10 helyzet, ami boldoggá teszi az introvertált személyiségeket
- Dátum: 2022.09.10., 02:43
- Fort Molnár Henriett
- képek:pexels.com
- boldogság, esemény, introvertált, megbeszélés, mentális egészség, személyiség
Mindenki találkozott már introvertált emberekkel. Ők azok, akik kívülről zárkózottnak, melankolikusnak, néha esetleg flegmatikusnak tűnnek. Az introvertált emberek elemzik a környezetüket, legtöbbször bizalmatlanok és lassan cselekszenek. Más dolgok teszik őket boldoggá és másképpen, mint extrovertált társaikat.
Automata vagy kitámasztott ajtók
Talán furcsán hangzik, de mégis nagy dilemma lehet introvertált társainknak, akik nem kezelik jól a zsúfolt helyeken létrejött szituációkat. „Jön valaki mögöttem, de még elég távol van. Lassítsam le a lépteimet, és tartsam meg neki az ajtót, vagy keveredjek rendkívül kínosan olyan helyzetbe, hogy elengedem azt, ami valószínűleg pont az orra előtt fog kelletlenül becsapódni?” Ezek a szituációk nagy kellemetlenséget okoznak az introvertált személyiségek számára, ezért óriási megkönnyebbülés számukra egy automatán működő ajtó.
Üres lift
Nincs is annál megnyugtatóbb érzés egy introvertált személyiség számára, mint beszállni egy üres liftbe. Semmi jópofizás vagy „short talk”, ami egyébként olyan nagy kellemetlenséget okoz nekik. Nem kell kommentálni az időjárást, vagy úgy tenni, mintha elfoglaltan a telefonjába lenne bújva.
Egy teljes délután vagy este mindenféle terv nélkül
Egy társaságkedvelő ember számára talán túlzottan unalmasnak tűnhet egy fél napot úgy eltölteni, hogy bármi programja vagy feladata lenne. Egy introvertált ember számára ez izgalmas. Egy 2020-as tanulmány még azt is leírja, hogy az extrovertált emberek dopamin jutalmazási rendszere sokkal aktívabban működik, ezáltal képesek hatékonyabban kezelni a különböző közösségi helyzeteket. Ez az, ami hiányzik az introvertáltakból.
Online megbeszélés a személyes meeting helyett
Az introvertált embereket kimerítik a személyes megbeszéléseket övező rövid kis beszélgetések, extrovertált társaik viszont egyáltalán nem érzik ezt a fáradtságot. Előbbiek ezért örülnek mindig egy online megbeszélésnek.
Esős napok
Egy introvertált ember mindig boldog attól, ha van mire fognia azt, hogy otthon marad, és nem vesz részt egy társasági összejövetelen anélkül, hogy ezért bűnösnek érezné magát.
Az üzletkötők hagynak válogatni anélkül, hogy közben megpróbálnának eladni valamit
Ez csak túlingerli őket és zavaró is.
Ha valaki üzenetet küld ahelyett, hogy felhívna.
Vagy ami még jobb: ha mindenképpen telefonhívásra van szükség, az introvertált személyiség jobban szereti, ha először küldenek neki egy üzenetet arról, miért van szükség a hívásra. Az introvertált emberek szeretik, ha részletesen megmondják nekik, miért ennyire fontos a telefonhívás.
Vacsora egy étteremben (és nem valakinek az otthonában!)
Ha semleges helyen jön létre a találkozó, könnyebb eldönteni, mikor van annak vége, és nem annyira feltűnő azt otthagyni. Ha viszont valakinek az otthonában történik ez meg, sokszor kötelességnek tűnhet maradni beszélgetni a vacsora után, amitől sok introvertált retteg.
Egyedül tüsszenteni (vagy anélkül, hogy valaki azt mondaná: egészségedre!)
Sokak számára furcsa, hogy bárki bármit is mond egy egyszerű testi funkcióra, és ugyanez nem történik meg köhögésnél vagy böfögésnél. Utána viszont még az is elvárt, hogy elhangozzon egy „köszönöm”. Talán ez a kötelező elem teszi számukra annyira furcsává, miközben ők teljesen a saját fejükben élnek.
Ha egy eseményt vagy bármi más tervet lemondanak
Erre nincs magyarázat. Egyszerűen csak örülnek, ha valami mégsem kerül megrendezésre, és otthon maradhatnak.
Nem sorolom magamat az introvertált halmazba, de a cikket végigolvasva azért volt több olyan pont is, ami nemcsak számukra okozhat boldogságot, de bárki másnak is.
forrás: https://www.psychologytoday.com/us/blog/invisible-bruises/202209/10-scenarios-make-introverts-happy
6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat
Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.
Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány
Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.
A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja
Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.
Nem tudok lefogyni, pedig szeretnék – A fogyás pszichés akadályai
Sokan érzik úgy, hogy minden vágyuk a fogyás, mégsem képesek tartós eredményt elérni. Hiába az elhatározás, a diéta és a motiváció, valami újra és újra megakadályozza az életmódváltást. A fogyás pszichés akadályai gyakran jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban. De miért olyan nehéz lefogyni, ha valóban szeretnénk?
Mit tehetünk a demencia ellen? A megelőzés már jóval idősebb kor előtt elkezdődhet
A demencia sok család számára már nem egy távoli, ismeretlen betegség. Elég csak egy idős hozzátartozóra gondolni, aki korábban mindenre emlékezett, pontosan tudta, mikor kinek van a születésnapja, vagy éppen ugyanazt a történetet mesélte el újra és újra – aztán egyszer csak bizonytalanná váltak ezek az emlékek. Ilyenkor az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, vajon lehetett volna-e bármit tenni korábban, és mi az, amit mi magunk megtehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük szellemi frissességünket.