KRESZ, avagy mit taníts a gyereknek

Mindennapos probléma a közúti közlekedés szabályainak hiánya, de a KRESZ nem csak az autóval közlekedőkre vonatkozik. Te képben vagy a házon kívüli közlekedéssel?

Kisvárosban lakunk, autóval és gyalog közlekedünk, néha biciklivel, és minden nap történik valami, amit nehezen emésztek meg, amikor kilépek a lakásból. Éppen elég csak elmenni a kisboltig, vagy elszállítani a gyerekeket az oktatási intézményekbe és fogom a fejem, vagy elhagyják nem éppen szép szavak a számat. Erre nem vagyok büszke. Tizenhét éve vezetek, nap, mint nap, nem csak a városban, hanem az egész országban közlekedem, így van némi rálátásom arra, hogy mennyi hiányosság van a fejekben.

Az egyik legnagyobb problémát abban látom, hogy figyelmetlenek vagyunk, rohanunk, és sokan nem is tudják, hogy kinek hol van elsőbbsége, főleg ha autós és járókelő viszonylatban nézzük a helyzetet. Persze, akinek nem inge, ne vegye magára és azt sem állítom, hogy én egy kiváló autóversenyzői rutinnal rendelkező sofőr vagyok. Legnagyobb fiam iskolás, kicsit figyelmetlen, emellett a tesóit is időre kell vinni mindenhova, ezért kocsival járunk, de őszintén megvallva, félek is elengedni az iskoláig, hiszen több nagyobb útkereszteződésen is át kell kelnie, ez pedig manapság igen veszélyes.

Nagy figyelmet fordítok arra, hogy minden gyerekem tudja, hogy megállunk az út szélén, legyen az egy zebra, vagy sima út, amin át akarunk kelni, de megállunk és körbenézünk. Amíg nem biztonságos, nem lépük le a padkáról. Nem, nem bízunk abban, hogy bármelyik autós meg fog állni, majd akkor indulunk, ha meg is állt. Ilyenkor sokan türelmetlenül integetnek, dudálnak, mert rohanni kell mindenáron. .

A járdán való közlekedés se megy mindenkinek, igyekezzünk nem az egész járdát elfoglalni, és úgy járni, hogy a jobbos közlekedés szabályainak feleljünk meg, vagyis a nekünk jobb szélre húzódva lépkedjünk, így, aki gyorsabb, el tud kerülni. Ez akkor nem igaz, ha az út szélén vagyunk kénytelenek haladni, mivel ott a szembe közlekedő oldal szélére húzódva kell ezt tennünk. Igyekezzünk valamilyen fényvisszaverő csíkot, ragacsot, formát tenni a táskákra, kabátokra, ez sok ember figyelmét felkeltheti. Nem rohangálunk sem a járdán, sem az átkelőn. legfőképp nem az út szélén. Ezek teljesen alapvető szabályok. De mi a helyzet a biciklisekkel?

A kialakított kerékpárutakon elég egyértelműen, felfestésekkel és szaggatott vonallal jelzik a haladási irányt és sávok határait, de sokan a járdán közlekednek. Nagy „kedvencem”, amikor egy vendéglátó egység teraszán ülünk, a gyerekek odamennek a kirakatokhoz, néha szaladgálnak is, nyilván normális határokon belül, majd felnőtt emberek magukból kikelve kiabálnak rájuk a bicikliről, amivel a járdán hajtanak el, a gyerekek között.

Pedig a KRESZ szerint nem tekerhetünk csak úgy a járdán felnőttként, főleg nem nagy sebességgel. Lakott területen csak ott szabad járdán kerékpárral közlekedni, ahol az úttest kerékpáros közlekedésre alkalmatlan, és akkor is csak a gyalogos forgalom zavarása nélkül és legfeljebb 10 km/óra sebességgel. Fontos még tudni, hogy amennyiben egy úton tilos kerékpározni, az nem jelenti azt, hogy akkor ott a járdán szabad kerékpározni, kivéve 12 éven aluliaknak főút mellett. Természetesen semmi gondom a biciklisekkel, de ennek is megvannak a maga szabályai.

Közlekedési táblák?

Gyerekkoromban az iskolából jártunk KRESZ parkba, hogy megtanuljuk a közlekedés alapszabályait, illetve a táblák jelentéséről is képet kapjunk. Nagyon fontos, hogy ezekről beszélgessünk a kicsikkel, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy ők is tudják, hol vannak a határok, ezzel könnyebben fognak biciklivel is gurulni, ami pedig alapot ad majd a közúti, autós közlekedéshez is.

Fordítsunk időt és energiát arra, hogy gyerekeink megismerjék a helyes viselkedési szokásokat, amivel utcára lépünk, mivel így mindenkinek zökkenő mentesebbek és biztonságosabbak lesznek a mindennapok.