Menü

Egy kapcsolat a legtöbb esetben akkor marad tartós, ha a férfi hódítja meg a nőt

Egy kapcsolat a legtöbb esetben akkor válik tartóssá, ha a férfi hódítja meg a nőt. A nő ettől vágyik igazán vágyottá egy férfi szemében. Ha a nő túl sokat ad, nem elégszik meg azzal, amit a férfi önszántából nyújt: többet akar. Ha a nő többet ad, mint amennyit kap, vagy mindent odaad, még mielőtt ő kapna valamit, maga idézi elő a csalódást, és előbb utóbb elveszti szexepiljét.

A mai embernek nincs ideje, nincs türelme kivárni, hogy a jó dolgok megérkezzenek hozzá. Folyamatos időhiányban szenvedünk, a kapcsolataink is szélessáv sebességgel kötődnek, nem marad idő vágyakozni, nincs várakozás, tűkön ülés, izgalom, nincsenek fantáziák, vágyak, elképzelések, csalogató részletek, nincs kézfejen felejtett, hívogató parfümillat. Pedig ez a várakozással teli periódus pontosan arra való, hogy „megágyazzon” a vonzalomnak, mert egy kapcsolat megéréséhez, elmélyüléséhez idő kell, csak így fejlődhet hosszabb távon erős kötelékké.

Nem engedjük az induló párkapcsolatokat végig haladni a fejlődési szakaszokon. A vágyakozással teli időszak a kapcsolat legelején sokszor elmarad, nem teremtünk hiányérzetet, nem hagyjuk, hogy a férfi fantáziáljon, vágyjon, nem hagyunk felfedezni valót.

Az induló párkapcsolatok első időszaka rendkívül fontos. Ekkor dől el a férfi számára, hogy a nő mennyire jelent kihívást, milyen magasra helyezi magát, és mennyire önálló, autonóm személyiség. A vonzalom, a szerelem, a kémia ébredhet első látásra, de a férfinak elemi szükséglete a hódítás, hogy akadályokat ugorjon meg, és a nő legyen különleges jutalom, végállomás, ahonnan majd nem tágít tovább egy lépést sem. A férfi nem akkor köteleződik el, ha azonnal mindent a lábai elé terítenek.

Valójában egy nőnek nyugton kellene ülnie csáberejének és magabiztosságának biztos tudatában, közben pedig elfogadási készséget mutatni, pozitív visszajelzéseket adni, és egyszerűen engedni, hogy a férfi hódítson. Mert bármilyen hihetetlen, a mai férfiak is tudják, mi a „széptevés”, udvarlás, hódítás. Egy kapcsolat a legtöbb esetben akkor válik tartóssá, ha a férfi hódítja meg a nőt. A nő ettől lesz igazán vágyott egy férfi szemében. Ha a nő többet ad, mint amennyit kap, vagy mindent odaad, még mielőtt ő kapna valamit, maga idézi elő a csalódást, és előbb utóbb elveszti szexepiljét.

A férfiak ma is szeretik meghódítani a Nőt. Mindezt legvonzóbb és legsármosabb férfitulajdonságaik kidomborításával teszik, majd időt és lelkesedést nem kímélve addig küzdenek, míg elnyerik a figyelmét. Sok nő vélekedik ma erről egészen másképpen, a mai férfi pedig egyre inkább elengedni látszik ezt a hagyományos, lovagias férfiszerepet. Pedig még mindig szükségük van a hódításra, hogy eljátszhatják hagyományos szerepeiket, a nőknek pedig arra van szükségük, hogy meghódítva érezhessék magukat.

A nő persze legyen olyan, akit meg lehet hódítani, a férfiak nagy része vallja ezt, mégis, a nők ma egyre természetesebben és magabiztosabban veszik át a kezdeményezést az ismerkedés során. Amit a férfiak ugyan imponálónak és szexinek tartanak, de a direkt kezdeményezésre mégis sokan zavarral reagálnak. Miért? Mert a rámenősséget, a túlzott magabiztosságot a férfias tulajdonságok közé sorolják, és a nőkben ezt nem igazán értékelik.

Olyan könnyű mindent a férfiakra fogni. Mert amikor kijelentjük, hogy a férfiak nem tudnak udvarolni, legtöbbször esélyt sem adunk arra, hogy ezt megtegyék értünk. Nőként nyíltan, talán kissé túl agresszívan kezdeményezünk, és rögtön fejest ugrunk egy kötöttségek nélküli, hedonista viszonyba, melyben akkor is benne maradunk, ha nem érezzük megbecsültnek magunkat.

Lelkünk mélyén olyan párkapcsolatról álmodunk, amelyben találkozásunk azonnali kapcsolódás. Amelyben nincs megfelelési kényszer, félelem, bizonytalanság, érzelmi ridegtartás és nincs taktikázás, csupán szép, ösztönös együtt létezés van. Sajnos azonban ádáz módon locsol arcon a felismerés, hogy egyre ritkábban élhetünk át ilyen mély és őszinte spontaneitást. A negatív tapasztalatok, a széthulló induló párkapcsolatok, magyarázat nélküli köddé válások is ezt igazolják.

Engedjük a férfit udvarolni. Hagyjuk, hogy azokat a fegyvereket alkalmazza, amelyeket csak akkor használ, ha fontos csatába indul. Engedjük, hogy megtegyen minden tőle telhetőt azért, hogy „megszerezzen”, mert ez a legjobb férfitulajdonságokat fogja kihozni belőle.

Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe

Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.

Az ajándékozás szeretetnyelve – amikor a törődés kézzelfoghatóvá válik

Az ajándékozás szeretetnyelve Gary Chapman pszichológus elméletének egyik legismertebb eleme, amely szerint az emberek öt különböző módon fejezik ki és értelmezik a szeretetet. Az ajándékozás azoknak az embereknek a sajátos szeretetnyelve, akik akkor érzik magukat igazán megbecsültnek, ha a szeretet kézzelfogható formában jut el hozzájuk. Bár a „szeretetnyelv” fogalma egyszerűnek tűnik, az ajándékozás jelentése jóval mélyebb annál, mint sokan gondolnák.

Miért érzi magát kimerültnek a huszonéves generáció?

Mai fiatalként furcsa kettősségben élünk, ugyanis egyszerre érezhetjük magunkat lendületesnek és megmagyarázhatatlanul fáradtnak. Mintha túl korán kellett volna felvennünk a „felnőtt” üzemmódot. Akár tetszik, akár nem, ez a hangulat nagyon is valós. A jelenség mögött pedig nem egyetlen ok áll, hanem egy egész korosztály társadalmi hangulata.

Amikor az alkotás gyógyít

A kreatív alkotás nemcsak kikapcsol, hanem hatékonyan oldja a stresszt is: néhány perc festés, horgolás vagy rajzolás segít kiszakadni a rohanásból és visszatalálni a belső nyugalomhoz.

A tudatalatti lelki ereje

A tudatalatti fogalma hosszú ideje foglalkoztatja az embereket, hiszen egy nehezen megfogható, mégis rendkívül erős belső tartományról beszélünk. Bár működését gyakran misztikus jelenségekhez kötik, valójában nagyon is valós pszichológiai folyamatok sorozata. A tudatalatti olyan, mint egy csendben dolgozó háttérrendszer: állandóan figyel, értelmez, raktároz, és akkor is befolyásolja döntéseinket, amikor azt hisszük, teljesen tudatosan cselekszünk. Ebben rejlik valódi ereje. Nem harsány, nem irányít közvetlenül, mégis meghatározza életünk alapvető irányát.