Menü

Ahol a folyami rákok énekelnek - a filmajánló

Három évvel ezelőtt olvastam egy - véleményem szerint nagyon jó – könyvet, melynek a könyvajánlóját megjelentettük lapunk online hasábjain, most viszont volt szerencsém megnézni az ebből készült lebilincselő filmadaptációt is. Filmajánló következik.

„Ahol a folyami rákok énekelnek” című műről van szó, melyet Delia Owens írt, a könyv filmadaptációja pedig 2022 augusztusában került bemutatásra. Az irodalmi mű filmes eszközökkel való megjelenítése azt kell, hogy mondjam (bár nem vagyok filmkritikus): telitalálat volt.

Delia Owens regénye egy lenyűgöző történet, mely egy mocsaras lápvidéken játszódik, ahol szívszorító kezdet után magára marad Kya, a hatéves kislány. Édesanyja, testvérei majd édesapja is elhagyták, a kislány azonban csodával határos módon életben marad és tökéletesen feltalálja magát a magányos vidéken: beleolvad a természetbe, menekül, bujkál és berendezkedik a túlélésre.

A történet szívszorító, folyamatosan visszatérő momentuma az érzés, hogy a kislány mindvégig várja haza édesanyját, akit viszont nem láthat többé. Kya Clark, vagy ahogy mások hívják, a Lápi Lány” életét egy fiú, Tate kavarja fel, aki nemcsak a szerelmet hozza el számára, hanem a csalódást is, azonban rajta kívül más is érdeklődik a lány iránt…

A regény és a film története eleinte két idősíkban fut, idővel azonban találkozik a két idősáv, de ez nem zavaró.

A regényen és a filmen keresztül bepillantást nyerhetünk a láp élővilágába, csodálatos tájbemutatást láthatunk, ez többek között annak is köszönhető, hogy a szerző zoológus, ennek mivolta pedig hitelessé, érdekessé teszi a mocsárvidék izgalmas és páratlan természetábrázolását a főhősön keresztül.

A történet nem mondhatnám, hogy „könnyen emészthető”, hiszen a tájleírás, jellemrajz és a szerelmes tartalom mellett nem feledkezhetünk el arról, hogy a film egy gyilkossággal indul, s egy szövevényes krimi veszi kezdetét a lápi lány történetén keresztül…

Az elképesztő sikerű könyv, amelyet Magyarországon is többször újra kiadtak, izgalmas, érzelmes filmként debütált 2022. augusztus 18-án. A rendező: Olivia Newman volt, a forgatókönyvet Lucy Alibar írta. Kya szerepében Daisy Edgar-Jones, míg Tate szerepében Taylor John Smith mutatkozott be, Chase Andrews karakterét Harris Dickinson formálta meg.

A történet vége teljesen váratlan. Férjem megpróbálta megjósolni a film végét (ő nem olvasta a könyvet) de olyan befejezéssel szembesült, melyre garantáltan nem számított. Az a fajta lezárás, mely után az ember tágra nyílt szemekkel néz maga elé értetlenül.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.

Az ember, aki az USA-ban született

Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.