Menü

Egy kapcsolat a legtöbb esetben akkor marad tartós, ha a férfi hódítja meg a nőt

Egy kapcsolat a legtöbb esetben akkor válik tartóssá, ha a férfi hódítja meg a nőt. A nő ettől vágyik igazán vágyottá egy férfi szemében. Ha a nő túl sokat ad, nem elégszik meg azzal, amit a férfi önszántából nyújt: többet akar. Ha a nő többet ad, mint amennyit kap, vagy mindent odaad, még mielőtt ő kapna valamit, maga idézi elő a csalódást, és előbb utóbb elveszti szexepiljét.

A mai embernek nincs ideje, nincs türelme kivárni, hogy a jó dolgok megérkezzenek hozzá. Folyamatos időhiányban szenvedünk, a kapcsolataink is szélessáv sebességgel kötődnek, nem marad idő vágyakozni, nincs várakozás, tűkön ülés, izgalom, nincsenek fantáziák, vágyak, elképzelések, csalogató részletek, nincs kézfejen felejtett, hívogató parfümillat. Pedig ez a várakozással teli periódus pontosan arra való, hogy „megágyazzon” a vonzalomnak, mert egy kapcsolat megéréséhez, elmélyüléséhez idő kell, csak így fejlődhet hosszabb távon erős kötelékké.

Nem engedjük az induló párkapcsolatokat végig haladni a fejlődési szakaszokon. A vágyakozással teli időszak a kapcsolat legelején sokszor elmarad, nem teremtünk hiányérzetet, nem hagyjuk, hogy a férfi fantáziáljon, vágyjon, nem hagyunk felfedezni valót.

Az induló párkapcsolatok első időszaka rendkívül fontos. Ekkor dől el a férfi számára, hogy a nő mennyire jelent kihívást, milyen magasra helyezi magát, és mennyire önálló, autonóm személyiség. A vonzalom, a szerelem, a kémia ébredhet első látásra, de a férfinak elemi szükséglete a hódítás, hogy akadályokat ugorjon meg, és a nő legyen különleges jutalom, végállomás, ahonnan majd nem tágít tovább egy lépést sem. A férfi nem akkor köteleződik el, ha azonnal mindent a lábai elé terítenek.

Valójában egy nőnek nyugton kellene ülnie csáberejének és magabiztosságának biztos tudatában, közben pedig elfogadási készséget mutatni, pozitív visszajelzéseket adni, és egyszerűen engedni, hogy a férfi hódítson. Mert bármilyen hihetetlen, a mai férfiak is tudják, mi a „széptevés”, udvarlás, hódítás. Egy kapcsolat a legtöbb esetben akkor válik tartóssá, ha a férfi hódítja meg a nőt. A nő ettől lesz igazán vágyott egy férfi szemében. Ha a nő többet ad, mint amennyit kap, vagy mindent odaad, még mielőtt ő kapna valamit, maga idézi elő a csalódást, és előbb utóbb elveszti szexepiljét.

A férfiak ma is szeretik meghódítani a Nőt. Mindezt legvonzóbb és legsármosabb férfitulajdonságaik kidomborításával teszik, majd időt és lelkesedést nem kímélve addig küzdenek, míg elnyerik a figyelmét. Sok nő vélekedik ma erről egészen másképpen, a mai férfi pedig egyre inkább elengedni látszik ezt a hagyományos, lovagias férfiszerepet. Pedig még mindig szükségük van a hódításra, hogy eljátszhatják hagyományos szerepeiket, a nőknek pedig arra van szükségük, hogy meghódítva érezhessék magukat.

A nő persze legyen olyan, akit meg lehet hódítani, a férfiak nagy része vallja ezt, mégis, a nők ma egyre természetesebben és magabiztosabban veszik át a kezdeményezést az ismerkedés során. Amit a férfiak ugyan imponálónak és szexinek tartanak, de a direkt kezdeményezésre mégis sokan zavarral reagálnak. Miért? Mert a rámenősséget, a túlzott magabiztosságot a férfias tulajdonságok közé sorolják, és a nőkben ezt nem igazán értékelik.

Olyan könnyű mindent a férfiakra fogni. Mert amikor kijelentjük, hogy a férfiak nem tudnak udvarolni, legtöbbször esélyt sem adunk arra, hogy ezt megtegyék értünk. Nőként nyíltan, talán kissé túl agresszívan kezdeményezünk, és rögtön fejest ugrunk egy kötöttségek nélküli, hedonista viszonyba, melyben akkor is benne maradunk, ha nem érezzük megbecsültnek magunkat.

Lelkünk mélyén olyan párkapcsolatról álmodunk, amelyben találkozásunk azonnali kapcsolódás. Amelyben nincs megfelelési kényszer, félelem, bizonytalanság, érzelmi ridegtartás és nincs taktikázás, csupán szép, ösztönös együtt létezés van. Sajnos azonban ádáz módon locsol arcon a felismerés, hogy egyre ritkábban élhetünk át ilyen mély és őszinte spontaneitást. A negatív tapasztalatok, a széthulló induló párkapcsolatok, magyarázat nélküli köddé válások is ezt igazolják.

Engedjük a férfit udvarolni. Hagyjuk, hogy azokat a fegyvereket alkalmazza, amelyeket csak akkor használ, ha fontos csatába indul. Engedjük, hogy megtegyen minden tőle telhetőt azért, hogy „megszerezzen”, mert ez a legjobb férfitulajdonságokat fogja kihozni belőle.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.