Mi is az Ex libris?

Ismerős lehet az olvasó számára az a kép, amikor kölcsönad egy könyvet, de az sosem kerül, vissza hozzá, vagy sok-sok unszolás után az ismerősünk inkább beszerez egy másik példányt, hogy letudja a tartozását. De lehetünk a tagjai a másik csoportnak is. Amikor kölcsönkérünk egy kötetet, de elkallódik, nem tudjuk hova raktuk, el is felejtettük már, hogy kitől kértük kölcsön vagy csak nemes egyszerűséggel magáról a műről is megfeledkeztünk. Ha szóvá teszik, akkor meg kapkodva dúrjuk fel az egész házat, hátha előkerül valahonnan.

Én ezekkel a gondokkal elég sűrűn találkozok, mivel szerencsére nagy gyűjteménnyel rendelkezem. Könyvmentéssel, felújítással foglalkoztam a kisfiam születése előtt. Olyan könyvek kerültek hozzám, amik senkinek nem kellett, akár az állapotuk, témájuk stb miatt. Már nem lehetett őket eladni, elajándékozni, inkább csak kidobásra, betüzelésre vártak. Már Antikváriumoknak, könyvtáraknak sem fogadták őket. Ennek okán az ismerősök, elég gyakran jönnek olyan kéréssekkel, hogy egy-egy művet szeretnének kölcsön kérni. Én viszont pontosan tudom, hogy melyik kinél lapul, mivel digitalizálva van az állomány nagy része. Azért a biztonság kedvéért, be kellett szereznem nekem is (én csak úgy hívom, hogy lopás gátló) egy ex librist. De mi is ez?

Az ex libris egy művészi tervezésű címke, képecske, amely jelzi, hogy az adott könyv kihez vagy melyik könyvtárhoz tartozik. Általában a könyvjegyet a kötés felső borítójának belső oldalára ragasztották, nyomdázták. Néha pecsét vagy egyszerű beírás formában is használták. Minden könyvtábla a lenyomata a maga korának. A stílusirányzatok, a művészek, meghatározzák a kép tartalmát. Megjelenhet rajta a tulajdonos neve, a kép pedig utalhat a foglalkozására, érdeklődési körére, hobbijára. A lényege az alkotásnak, hogy kötődjön a birtoklóhoz. A képek között, gyakran láthatunk baglyot, cicát, de megjelenik a könyv maga is. A bagoly a tudás jelképe, a cica pedig a nyugodtság, megfontoltság, a kanapéról való dolgozás képe az egyik művész szerint. Tanulmányozásuk nagyon fontos, mivel lehetővé teszi a magánkönyvtárak sorsának nyomon követését, összetételük és a kultúrában elfoglalt helyük megismerését.

A könyvnyomtatás megjelenése után a megrendelőt gyakran címer vagy hasonló ábra jelölte. Az olvasás elterjedésével természetesen az ex librisek is virágzásnak indultak. 16. században, már Magyarországon magánszemélyeknek is készültek ilyen alkotások, majd a tulajdon viszony mellett, egy másik szerepet is betöltöttek ezek a képecskék, ugyanis hatalmi reprezentáció eszközeivé váltak. Fennmaradt Zrínyi Miklós és Nádasdy Ferenc könyvjegye, ahogy más arisztokraták ex librisei is. Ekkor már megjelentek a címer helyett a képmást ábrázoló jegyek. 18. században élte a fénykorát ezek a művészi alkotások.

Ekkor már szinte minden főúri könyvtár rendelkezett ex librissel, ahol a képi világ már egyéni igényeket is kifejezett, a címer csak kiegészítő elemként jelenik meg. A 19 századra már jogászok, orvosok, könyvtárosok bukkannak fel az ex librist készíttetők között. A kort tematikus könyvjegyek jellemzik, mivel gyakran itt már a megrendelőnek nincs is címere. Megjelennek a monogrammal megjelöltek, itt csak a családnév és keresztnév első betűi jelenek meg a képen. A 20. századra pedig elértünk odáig, hogy megjelent a könyvektől független ex libris. Ezeket már önállóan gyűjtik. Nem jelennek meg könyvek lapjain, maximum azokban, amik ezeket hivatottak bemutatni

Manapság leginkább akkor készíttetünk ex librist, ha valakinek vagy valaminek emléket szeretnénk állítani. De természetesen, ezek is könyvtől függetlenek.

Nagyné Kohajda Wentholin Loretta