A tonikot a malária ellenszerére használták

A tonik kesernyés ízéért a kinin felelős, kezdetben azonban nem élvezeti cikként fogyasztották, hanem gyógyszerként funkcionált. A tonik két táborra osztja az embereket: vannak, akik imádják a friss, kesernyés ízét, míg másokat a világból is ki lehet kergetni vele. Akik szeretik, odáig vannak a különböző ízesített változatokért és a gin-tonicért is, mégsem tudják sokan, miből készül kedvenc kesernyés italuk.

A tonik ízéért a kinin felelős. Ez egy természetes kristályos alkaloid, amely láz- és fájdalomcsillapító, valamint gyulladáscsökkentő hatással bír. A 17. században malária ellen használták dél-ázsiai és afrikai területeken és egészen a 20. század közepéig alkalmazták ebben a státuszában.

A kinin a dél-amerikai cinchona fa kérgének egyik alkaloidja - kezdetben a kérget kiszárították és porrá őrölték, majd italokba keverték, később két francia gyógyszerész, Pierre Joseph Pelletier és Joseph Bienaimé Caventou vonta ki belőle a tiszta kinint 1820-ban. A quina szó, melyből a kinin elnevezés származik, szent fakérget jelent, valószínűleg ezzel is a gyógyhatására utaltak.

A tonik egy rendkívül keserű ízű vegyületet tartalmaz, amit tehát maláriagyógyszerként alkalmaztak. Nem mindenki érzékeli ugyanakkor azonos mértékben keserűnek a kinin ízét. Az már korábban is ismeretes volt, hogy az ízlelt keserűségre hatnak a gének. Kimutatták ugyanis, hogy a kinin érzékelt keserűsége a 12-es kromoszómán található, keserűségérzékelő receptorokat kódoló génekhez köthető.

A tonikot is eredetileg orvosi célokra használták, többek közt láz és fájdalom csillapításra, lupus és ízületi gyulladás gyógyítására. Mivel a kinin olcsó, ezért van, ahol a mai napig használják, receptre Amerikában is kapható a patikában. A mai tonikokban viszont teljesen elhanyagolható a kinintartalom, csak a jellegzetes kesernyés íze miatt kerül bele.

Németországban – és a legtöbb európai országban – olyan szabályozás van érvényben, hogynéhány kivételtől eltekintve élelmiszerekbe és italokba egyáltalán nem is szabad kinint rakni. Kivételt képeznek az égetett szeszek, melyekben 300mg/l a maximális dózis, a tonikban és a Bitter Lemonban pedig 85 mg/l. De a Mixology szerint amúgy sem kell aggódnunk a túladagolás miatt, mert ha az engedélyezett mennyiségnél többet raknának az üdítőkbe, az olyan keserű lenne, hogy senki nem tudná meginni.

Általánosságban semmi veszélyes nincs a kininfogyasztásban, de bizonyos helyzetekben nem árt az elővigyázatosság. Fülzúgástól (latin nevén tinnitus) szenvedőknek például nem javasolják a nagy mennyiségeket belőle, ahogyan a terhes nőknek sem, a kinin izomösszehúzó hatása miatt. Korábban ugyanis konkrétan használták a kinint a szülés megindítására.