábban az orvos kizárta a komolyabb testi betegségeket, vagy pedig azok nem járnak a fenti tünetekkel, akkor jó okunk van pánikbetegségre, szorongásra, esetleg agorafóbia kialakulására gyanakodni.

A tünetek nem maguk a betegség! Ezek a szorongással, agorafóbiával és pánikrohamokkal együtt járó testi érzetek. A videó-oktatás során a kiváltó okokat keressük és változtatjuk meg, és a tünetek ennek nyomán enyhülnek és múlnak el fokozatosan.

A pánikbetegség tünetei

A szorongásos pánikbetegség és az agorafóbia jellemző, tipikus tünetei:

„mindjárt kiugrik a szívem” – szapora szívdobogás, gyors szívverés

„úgy érzem, megfulladok” – légszomj, nehéz légzés, mellkasi fájdalom

„azt hittem, megbolondulok” – a megőrüléstől való félelem

„mintha abroncsban lenne a fejem” – erős fejfájás, migrén

„azt hittem, meghalok” – halálfélelem

„kiver a víz” – hőhullám, verejtékezés

„földbe gyökerezett a lábam” – izommerevség

„egész testemben remegtem” – hidegrázás, remegés, izomrángás

„meg kellett kapaszkodnom” – szédülés, egyensúlyzavar

„azt hittem, menten elájulok” – szédülés, ájulásérzet

„eltorzulva láttam a világot” – homályos látás

„úgy éreztem, nem bírom ki a vécéig” – vizelési, székelési inger, hasi fájdalom

„nem tudtam, hogy mi történik velem” – a valóságérzékelés torzulása, elvesztése

„azt hittem, sosem lesz vége” – de a pánikroham általában nem tart félóránál tovább.

A pánikroham tünetei és a szorongás hamar elmúlnak, de a pánikbetegség megmarad. Ha túl gyakran ismétlődik a heves szívdobogás, a szédülés, a kínzó fejfájás és remegés, ha nem múlnak és visszatérnek a pánik-tünetek – kérj segítséget!

A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?

Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.

A mindfulness ereje a mindennapokban

Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.

A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele

A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.