Az altató veszélyes hatásai

Sokan szednek altatókat és álmatlanság elleni szereket, mert az alváshiány jelentősen kihat másnapi teljesítményünkre, befolyásolja közérzetünket, kapcsolatainkat. Ezeknek a gyógyszereknek azonban veszélyesebb mellékhatásaik lehetnek, mint gondolnánk.

Az altatók hatásukat úgy fejtik ki, hogy az agyban a gátló idegpályák aktivitását erősítik, és a dózis növelésével egyenesen arányosan növekvő gátló hatást fejtenek ki az agy működésére. Először a nyugtató hatás jelentkezik, elősegítik az elalvást, majd mélyítik az alvást, aztán általános érzéstelenítés, sebészeti érzéstelenítés, kóma, majd halál következik az adagok egyenletes növelésével. Az egyes hatóanyagcsoportok némileg eltérő hatékonyságúak, ezért más-más javallatban alkalmazhatók.

A rövid hatású szereket azoknál a pácienseknél alkalmazzák, akik nehezen alszanak el, ezek ugyanis gyors hatásukkal segítik az elalvást, majd a rövid hatástartam miatt nem okoznak másnap álmosságot.

A közepes hatásidejű gyógyszerek 5-8 órás alvást biztosítanak, de nap közbeni szorongásoldásra is alkalmazzák. A hosszú hatástartamú altatók viszont akkor alkalmazhatók, ha a beteg éjszaka is többször felébred, rosszul alszik, valamint ha erősebb szorongáscsökkentőre van szüksége.

Ma leggyakrabban úgynevezett benzodiazepin típusú altatókat alkalmaznak. Ennek az az oka, hogy a korábbi gyógyszerekkel szemben biztonságosabb vegyületek, ugyanis csak jóval nagyobb dózisoknál idéznek elő alvásnál mélyebb központi hatást. Nem meglepő tehát, hogy kiszorították a régebbi hatóanyagokat a piacról.

Benzodiazepin típusú altatók esetén elég nagy adagok bevétele az, ami központi légzésbénító hatás, kóma létrejöttét okozza, így viszonylag biztonságosnak tekinthetők. Ezek a szerek gyorsan felszívódnak, hatásuk 1-2 óra alatt kialakul. Bejutnak a magzatba és az anyatejbe is, ezért várandósság és szoptatás alatt nem ajánlott szedésük. A májban bomlanak le, ezért májkárosodás esetén csökkentett adagban kell alkalmazni. Időseknél a lebontó folyamatok lelassulnak, miközben a nyugtató hatás iránti érzékenység nő, emiatt szintén csökkenteni kell az adagot a kezelőorvos utasításának megfelelően.

Az alvási apnoeban szenvedő pácienseknek is fokozott figyelemmel kell lenni, ugyanis a benzodiazepinek és más altatók - különösen alkohollal együtt alkalmazva - növelik az éjszakai légzészavarok gyakoriságát, és a légzési szünetek hosszát nyújtják. Ez már kihat az alvás minőségére, és pszichés zavarokhoz is vezethet. Az altatók ellentétes hatásokat, nyugtalanságot okozhatnak egyes betegeknél.

A benzodiazepinek is rendelkeznek mellékhatásokkal, a legzavaróbb talán a napközben jellemző álmosító hatás. Előfordulhat emlékezetkiesés is, amely az új információ megértésének és megtanulásának nehézségében nyilvánul meg. Ritkán gyengeséget, fejfájást, szédülést, nyugtalanságot és vérnyomáscsökkenést is okozhatnak.

Viszonylag gyakori vagy folyamatos altatószedés esetén a hatóanyag szervezetből való kiürülésekor elvonási tünetek léphetnek fel, mint a szorongás, a figyelemzavar és a szédülés.